Sárkányszelídítés

A Trimágus Tusa a legnagyobb bajnokság a világon! Minden iskolából egy diák szállhat versenybe a serlegért, a győztes jutalma pedig az örök dicsőség... na meg pár ezer galleon. Viszont ez nem szórakozás! Csak a legfelkészültebb, legbátrabb nyerhet! A versenyzőknek három próbát kell túlélniük, életveszélyes akadályokat kell legyőzniük – éppen ezért csak 17 éven felüliek indulhatnak! Ha minden világos, kezdődhet is a verseny!

Harry fejében visszahangoztak az igazgató szavai. Most itt áll a sátorban, 15 évesen, felkészületlenül, és már megint az életét kockáztatja. Azaz fogja. Itt még minden nyugis volt, Viktor Krum a seprűjét fényezgette, Fleur Delacour a haját igazgatta, Cedric pedig a szempillaspirállal bajlódott. Mindenki tökéletesen elfoglalta magát, kivéve őt, Harry Pottert. Mert ő éppen aggódott. Mikor Rémszem Mordon a szobájába hívatta, még nem sejtett semmit. Aztán eltátotta a száját... Egy sárkánnyal kell megküzdenie... Egy hatalmas, erős, üvöltő sárkánnyal. Harry félt. Gyorsan el is mondta az infót Cedricnek, aki csak megnyalta a száját, és vigyorogva megköszönte. És most a rettegett verseny (nem ő rettegett igazán, hanem Harry, de ez nem lényeg) elkezdődött.

- Versenyzők! - lépett be ordítva Dumbledore, mire Krum megkarcolta a seprűjét, Fleur kitépett egy jó adagot a hajából, Cedric pedig elrontotta a sminkjét. Mindhárman szitkozódva fordultak az igazgató felé, aki most már ismét olyan halál nyugodtan mosolygott. Harry szívét elöntötte a boldogság. Ha Dumbledore vele van, semmi gond nem lesz. Majd ő vigyáz rá.

- Nos, ha mindannyian készen álltok, pár perc, és kezdhetünk is. De el kell mondanom pár dolgot. A küzdőteret egy illúziógömbbel vettük körbe, aminek határa az első sorig terjed. Óh igen, csak a zsűri láthat majd minden borzalmat cenzúra nélkül. A többiek észre sem fognak venni semmit, mást látnak majd, mint ami valójában történik. Hogy erre miért van szükség? Mind tudhatjátok, hogy a verseny tartogat korhatáros, durva élményeket is. A legutóbb megrendezett Tusán a nézők fele elájult, a másik fele pedig a versenyző megmentésére sietett. Nos, ezt elkerülendő, létrehoztuk a Gömböt (szerk.: horrorfilmek sokasága, de a Kör ismertebb). Az, hogy kinek mondjátok majd el, mi történt bent valójában, szívetek joga, viszont mikor a Tűz Serlegébe dobtátok a neveteket...

- Nem én voltam! - szólt közbe Harry, igyekezett védeni becsületét. Dumbledore angyali mosollyal végigsimított a fiú fején, és bólintott egyet, jelezve, hogy már elsőre is megértette.

- Tehát mikor a nevetek belekerült a serlegbe, érvénybe lépett a mágikus szerződés. Ennek pedig az apró betűs része kimondja, hogy csak egyetlenegy embernek mondhatjátok el az igazságot. Megértettétek?

- Igen! - felelték mind egyszerre, lelkesebben, mint valaha.

- Akkor kezdődjön a Trimágus Tusa első fordulója! - zengte Dumbledore, az ágyú eldördült, a közönség éljenzett.

-AZ ELSŐ VERSENYZŐ CEDRIC DIGGORY!

Az érintett még gyorsan ellenőrizte frizuráját, majd kilépett a sátorból.

- Hülye mázlista – dörmögte Krum, meglepő jó angolsággal. Fleur egyetértően bólintott, és visszatért haja fényesítéséhez. Harry pedig izgult. Vajon hányadik lesz ő? Mekkora lesz a sárkány? Tüzet is fog okádni? Mordon azt mondta, használja a seprűjét, arra minden bizonnyal plusz pontot kap. De úgy látszik, Krum is azt fogja bevetni. A bolgár keze csak úgy siklott a seprűnyélen, fel és le... Harry nagyot nyelt.

- Cedric DIGGORY SIKERESEN TELJESÍTETTE A FELADATOT, ÖSSZESÍTETT PONTSZÁMA PEDIG 7!

Hát sikerült neki... Cedric túlélte a próbát, legyőzte a sárkányt. De ki lesz a következő?

Harry gondolataira egy percen belül választ kapott, ahogy ismét megszólalt a mennydörgő hang:

- A KÖVETKEZŐ VERSENYZŐNK PEDIG... FLEUR DELACOUR!

A véla lány beletúrt a hajába, leporolta miniszoknyáját, és a 10 centis tűsarkokon egyensúlyozva kitipegett a sátorból. Viktor fintorogva nézett végig rajta.

- Semmi esélye... - közölte halál nyugodtan, mikor a lány már nem hallhatta. Harry szemöldökét felvonva fordult a bolgár kviddicsjátékoshoz.

- Ugyan miért ne lenne? - tette fel az ominózus kérdést, mire Krum félmosolyra húzta a száját.

- A Sárkányunkat nem fogja meghatni a miniszoknya és a cipellő...

Harry teljesen egyetértett. Ebben a cipőben nem lehet futni, képtelenség lesz legyőzni a szörnyet. Elégedett arckifejezéssel bámult maga elé, és már tudta, hogy utolsó biztos nem lesz. Alig tíz percen belül ismét felhangzott a Hang.

- DELACOUR KISASSZONY IS TELJESÍTETTE A FELADATOT, A ZSŰRI PEDIG 6 PONTTAL JUTALMAZTA!

- Megmondtam – nevetett fel Krum, és a sarokba dobta seprűjét. Úgy látszott, biztos volt benne, hogy ő következik – és nem is tévedett.

- A KÖVETKEZŐ VERSENYZŐ VIKTOR KRUM!

- Sok sikert! - kiáltott utána Harry, mire a srác visszafordul, és rákacsintott.

- Inkább jó szórakozást! - válaszolt, majd eltűnt, egyedül hagyva a Kis Túlélőt, aki már egyáltalán nem volt biztos benne, hogy túléli. Agyában csak úgy cikáztak a gondolatok: vajon sikerülni fog neki az Invito varázslat? Úgy látszik, Viktor nem használta a seprűt... Akkor mégis minek tisztítgatta? És mit pontoznak a zsűritagok? Egyáltalán kik azok? Harry nem tudott semmit, és ez kifejezetten irritálta a hőskomplexusát. Vagyis inkább izgatta... Eddig mindig minden jól sült el az életében, most miért lenne másképp? Túl lesz rajta, sikerülni fog, és magas pontszámot fog kapni. Bármi történjék is, nem szabad pánikba esnie. Elvégre ő A Fiú, Aki Túlélte.

- VIKTOR KRUM MEGSZELIDÍTETTE A SÁRKÁNYT! A ZSŰRI 8 PONTRA ÍTÉLTE A PRODUKCIÓT! ÉS AKKOR KÖVETKEZZEN A TRIMÁGUS TUSA UTOLSÓ VERSENYZŐJE, AZ ALIG 15 ÉVES HARRY POTTER!

Harry gyomra bukfencet hányt. Ő következik. Az asztalhoz sétált, letette a szemüvegét, betett egy kontaktlencsét – az szexibb -, aztán nagy levegőt vett, és kilépett a sátorból. Szeme elé pedig iszonyú látvány tárult. A közönség ujjongott, a nevét üvöltözték, és Hajrá Harry! zászlókat lengettek. Hermione és Ron a leghátsó sorból szurkoltak, innen csak apró göndör hajú és vörös fejű hangyáknak tűntek. Nem úgy, mint az első sorban ülők. Albus Dumbledore a jobb szélen foglalt helyet, mellette a mágiaügyi miniszter, Cornelius Caramel, aztán Barty Kupor, Alastor Mordon, Perselus Piton, és végül Lucius Malfoy. Ő volt az egyetlen, akit Harry nem értett, miért van itt... De biztosan elég pénze volt ehhez is. A szőke szexisten mellett egy tábla volt, melyre hatalmas, piros betűkkel írták rá: „A vonalon belül tartózkodni tilos és életveszélyes!” Harry nagyot nyelt. Ez nem túl bíztató. De hol van a sárkány?

- Harry Potter! Felkészültél? - kérdezte Dumbledore, a fiú pedig bólintott. Nem, nem készült fel. De mégis mit csinálhatna? Majd ő megszelídíti azt a sárkányt! Ha Krumnak sikerült, neki is fog! Bár ha ő már megtette... akkor Harrynek csak egy fáradt, kedves, mosolygós, aranyos sárkány jut. Tökéletes.

- Nos, akkor lássuk a medvét!

Nem sárkányt?

- Beengedhetitek! - adta ki a parancsot a miniszter, mire a küzdőtér vasajtaja kinyílt. A nézőtér sikításban tört ki, Harry álla pedig a porba esett. A sárkánynak világító szőke haja, szürke szeme, csodálatos teste, és feszülő bőrnadrágja volt. És nagyon nem tűnt fáradtnak.

- Nocsak, Potter! Kápráztass el! - nevetett gúnyosan Draco 'Sárkány' Malfoy, és egyre közeledett áldozatához.

- Mi ez az egész? - kérdezte zavartan Harry, és kezdett kicsit melege lenni.

- Hát semmit sem tudsz, Potter? Gyerünk, érd el, hogy tüzet okádjak... - nyalta meg a száját Draco, Lucius pedig kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Láthatóan nagyon büszke volt kicsi fiára. Harrynek pedig minden leesett. A korhatár, az illúziógömb, és az álla. Már csak annyi volt a baj, hogy életében nem volt még szexuális tapasztalata, és nem számított rá, hogy egy sornyi ember szeme láttára szerezze meg, méghozzá Draco Malfoyjal, az ő kibaszott...ul szexi... ősellenségével. Viszont ez itt a Trimágus Tusa, és ha ezen múlik az örök dicsőség... hát készülj, Draco, a Kis Túlélőt nem éled túl ma!

- Gyere ide, Draco cica! - kacsintott rá Harry, és finoman végigsimított az ágyékán.

- Sárkány, Potter! Nem cica... - mordult fel a másik, de lassan, nagyon lassan Harry felé közeledett. Mikor kartávolságon belül volt, Harry megragadta a nadrágjánál fogva, magához húzta, és ajkát a másikéhoz nyomta. A zsűri szorgalmasan jegyzetelt, a közönségnek pedig biztosan valami félelmetes részt vetítettek, mert szájuk elé kapva sikoltottak fel. De Harryt ez most nem különösebben érdekelte. Éppen a sárkány puha, pikkelytelen bőrét nyalta végig, és letérdelt elé.

- Mit csináltak a többiek? - lehelte a fiú alhasának, miközben a cipzárral bajlódott. Draco gúnyosan felnevetett, és beletúrt a fekete tincsekbe.

- Ugyan, Potter, azt nem szeded ki belőlem!

- Biztos vagy benne, Malfoy? - csomagolta ki Draco Büszkeségét, és lassan végignyalta. Az érintett felnyögött, de még mindig nem tört meg. Harry úgy gondolta, ideje bevetnie a pálcáját – végighúzta Draco gerincén, akiből a kéjes mágiától hatalmas hörgés tört ki.

- Nos...? - próbálkozott újra Harry, mikor pálcája már Draco fenekénél járt.

- Cedric... - nyögte a szőke megadva magát. - Kihasználta a 15 percet, és kegyetlenül megkefélt...

- Így? - kérdezett vissza az ifjú Potter, és szúrt. Draco sikítva konstatálta az eseményeket.

- Tovább! - lehelte Harry, és szájába vette sárkánya farkát.

- Fleur... hagyta, hogy megdugjam. Krum pedig a kezét haszná-hálta...

- Na és milyen volt? - érdeklődött tovább Harry, és közben kirántotta a pálcáját Dracóból. Most, hogy tudta, hogy csak negyedórája van, bele kellett húznia.

- Invito Tűzvillám! - kiáltott, majd egy utolsót szívott Dracón, aki ordítva élvezett el. A zsűri tapssal jutalmazta az akciót, és diszkréten sugdolózni kezdtek.

- Nyolc perced van, Potter! - harsogta Piton, Harry pedig biccentett. Talán elég lesz.

- Most pedig gyerünk, Draco, kefélj halálra! - adta ki az utasítást egy csók kíséretében, a szőke pedig teljesítette a parancsot. Az egyik sziklára fektette áldozatát, aztán egy ujjal nekiindult. A Kis Túlélő fájdalmasan felszisszent, és úgy szorított egy kiálló kődarabot, hogy keze teljesen elfehéredett.

- Baszd meg, Potter! Te még szűz vagy?

Harry ördögien mosolygott, a zsűri pedig elképedve körmölt ismét.

- Bizony, Malfoy! Te leszel az első... De gyerünk, mielőtt elalszom!

A kis Malfoy újult erővel kezdett neki, és Harry örömmel jegyezte meg, hogy nem is olyan kicsi.

- Kapsz plusz öt percet, Potter! - jelentette ki Lucius, és egy pálcalegyintéssel hozzáadta a bónusz időt a visszaszámláló táblához.

Harry felordított, ahogy Draco teljesen beleért. Agya teljesen kiürült, fogalma sem volt róla, hol van, és mit csinál. Csak szorította a követ...

- Ezt sosem felejted el, Potter! Megígérem! - suttogta a fülébe a szőke, és ismét lökött egyet rajta. Aztán szemei kistányér méretűre nőttek, száját kitátotta, és hatalmasat nyögött. Megérkezett a Tűzvillám. A zsűri kitörő tapssal köszöntötte Harry seprűjét, Mordon büszkén vigyorgott, és valahogy mindenki bal kezébe tette a tollat, a jobbat pedig diszkréten az asztal alá csúsztatta.

A páros – illetve a hármas... - ütemesen mozgott, a szájjal rendelkező tagok sóhajtoztak és nyögtek, a seprű pedig teljesen szenvtelenül, és egy szó nélkül dugta Draco Malfoyt. Aztán Harry Potter torkából észveszejtő hörgés szakadt ki, ezt követte Draco ordítása és sikolya, a Tűzvillámon pedig lángolni kezdett a márkajelzés. Mindezek után pedig megszólalt az idő lejártát jelző gongszó.

Az egész aréna tapsban tört ki, fent állva tapsoltak, az első sor pedig másképp értelmezte a módhatározót.

- ÉS ÍME, A FIÚ, AKI TÚLÉLTE, ISMÉT NEM HAZUDTOLTA MEG ÖNMAGÁT! A ZSŰRI ÉRTÉKELÉSE SZERINT... - Lucius Malfoy hangja itt elhalt. Örült, hogy hirtelen ennyit ki tudott nyögni, most viszont fontosabb dolga akadt.

- MAXIMÁLIS PONTSZÁM! - ordította helyette Perselus, mire ismét ujjongás (az első sorból pedig valami hasonló) tört ki. Harry elégedetten sóhajtott, és eldobta az imént összemorzsolt követ. Megcsinálta.

* * *

- Harry, isteni voltál! Sosem láttam még ekkora sárkányt – csóválta a fejét Hermione tűnődve.

- Én sem... - válaszolt vigyorogva Harry.

- Biztos valami nemesített fajta – folytatta eszmefuttatását Granger, barátja pedig csak bólintott.

- Oh igen, egészen biztos...

- Csodás volt, Harry! - léptek oda hozzá az ikrek, és megveregették kis hősük vállát. - Ahogy elintézted... Simán felülmúltad Krumot! És amit a Tűzvillámmal műveltél! Hát nem vagy semmi, haver!

- Na és a tojás? Kinyitottad már? - kérdezte érdeklődve Hermione, odébb lökve a Weasleyket.

- Nem, még nem... Csak nemrég kaptam meg, tudod, kicsit ki kell magam pihenni ezután a... küzdelem után – mosolygott, aztán hóna alá csapta a tojást, és elindult a hálóterem felé. Dumbledore a pontozás után minden versenyzőnek adott egy ilyen arany akármit, és azt mondta, ez lesz a kulcs a következő próbához. Harry biztos volt benne, hogy bárki is nevezte be őt a Tusára, örökké hálás lesz neki. Viszont valakinek el akarta mondani, mi is történt az illúziógömbön belül. Megállt, és körbenézett. Hermione... nem, nem pont rá gondolt. Az ikrek szétkürtölnék, és kiröhögnék. Ron... igen, Ron kellene, a legjobb barát – aki most éppen haragszik rá.

- Ugyan, Harry, maradj, buli van! - üvöltött a fülébe Fred, a fiú viszont megrázta a fejét, és a háló felé futott. Kivágta az ajtót, sietve ledobálta ruháit, az éjjeliszekrényre tette a tojást, aztán beugrott az ágyába. Fáradt volt, nagyon fáradt.

- Ezt el sem hiszem – suttogta az ablaknak, bámulva a kerek holdat.

- Harry?

A fiú megrémült. Ez a hang ismerős volt neki, túl ismerős.

- Ron! Mit keresel itt?! - rántotta el a függönyt, és meg is éhezett erre a cselekményre.

- Itt alszom... - felelte zavartan a leordított, aztán nagy levegőt vett, és folytatta: - Figyelj, Harry, ne haragudj, hogy azt hittem, önként jelentkeztél. Én csak... féltékeny voltam.

- Megértem – bólintott Harry, ahogy agyában ismét végigfutott az a 20 perc, kicsit gyorsítva persze.

- Meg tudsz bocsátani?

- Egy feltétellel! Ha végighallgatod, hogy mi is történt valójában a küzdőtéren – húzta gonosz mosolyra a száját Harry, felkészülve, hogy pikáns kis rémálmokat fog okozni Ronnak. De a naiv kis Weasley csak bólintott...