Cím: Útmutató az análszexhez férfiaknak

Szerző: Holla die Waldfee

Fordító: Bosie

Béta: Syn

Eredeti mű: http://www.fanfiction.net/s/3428689/1/The_Ultimate_Guide_To_Analsex_For_Men

Leírás: Severusnak feladata van, és Lucius Malfoy segítségét kéri. Aztán kisebb félreértések, és leleplezések után újra minden visszatér a régi (csak kicsit felvilágosultabb) kerékvágásba.

Figyelmeztetés: pre-slash, K+, gyilkos hülyeségek, és Bambi-pillantás

Útmutató az análszexhez férfiaknak

-Tehát – kezdte Severus a Roxfort pincéjében az asztalánál ülve. Vele szemben Lucius Malfoy, legjobb barátja, és ugyancsak egykori kém foglalt helyet. - Az előjátékot befejeztük, ugye? - kérdezte Snape, miközben dokumentációi közt kotorászott.

-Nem vagyunk már kész ezzel?

-Nem, ha nem tévedek, még nem vettük le a nadrágot... És hol van? Még ott van!

-Úgy gondolod, hogy itt? - Lucius felemelt egy kis fekete könyvet, ami hasonlított Tom Denem naplójához.

-Igen! Hol volt? - Severus a könyvért nyúlt, de Lucius ujjai szorosan tartották.

-Ah, ah, ah! Mondd szépen, „Légyszi, légyszi”!

-Lucius, hagyd abba! - ismét a könyv után nyúlt, amit Lucius még messzebb tartott tőle, és láthatóan megtervezett elgondolkozó arckifejezéssel meredt maga elé.

-Tehát, tudod, nem tudom, hogy tetszik-e nekem ez a hangsúly...

Severus eközben Luciusra szegezte a pálcáját. - Ide a könyvet, vagy meghalsz! - morogta.

-De Severus, mindketten tudjuk, hogy te soha nem tennéd ezt a szerzőtársaddal!

-Pontosan! - válaszolt Snape, teljesen nyilvánvaló arccal, aztán: - Invito Lucius!

Lord Lucius Malfoyt Severus varázslata átlósan az asztalra húzta, amíg az asztal közepén nem feküdt. Lábai félig az asztalon voltak, felső testét átölelték Severus erős karjai, de a könyv még mindig Lucius kinyújtott kezében volt, messze Snape-től.

-És biztos vagy benne, hogy nem akarod nekem egyszerűen odaadni? - kérdezte Sev angyali arccal.

-Nem! - válaszolt Lucius kicsit mérgesen, mikor észrevette, hogy nem tud szabadulni Snape öleléséből.

-Egészen... - Severus ujjai megtalálták az utat Lucius hajához, ami eddig tökéletesen hátra volt kötve egy fekete szalaggal - ... biztos vagy benne?

-Nem... - válaszolt Lucius megszeppenve.

-Tehát? - tartotta kezét Severus Lucius arca elé.

-Jó! - morogta Lucius sértődötten. - Tessék! - adta oda a könyvet.

-Köszönöm – válaszolta Snape bocsánatkérő-vigyorgó arccal.

-Nos... - nyitotta ki a könyvet, miközben Lucius morcosan visszaült a székre, hogy megpróbálja megigazítani tincseit.

-Tehát – kérdezte Severus -, mit csinálunk most a nadrággal?

-Tartsd távol az ujjaidat a nadrágomtól! - kiáltott Lucius felugorva, és ijedt pillantások közepette hátrébb lépett.

-Nem a te nadrágoddal, de idióta! Miért lenne szükségem a tiédre, mikor nekem itt van D... - Severus megmerevedett. -Dolce and Gabbana! - mentette ki magát, nem volt kedve mesélni Luciusnak arról, hogy milyen kapcsolatban áll a fiával.

-Dolce and Gabbana? Te? - kérdezte Lucius hatalmas szemekkel.

-Pontosan! Ehm... vissza a nadrághoz: mit csinálsz Harryével? - kérdezte Sverus vörös arccal, tudva, hogy barátja a griffendélesek üdvösségével van együtt már régóta.

-Oh – Lucius hangja álmodozóvá vált – teljesen megőrjíti, mikor a fogammal vetkőztetem!

-Valóban? Azt hiszem, ezt ki kell próbálnom Dracóval... - motyogta Severus halkan.

-Kivel? Mondd, hogy újra van valakid! Nem volt jó, hogy mindig egyedül voltál! Tehát, ki a szerencsés? - kérdezte Lucius izgatottan, mint egy kisgyerek a játékbolt előtt.

-Öhm, … senki! - próbált menekülni Severus, de Lucius nem engedte.

-Gyerünk, öreg barátom, én is elmeséltem neked mindent rólam és Harryről! - könyörgött Lucius.

-Az emlékezőképességedhez: NEM, nem tetted! A házimanóinktól tudtam meg!

-Oh, igen... öhm... de én is mondtam neked!

-Igen, miután két házimanó, három griffendéles, az igazgató és Minerva közölte velem! - mondta Severus idegesen.

-Jó, oké, te nyertél! … de majd elmondod, ki az, ugye? - könyörgött Lucius tágra nyílt szemekkel, és egy Malfoyok által kifejlesztett Bambi-pillantással.

-Meglátjuk!

Pár percre mindketten elhallgattak, aztán Snape kérdése törte meg a csendet.

-Italt?

-Délután négy óra van! - tiltakozott Lucius.

-Látod? Tökéletes idő, hogy elkezdjük a piálást! - válaszolt Snape, felállt, és a szekrényhez lépett. - Rosé?

-Cosmopolitan!

-Nekem nincs vörös áfonyám, de sznob! - nevetett Snape.

-Akkor legyen Rosé...

Severus megcsinálta az említett italt, majd leült ismét Luciusszal szembe a egy pohár Whiskey-vel.

Néhány perc elgondolkoztató perc után Lucius szakította meg a hallgatást.

-Mit gondolsz, mit mondana az igazgató, ha tudná, hogy a legújabb munkád nem egészen egy bájitaltankönyv az órádhoz, hanem valami más?

-Azt hiszem, elfelejtettél valamit! - Severus fenyegető félmosolyra húzta száját.

-Éspedig?

-Ez a tanításhoz lesz!

Lucius Severusra köpte az összes Rosét, ami a szájában volt, és köhögni kezdett.

-Uah! Lucius, ez undorító! - ugrott fel Snape, és dühösen nézett a még mindig köhögő Luciusra.

-Ezt... - egy korty -... nem... - még egy korty - ... mondhatod... - egy újabb korty - ... komolyan!

-Dehogynem! Az igazgató fel akarja venni a Szexuális Oktatást a tantervbe. És ki is lenne a legalkalmasabb ennek a tanítására, mint én! Minerva nem úgy néz ki, mint akinek az elmúlt 20 éven belül lett volna bármiféle szexuális kapcsolata, ugyebár...

-És te – hagyta abba Lucius időközben a köhögést – egy olyan könyvet akarsz használni, aminek a címe „Útmutató az análszexhez férfiaknak”?

-Igen, ahogy talán te is tudod, a Slytherin fiúk közül több, mint 70-en melegek, és félek, hogy a többi házban még ennél is többen!

-Pontosan, tudtad, hogy Draco is azt hiszi magáról?! Sőt, már barátja is van! Talán tudod, ki az? Egyszerűen nem tudom kideríteni... Ezek a tinédzser korszakok...

Snape eközben – kissé elpirulva – próbált úgy tenni, mintha neki is teljesen új lenne, hogy Draco meleg, barátja van, és mindez őt baromira érdekli. - Én, tényleg? … Ehm... ez nekem új! … Még egy kis italt? - kérdezte Severus még mindig vörösen, tele hiú reménnyel.

-... Te tudod... - mondta Lucius, aki nagyon jól ismerte ezt a pillantást. - Ki az? Tudni akarom, ki rontotta meg a fiamat!

-Lucius! Ez közönséges! Ne mondd, hogy te soha nem tartottad oda a segged?!

-Nem is! - Erre Snape válasza csak egy felemelt szemöldök volt. - Oké, oké, de csak neked, és az egészen más volt!

-Nem, nem volt más, és ezt te is pontosan tudod!

Grummelgrummel

-Tehát, vissza a könyvhöz – csinált Severus egy rövid feljegyzést a nadrág-fogak-dolgot illetően, és újra Luciusra nézett – javasolhatnám, hogy...

Ám nem tudta befejezni a mondatot, mert Lucius Malfoy, aki most az asztalon feküdt, közbevágott. - Te tudod azt, amit én nem, és amit én tudni akarok! Mondd el!

-Lucius, elég sok minden van, amit én tudok, és te nem, de mindezt elmesélni elég sokáig tartana! - hajolt Severus Lucius fölé, és igyekezett megsimogatni a haját. Azonban mikor Lucius felismerte a célzást, hogy csak engesztelni akarja, Severus Snape, bájitalmester, és a Végső Csatában a Voldemorttal való hősies küzdelme óta az Első Fokú Merlin-díj tulajdonosa nagy szarban volt.

-Ehm... Lucius, mi lenne, ha egyszerűen csinálnánk tovább a könyvet, és ezt a dolgot elfelejtenénk?

-Nem hinném! - mondta Lucius, azzal megragadta Severus kezét, az asztalt megkerülve Snape-hez lépett, és az asztalra nyomta, hogy ne tudjon mozdulni, ő pedig hozzásimult a férfi hátához. - KI AZ?!

-Lucius, követelem, hogy... AU! … Ez fáj!

-Igen, tudom, és még jobban fog, ha nem válaszolsz!

-Ez nem fenyegetés?

-Nem, öreg barátom, én sosem fenyegetnélek; ez csak egy JAVASLAT! - és csak hogy még egyszer megerősítse állítását, Lucius csavart még egy kicsit Severus kezén.

Lucius még jobban ráfeküdt az asztalra, mikor Severus kimondta a varázsszavakat:

-Lucius, mindketten tudjuk, hogy ez nem logikus. Több, mint 20 évig szolgáltam a Sötét Nagyúrt, milliószor kellett elszenvednem a Cruciatus-átkot, és te komolyan azt hiszed, hogy egy ilyen ügyes kis fogástól feladom? Én nem a te kis griffendéles hősöd vagyok!

Ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, Severus már meg is bánta őket, mikor Lucius még egyet csavart a kezén, és egy varázspálca szegeződött az ágyékához.

-Most pedig szépen elmondod, te mocskos kis... - Egy régóta ismert és gyűlölt hang szakította félbe, aminek tulajdonosa volt az utolsó, akit Severus látni akart.

-Na, fiúk, mi folyik itt? Kipróbáljátok az órai bemutatót? Nagyon jó, nagyon jó, jó tudni, hogy ilyen lelkesek vagytok, habár meg kell mondanom, hogy az órán egy kicsit mehetnétek messzebb is – mondta az igazgató teljes lelki nyugalommal.

Mikor Severus meghallotta az igazgató hangját, a sokktól kipattantak a szemei, aztán a következő pillanatban újra lecsukódtak, és Sev feje egy hangos koppanás kíséretében találkozott az asztallal.

Lucius, aki még mindig mögötte állt, egy centimétert sem tudott mozdulni.

-Én is így látom, Albus – hangzott most Minerva McGalagony hangja Severus fülében, mire szemei újra kipattantak, és fejét Minerva felé fordította, mire egy egyértelmű reccsenés hallatszott a nyaka felől.

Egy ijedt pillantással megrázta a fejét, de nem lett eredménye. - Ezenkívül, Severus, az ember azt hinné, hogy elég neked egy Malfoy... telhetetlen – morogta és ismét elment.

-Mi csak meg akartuk nézni, hogy haladtok! Minerva és én...

-TE! - szakította félbe Lucius. -Te vagy az az állat, aki megrontotta az én Dracómat! - ordította, pálcáját még mélyebbre nyomta, és ismét fordított egyet Severus kezén.

-Oh, Lucius, még nem is tudtad? - kérdezte Dumbeldore bocsánatkérő arccal. - Ebben az esetben igazán sajnálom, Severus! … Magammal viszem a vázlatotokat, és megint magatokra hagylak... - nyúlt a könyvért.

-NEM! - kiáltotta Severus fájdalomtól eltorzult arccal.

-Oh!

-Francba... -morogta Snape, mikor az igazgató kinyitotta a könyvet az első oldalon.

-Nagyon jó, fiúk! - pillantott fel. Lucius elővigyázatlanul ellazította ujjait Severus csuklóján, és egy szempillantáson belül ismét háttal találta magát az asztalon.

-Nagyon szép, Severus, a diákjainknak úgyis tanulniuk kellene egy kis toleranciát, habár az 'Útmutató az Análszexhez férfiaknak', mint cím, talán egy kicsit drasztikus.

-Természetesen, igazgató úr, mindenképpen megváltoztatjuk! - nyújtotta ki Snape a kezét, de Lucius azonnal a földre lökte, ahol ráült Severus felsőtestére, kezeit pedig Snape feje mellé szorította, és dühösen rámeredt.

-Te rontottad meg a fiamat! - sziszegte Lucius, arca csak centiméterekre volt Severusétól

-Oh, igazán érdekes – mondta az igazgató, és leült Severus székére.

-Szállj le rólam! -mondta Severus.

Így ültek még egy ideig, amíg Severus megpróbált kimászni Lucius alól, Lucius magára öltötte legfájdalmasabb modorát, amivel sírba tudta vinni Severust - és Albusnak eközben élete legvidámabb percei teltek.

-Lucius, ha elfelejtetted volna... - kezdte Severus, mikor rájött, hogy semmit nem tud tenni a szőke ellen, aki még mindig rajta ült, és úgy gondolta, legalább szórakozik egy kicsit, mielőtt meghal -, nem Draco volt az első, akit „megrontottam”, ahogy fogalmaztál... Az Első... TE voltál!

-Oh, tényleg? - kérdezte Dumbledore.

-Ooooh, igeeen! - Severus Lucius arcába vigyorgott. - És imádta! Még hangosabban üvöltözött, mint a fia! Idézem: „Igen, Severus, erősebben... oh, istenem... erősebben... még!”

-Te átkozott...

-Apa? - Lucius az ajtó felé pillantott.

A fia állt az ajtóban, mellette Harry, és mindketten tágra nyílt szemekkel figyelték a jelenetet, ami előttük játszódott: Lucius Severuson, hozzányomódva a férfi csípőjéhez, Snape kezei Luciuson, arcuk szinte összeért, és Severus szája igazi perverz mosolyra húzódott.

-Apa? Severus? Van valami, amiről tudnunk kéne? - kérdezte Draco, de a félelem a hangjában nehezen volt hallható.

-Úgy van, Lucius, van valami, amit talán el szeretnél mondani? - kérdezte Harry.

-Öhm... nem? - válaszolt a két vádlott kórusban.

-Én már mentem is... - mondta Albus, de Harry az ajtónál útját állta.

-Nem hiszem, igazgató úr! Már túl sok szart szedett nekem össze, míg az iskolában voltam, nem hiszem, hogy ezzel - mutatott Severusra és Luciusra, akik még mindig nem tudtak megmozdulni – nem tudott volna mit kezdeni!

-Severus…

-Ez nem az, amire gondolsz, Draco! - szólt közbe Severus. - Ez csak... tudod... mi csak... - nem tudta megmagyarázni barátjának ebben a kényes szituációban, hogy ő csak az igazgatónak írt egy könyvet az anális szexről.

Draco könnyekben tört ki.

-DRACO!

-Látod, mit csináltál, Severus? - förmedt rá Lucius. - Tizenkét éves kora óta nem sírt!

-Igen, és olyan édes, mikor ezt csinálja! - sóvárgott Snape, aztán magához tért. - DRACO! Várj, kincsem! - Lelökte magáról Luciust, mire ő fellökte Harryt, aki erre fel az igazgató lába előtt landolt, aki nem sokkal ezelőtt ülhetett ismét le.

-Hát nekem nagyon tetszik a jelenlegi pozíciótok is, de mégis úgy gondolom, hogy csak zavarnám az elkövetkezendő szórakozást - állt fel. -Úgyhogy viszlát! - mondta, és távozott.

-Elment! - csodálkozott Lucius, akire az igazgató sebessége mély benyomást tett. - … - nézett fel -, és magával vitte a szexkönyvünket is...

-A TI MICSODÁTOKAT?!

-A mi... ehh, Harry... én... kedvesem...

Harry szemei izzottak, és Lucius nem kívánt mást, csak az, hogy lehessen a Roxfortból dehoppanálni.

-Draco, kedvesem, ez nem az, amire gondolsz! Még mindig téged szeretlek! Mi csak egy új tankönyvet írtunk!

-EBBEN A PÓZBAN?!

-Öhm... igen!

- - -

Három órával később...

-És már nem vagy mérges rám?

-Nem, édesem!

-És ma este nem kell a kanapén aludnom?

-Nem, édesem!

-Puh! Már tudom! - ezekkel a szavakkal Lucius legördült Harryről, tiszta lelkiismerettel, örülve, hogy megbocsájtottak neki. Még hosszasan feküdtek együtt az ágyban, míg végül Lucius elaludt.

Hasonló zajlott le Dracónál és Severusnál, csak ők visszaköltöztek Snape szobájába, és Draco aludt el először.

Eközben Dumbledore professzornál...

-Oh, istenem, Albus, IGEN!

...azt hiszem, ezt nem akarjátok tudni...

- - -

Vége