SZEREPL�K: Remus Lupin, Perselus Piton

TARTALOM: Mi�rt, � mi�rt hallgatott Piton? �rulta volna el az ebadta v�rfarkas�t! T�nyleg... hogy a fen�be vett�k r�, hogy hallgasson Lupin titk�r�l �veken �t?!

FIGYELMEZTET�S: slash, n�mi er�szak, nyomokban mogyor�t (cs�nya szavakat) is tartalmazhat

RATING: 14

HANGULAT, BESOROL�S, STB, KHT: nem tudok d�nteni a szomork�s, a kalandos �s a humoros k�z�tt, b�r sz�momra ez a novella mindig rejtetten vicces marad...

Aj�nl�s: Szodom�nak �s Gomorr�nak.
Valamint: ne n�zz h�tra, L�t!!!

- Ugyan mi�rt nem? – ki�ltotta a f�lhom�lyba Perselus, �s izgatottan h�tracsapta arc�ba l�g� fekete tincseit. – Ez az �vsz�zad szenz�ci�ja! V�rfarkas a Roxfortban!
- Nem! Nem �s nem! Ne mer�szeld! – A m�sik fi� eddig sz�delegve fek�dt a szob�ba helyezett mocskos, megszaggatott �gyon, de most megpr�b�lt felk�sz�l�dni. – Nem... - Hirtelen megingott �s visszazuhant, f�lig-meddig elvesz�tve eszm�let�t.
- Ugyan mi�rt nem? – ism�telte Piton. Most k�zelebb j�tt; �vatosan, lassan tette meg a l�p�seket Lupin fel�, s k�zben a r�csos ablak fel� pillantgatott. �rik a Hold...
- Nem... – suttogta ism�t Remus, �s kiss� megemelte a fej�t. – Ne mer�szeld...
- Nemek �s nemek – horkant fel Piton. – M�s indokod nincs? Valami olyasmi, ami engem is �rdekelne?
A gyeng�bbik fi� zih�lva felemelkedett, �s remeg� kezekkel belet�rt a haj�ba. K�rmei hossz�ra ny�lva sim�tottak v�gig a tincsek k�zt. Az �talakul�s lassan, de biztosan elkezd�d�tt.
- Nem tudhatom, sz�modra mi a hasznos – mondta v�g�l, uralkodva a m�g gyenge remeg�shull�mon. Tekintet�t Pitonra f�ggesztette, �s rezign�ltan v�rta a v�laszt.
A fekete haj� k�ly�k elgondolkozni l�tszott. Ez alaposan megterhelte von�sait, ki�lt s�t�t, gonoszk�s csillog�s� szemeibe, v�gigv�ndorolt eg�sz mimik�j�n, v�g�l testet �lt�tt egyetlen kegyetlen vigyorban.
- Nem tudod? – Piton nemt�r�d�m m�don megvonta a v�ll�t. – �n sem... Lupin.
Remus hagyta, hogy k�z�j�k �sszon a pillanat ingatags�ga. Rohadt kurva. Elgyeng�lve hanyatlott vissza a p�rn�j�ra. Honnan tudta meg?
- Ha j�l n�zem... – Perselus k�nyelmes l�ptekkel elindult a szob�ban, lass� k�rt le�rva a kopottas padl�n. -... van m�g k�r�lbel�l h�sz percem.
Remus r�b�mult.
- ...miel�tt �talakulsz.
Nem �rtette; nem �rtette, �s megr�m�tette az a hangs�ly. M�gis felemelte a fej�t, a fen�be a f�jdalommal, feltekintett, �s az �gy v�delm�b�l megpr�b�lta kik�mlelni, mire k�sz�l Piton.
- Ostoba. – A sziszeg�s. Fen�be a sziszeg�ssel. F�j a feje.
- Mondd m�r – s�hajtotta az �porodott leveg�be, �s rem�lte, hogy miel�bb elveszti az �ntudat�t, kiz�rva ezzel a vil�got, �nmag�t – �s ezt az �nz� mardek�rost.
- T�ged. – Perselus meg sem v�rta, mint reag�l a m�sik. – Na ne ijedj meg, Lupin, nem a sz�vedre p�ly�zom. Csak egy alkalomr�l van sz�. �s most.
- MI? – Remus nem igaz�n �rtette. – Mi van?
- Szeretkezni akarok veled, itt �s most. El�sz�r �s utolj�ra.
- Nade... Mi...�risten... mi-mi�rt? – hebegte a griffend�les, �s �rezte, ahogy szemfogai finoman ny�lni kezdenek.
- Meg akarlak al�zni. – Piton abbahagyta a m�szk�l�st, �s eg�szen k�zel j�tt az �gyhoz. – Olyan m�lyen, ahogyan �tokkal senki sem lenne k�pes r�. Ez az �n bossz�m, �s ha nem fogadod el, holnapra az eg�sz iskola tudni fogja, mi vagy te.
- Honnan tudtad meg? Honnan j�tt�l r�, hogyan j�tt�l ide? – K�ts�gbees�s. Menek�l�sv�gy. Az �z�tt vad k�sz�lt kit�rni. De nem �lheti meg, ugye nem? Egyre ink�bb v�gyott r�... igen, a hal�l�ra.

- Egy sz�: Black. Szeretj�k �t, igaz? �n k�l�n�sen... Ezek ut�n is a bar�todnak tekinted majd?
- � mondta, hogy gyere ide?
- � mondta, hogy itt tal�llak.
- Hogy tehette?!
- Tudod, hogy van ez, Lupin: �gy gondolta, egy v�rfarkas is meg�rdemli, hogy t�rsas�ga legyen teliholdkor. Meg akart etetni veled a nyavaly�s. De �n kor�bban j�ttem... Nem v�rtam meg, m�g �tv�ltozol. M�r j� ideje tiszt�ban vagyok a k�roddal, csak azt nem tudtam, hol keresselek.
- Csak viccelt – suttogta maga el� Remus, mintha �nmag�t pr�b�ln� meggy�zni. – Csak viccelt, de te ellenem ford�tottad...
- Sz�p kis vicc – Piton m�g k�zelebb j�tt. – Akkor �n most visszaviccellek, j�?
Er�lyes mozdulattal megragadta a m�sik fi� �st�k�t, �s fej�t h�trar�ntva a nyak�ba cs�kolt. Remus �rezte ellens�ge fogait a b�r�n; er�sen v�gigsz�ntottak rajta, �s m�g a szor�t�s ellazul�sa ut�n is ott voltak.
- Szem�t – suttogta, �s saj�t fogai m�g jobban megny�ltak. – Szem�t...
- ...�llat – fejezte be somolyogva Piton, ahogy kiss� elh�z�dott t�le. – Ezt akartad mondani? Nem eg�szen jogos. T�led nem. – V�gigh�zta mutat�ujj�t Remus ajkain. – Megkezd�d�tt – mondta �h�tatosan. – Sietnem kell.
Remus k�bultan t�rte, hogy leszaggass�k r�la a ruh�t; tov�bbra is elny�ltan fek�dt az �gyon, �s rongybabak�nt t�rte a megal�ztat�st. Piton nyers mozdulattal mag�hoz vonta, �s � a k�vetkez� pillanatban �rezte sz�j�ban a betolakod� idegen nyelvet. Harap�s. Valami gyenge v�gy. �rv�ny.

Nem tudta, mikor vesztette el az eszm�let�t. Mostan�ban sokszor el�jult �tv�ltoz�s k�zben. Csak arra eml�kezett, hogy valami fesz�t� �rz�s indul a zsigereib�l tompult agya fel�, �s mik�zben h�l�san kapott az �ntudatlans�g ut�n, m�g �rz�kelte, hogy valami f�jdalmas, nedves l�ket �ri a v�gbele k�rny�k�t. Nem �rdekelte. El�g f�jdalma volt m�skor is.

Perselus gyorsan v�gzett j�t�kszer�vel, �s m�g �pp id�ben elhagyta a testet �s a szob�t, hogy a mag�hoz t�r� vad�llat – bossz�j�t? - �dv�zl�s�t elker�lhesse. Gyors, friss l�ptekkel indult a mened�k kivezet� ny�l�sa fel�; �m hangokat hallott. Ezek a legkev�sb� sem t�lt�tt�k el nyugalommal – f�lelt, �s kisv�rtatva zih�l�, kapkod� l�legzetv�telt, trappol�, rohan� l�ptek d�b�rg�s�t hallotta. Valaki Lupin band�j�b�l.

Gyorsan d�nt�tt. H�traarcot csin�lt, �s �gy tett, mintha �ppen az ellenkez� ir�nyba, a Szellemsz�ll�s fel� tartana; mintha m�g nem ejtette volna meg kellemes tal�lkoz�j�t griffend�les ismer�s�vel. Elfojtott egy halv�ny mosolyt, mikor Potter r�m�lt ki�lt�ssal ut�na vetette mag�t; �ppen az ajt� el�tt �rte utol. �, esze �g�ban sem volt bemenni! De a hangok fel�bresztett�k a vad farkas v�rszomj�t; hallani lehetett, ahogy Lupin bel�lr�l nekirugaszkodik az ajt�nak. Potter szarvass� v�ltozott, �s ugr�sra k�szen figyelte az ajt�t, miut�n agancs�val od�bb taszig�lta ellens�g�t. Piton rosszm�j�an n�zegette. Mikor m�r �gy �rezte, kigy�ny�rk�dte mag�t, �s a k�t �llat sz�k�l� �s makog� sz�v�lt�s�b�l is elege volt, ism�telten h�traarcot csin�lt, �s otthagyta a kis bar�ti komp�ni�t. Visszat�rt az alag�ton �t a felsz�nre.

Dumbledore persze megtudta. Megtudta, amit meg kellett tudnia, �s �lm�ban sem k�pzelte volna azt, ami sikeresen rejtve is maradt el�tte. Bek�rette a h�rmast az irod�j�ba, �s sorban sz�mon k�rte mindegyik�ket. V�g�l Perselusnak �g�retet kellett tennie, hogy nem mondja el senkinek, amit odabenn, a Szellemsz�ll�son l�tott.

M�r m�sodszor �g�rte meg.

Val�j�ban soha nem a Dumbledore-nak tett �g�rete tartotta vissza. Meg�llapodtak Lupinnal. Mindketten elhallgatt�k ezut�n, mit tudtak meg a m�sik titkos hajlamair�l. Az igazgat� pedig nem gy�zte dics�rni mag�ban a mardek�ros fi�t, aki k�pes lakatot tenni a sz�j�ra, annak ellen�re, hogy nem is fenyegett�k meg semmivel. – Szeg�ny Perselus – gondolta olykor -, James megmentette az �let�t, �s ezent�l mindig ott motoszk�l majd benne a s�rtett �n�rzet.

Val�ban. Szeg�ny, szeg�ny Perselus! Az�ta sem tal�lkozott ilyen k�szs�ges szeret�vel.