Állatkert

- De, Harry! Én nem akarom…

A szőke hajú férfi fekete hajú társa vállába kapaszkodott és könyörgő bociszemekkel nézett rá.

- Ugyan Draco, nincs mitől félned.

Harry megnyugtatóan mosolygott Dracóra, aki már a feltételezéstől is dühbe gurult.

- Én nem félek! Én nem félek semmitől! - kiabálta dacosan, mire kíváncsi tekintetek fordultak feléjük.

- Akkor igazán semmi okod sincs tiltakozni.

Harry alig tudta elfolytan árulkodó mosolyát, de nem akarta még jobban feldühíteni a fortyogó szőkét.

- De… öh… Mi lenne, ha… mondjuk, ennénk inkább valahol egy fagyit… vagy…

- De Draco, te akartál annyira eljönni az állatkertbe. Most, hogy itt vagyunk, igazán nem akarhatsz elmenni.

Draco elsápadt. Üldözött vadként tekintett körbe, hátha talál valami kibúvót. Közben egyre erőteljesebben csimpaszkodott barátjába.

- De… de… Én… már nem akarok itt lenni. Menjünk haza! Kérlek!

Kétségbeesetten fúrta a tekintetét a smaragdzöld szemekbe, amik inkább vidáman csillogtak. Harry lehajolt és egy apró csókot lehelt a már remegő szőke orrára, majd melegen rámosolygott.

- Gyere édes. Gyorsan túl leszünk rajta, és meglátod, nem is lesz olyan rossz.

- Ne... ne… Kérlek, ne!

Draco szemei könnyekkel teltek meg és már nem próbálta elhúzni Harryt, inkább szorosan hozzábújt.

- Harry, kérlek! Nem akarok bemenni, én úgy… félek!

A könnyek megállíthatatlanul csorogtak végig a porcelánszerű bőrön, nedves csíkot hagyva maguk után. Harry szeretettel törölte meg a maszatos arcot. Szorosan magához húzta a remegő testet, hogy megnyugtassa, magában pedig eldöntötte, hogy nem kényszerítheti Dracót semmire, főleg olyanra nem, amitől ennyire retteg.

- Jól van. Sssss. Nincs semmi baj, ha nem akarod, nem kell bemennünk.

- Tényleg?

Az ezüstös szempár olyan esdekelve nézett rá, hogy Harry teljesen ellágyult.

- Hát persze. Nem akarlak semmire sem rákényszeríteni.

Draco ragyogó arccal ugrott Harry nyakába, amivel kis híján megfojtotta a férfit.

Eközben egy körülbelül öt éves kisfiú közvetlenül a pár mellett hevesen rángatta anyja ruhájának ujját.

- Mama! Mama! A bácsi mitől féjt?

Az anya igyekezett lecsitítani a fiúcskát, aki természetesen a lehető legnagyobb hangerővel próbálta felhívni a figyelmét.

- Ssss, kincsem… Gyere, menjünk be. Ugye szeretnél bemenni?

- Igen! Én be merek menni! És meg merem simogatni a legveséjesebb ájjatokat is!

A kisfiú dacosan fordult Draco felé, majd nyelvet nyújtott és anyját a kezénél húzva beszaladt az állatsimogatóba.

Harry Dracóra nézett, a szőke arca elsötétült a haragtól, hogy egy óvodás nyíltan gyávának nevezte. Hirtelen ellépett Harrytől és elszánt arccal jelentette ki:

- Menjünk!

Majd kissé bizonytalan léptekkel megindult a bejárat felé. Harry árnyalatnyi mosollyal követte. De már nem tudta visszatartani széles vigyorát, mikor a kapu mellett függő táblára tévedt a tekintete, ami piros betűkkel hirdette, hogy:

„Hipogriff-simogatás

 ma: 9:00-tól 17:00-ig”