(SLASH; Remus/Sirius; Songfic, Lime; R)
Mit tehet két boldogtalan szerelmes, ha a szavak már nem segítenek?
- Írta: Avednay
- Disclaimer: A Harry Potter- univerzumot Ms. J. K. Rowling alkotta meg. Én csupán kölcsönveszem a szereplőit, és ezzel semmiféle hátsó szándékom nincsen.
- Korhatár: R
- Típus: Songfic, Lime
- Univerzum: Rossz vér
- Warning: Az alábbi írás slash, vagyis homoszexuális tartalommal bír. Ha ez taszít, saját érdekedben NE OLVASD EL!!!
- Megjegyzés Nr. 1.: A jelenet a Főnix Rendje idején játszódik.
- Megjegyzés Nr. 2.: A novella a Depeche Mode azonos című dalára íródott. Köszönet érte!
- Ajánlás: Larelind Malfoynak és Tara Lynnek sok szeretettel, mintegy útravalóul az új évre.
*****
When the Body Speaks…
To the soul’s desires
The body listens
What the flesh requires
Keeps the heart imprisoned
Olyanok együtt, mint a korhadt faág, amelyet fakó, de erős borostyán lomboz fel- két boldogtalan szerelmes. Sirius, önmaga kiszáradt árnyéka, akit már csak Remus szeretete ékesít és táplál. S Remus, aki tudja, szerelme hiába erős és hű, mint a borostyán indája, a korhadt fát nem mentheti meg.
Ma este beszélni akarnak. Annyi mindent kéne megbeszélni… De egyiküknek sem akarózik elkezdeni. Csak nézik egymást fáradt szemmel. Siriuséból rég kiveszett az a pajkos csillogás, ami valaha ellenállhatatlanná tette, és Remuséban sem ég már az őserejű sárga láng. Sirius elveszett és dühös. Meg kéne már mondani-, gondolja. –Megmondani Remusnak, hogy nem bírom itt tovább… Remus türelmesen vár. Tudom, hogy szenvedsz itt, Sirius–, sóhajt gondolatban, –és megőrjít, hogy nem tehetek érted semmit… Beszélni kéne. Beismerni, hogy nem működik, soha nem is működött ez a balcsillagzat alatt fogant szerelem. Hogy a közös nosztalgia a „régi szép időkről” pusztán öncsalás. Hiszen a „régi szép időkben” is csak így álltak egymás előtt: fojtóan néma torokkal, abban reménykedve, hogy ha nem vesznek tudomást a bajokról, azok nyomtalanul eltűnnek majd. De nem mondhatnak le a nosztalgiáról. Hogy is tehetnék? Nem maradna semmijük.
What the spirit seeks
The mind will follow
When the body speaks
All else is hollow
Nem tudni melyikük nyúl először a másikért: egyszercsak egymás karjában vannak. Szájuk éhesen kutatja a másikét, kezük megkönnyebbülten vándorol az ismerős testtájakon. Régen is a vágyuk helyettesítette a józan észt. Egymás iránti vágyuk ma is olyan szilárd, tiszta és végtelen, mint a nyári égbolt. Biztos kézzel lehántott ruhadarabok jelzik útjukat az ágyig. Nem sietnek. Hadd tartson minél tovább ez a bizsergő kábulat!
Remus gyöngéden, de határozottan hanyatt dönti a párját, és játékos-becéző útra indul a testén. Oh igen… Holdsáp, jobban ismered ezt a rozzant vén csontvázat, mint én magam…Sirius egy szót sem szól, csak hangosan nyöszörög, mikor Remus forró ajka eléri a férfiasságát. Csípője ösztönösen ringatózni kezd, ujjai a selymes, őszülő hajba túrnak. Olyan jó, Remus… olyan őrülten jó… mintha még mindig fiatalok volnánk…Vonakodva eltolja a kedvesét, aztán egy ügyes mozdulattal megfordítja helyzetüket, és Remus ágyékára hajolva viszonozza a kedveskedést. Percek múlnak. Remus mellkasa hevesen emelkedik és süllyed. Nem kell megszólalnia, Sirius pontosan tudja, mire akarja kérni. Újra csókolóznak. Remus Sirius vállába kapaszkodik, lábát a derekára kulcsolja. A két test gyöngéden eggyé forr, olyan harmóniában, ahogy a rímek fonódnak össze egy szerelmes szonettben. Sirius lassú, mély ringásokkal veszi birtokba a párját. Remus szorosan lehunyt szemmel, átszellemült arccal válaszol a mozdulataira. Olyan gyönyörű vagy így, Holdsáp, és csak az enyém…
Önálló, végtelen kis univerzum a nász, olyan világ, ahol nincs magyarázkodás, bűntudat és tehetetlenség, csak hús van, vágy és néma gyönyör. A két szerelmes hosszan, nagyon hosszan ringatózik ebben a világban, míg a mámor elveszi uralmukat előbb mozdulataik, utóbb öntudatuk fölött. Ágyékuk mohó szenvedéllyel csap össze még egyszer, utoljára, s a gyönyör hullámai végképp elmossák előlük a külvilág amúgy is homályos körvonalait.
Oh I need your tenderness
Oh I need your touch
Oh I dream of one caress
Oh I pray too much
Sirius reszketve omlik kedvesére. Tétován megérinti Remus arcát, s ujjbegyeivel kezdi cirógatni. Komoly, szép férfiarc, még lázas a gyönyör pírjától. A szeme körül apró szarkalábak. Sirius hirtelen szomorúságot érez, mély és megmagyarázhatatlan szomorúságot. Remus tekintete is elborul, s közelebb húzza párját. Simogató, hálás csókokkal borítják egymás arcát. Annyira hiányzol, Holdsáp! Veszett kutya vagyok nélküled. Csak ilyenkor, a karjaidban érzem, hogy élek, hogy vagyok valaki. Mégis, mintha a szívem szakadna meg... Mi történik velünk, Remus? --Sirius, nem megy ez így… nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne! Megtanulhattuk volna már a leckét: nekünk nem jár semmi! –üzeni a borostyánszín szempár. A szeretők hangtalanul csókolják, simogatják egymást, míg elcsitul a bennük dúló vihar, bizonytalanságot és félelmet hagyva maga után.
-Jó éjt, Holdsáp!- Ez az első szó, ami elhangzik köztük ezen az estén.
-Jó éjt, Tapmancs!
Vége
2004. december 29-30. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
