V�rz� ima

AN: El�sz�r is, ezer h�la �s k�sz�net Huginak, aki k�pes volt az eg�sz �r�st �tny�lazni, �s minden egyes �kezetes bet�t kicser�lni. Sok-sok ideje r�ment... M�sodszor, az �n szigor�nak �s kegyetlennek mondott, zseni�lis b�t�mnak, Synestr�nak, aki nem csak kijav�tott, de b�ztatott �s pr�b�lt bel�m egy kis b�tors�got is �nteni. Szeretlek, Mami!:)
Ha valaki szeretne zen�t hozz�, az �rjon egy msnc�met (ak�r kritik�ban, ak�r emailben), �s k�ld�k neki. De az�rt az egyszer� v�lem�nyek�rt sem harapok. Abb�l lehet a legt�bbet tanulni.
A jogok pedig tov�bbra is m�sok�i.

Hatalmas pen�szfoltok a sarokban. M�ll�, p�lmamint�s tap�ta az �tnedvesedett falakon. Z�rg�, szemernyi meleget sem ad� f�t�scs�vek. Ki tudja, mit�l mocskos kanap� az egyszem szoba k�zep�n. �s a zaj a szomsz�d lak�sb�l. �lland�, sz�ntelen, ideg�rl� d�b�rg�s. Zene – mondhatn� egy laikus, de ha �t�dik napja hallgatn�, m�r nem ez jutna esz�be. �s Perselus Piton, aki k�t hete veget�lt m�r ebben a nyomorult kis panellak�sban, pontosan �t napja v�gta falhoz az utols� apr�bb kis t�rgyat, ami a keze �gy�be ker�lt. B�r pontosan tudta, hogy hi�ba. A mellette l�v� lak�sban �l� mugli l�ny �t napja z�rk�zott el a k�lvil�g �s a sz�lei el�l, �s ugyanazt a sz�mot �v�ltette szakadatlanul. A zene csak sz�lt, �radt, bet�lt�tte a lak�st, a folyos�t, a k�rnyez� szob�kat; kifolyt az ablakon �t a szabadba �s a sz�v�s, mindent t�l�l� v�rosi galambok �t napja meg sem k�zel�tett�k a l�ny szob�j�nak ablakp�rk�ny�t.
Piton pedig k�ptelen volt b�rmi m�sra gondolni ostoba falszomsz�dj�n k�v�l. Ezek a hamis vil�gf�jdalommal teli mai tin�dzserek... Akik azt hiszik, minden csak r�luk sz�l. Ez is imm�r majd’ egy hete csak �l, �s sajn�lja mag�t a s�t�tben. A f�rfit nem �rdekelte, hogy az�rt-e, mert a bar�tja megcsalta a legjobb bar�tn�j�vel, megd�gl�tt a kedvenc papag�ja vagy meg fog bukni valamely igaz�n egyszer� tant�rgyb�l, �s ez�rt megvont�k a zsebp�nz�t. � csak csendet akart. Hogy nyugodtan t�prenghessen, merre tov�bb. Tudta, hogy sok�ig nem maradhat itt, ebben a k�z�p-eur�pai kisv�rosban, egy zs�folt lak�telep egyik t�zemeletes h�z�nak koszos kis lak�s�ban. Mindent megpr�b�lt m�r, hogy kiz�rja a fej�b�l a zen�t. V�g�l �gy d�nt�tt, b�rmily vesz�lyes is, megpr�b�lkozik n�mi nem nagyon felt�n� var�zslattal. H�tha akkor v�gre t�l tud l�pni a frusztr�ci�n, ha meg�rti a k�l�n�s nyelven �r�dott dalsz�veget. S�hajtva el�h�zta hossz� sz�vetkab�tja al�l a var�zsp�lc�j�t, �s elmormolt egy var�zsig�t. Azt�n csak �lt. �lt �s meredt maga el�.

“�sszet�rt �lmok t�kr�ben
Pergette vissza �let�t
Nemesre-j�ra-sz�pre sz�letett
De kih�vta gonosz v�gzet�t.

Haland� teste megt�retett,
�s �vei sz�ma v�ges,
Legvit�zebb volt egykoron,
De ellens�ge is n�pes.”

- Ez nem lehet igaz! – suttogta, mikor �jra felcsend�lt a kezd�dallam - Ez nem l�tezhet. Egy mugli zene. Nem lehet...nem lehet.

“Im�im �gnek, nem rem�lnek
Vegyen mag�hoz kegyes Hal�l!
V�rezve �gnek, sz�llnak, �gnek,
Hajnal el�tkoz, ha r�m tal�l...”

Botladozva a falhoz ment, �s k�t �k�llel p�f�lni kezdte a felh�lyagosodott tap�t�t.
- Hagyd m�r abba! Halgattasd el! Kapcsold m�r ki, h�lye liba! Hagyj b�k�n! – az utols� sz�n�l akkor�t �t�tt, hogy a plafonr�l lepergett n�mi, r�gr�l ott felejtett vakolat, �s hossz�, �sz tincsekkel tark�tott haj�ba hullt. Ett�l kicsit mag�hoz t�rt. Lassan lecs�szott a fal t�v�be, �s g�nyosan elh�zta a sz�ja sz�l�t.
- Ez m�r a v�g. Magamban besz�lek �s mindenhol csak a saj�t k�njaimat l�tom. Hiszen ez nem sz�lhat r�lam.

“Szeretteire gondolt vissza,
R�ncos arc�n k�nny�r”

P�ld�ul ez itt. Szerettei. K�nny�r. Nincsenek m�r szerettei �s k�nnyei. Nagyon r�g�ta nincsenek. Valamikor �gy �rezte, vannak. Ezt �rezte, mikor roxfortos �veiben – milyen r�g is volt! – k�zel engedett mag�hoz egy l�nyt. Igen, mikor azt hitte, megismerte a szerelmet. Mikor azt hitte, � el�g lehet Lily Evansnak. �s ezt a t�ved�st �tkozta ezerszer, mikor Lily elhagyta �t, �s hozz�ment esk�dt ellens�g�hez. � pedig elrohant, �s kitombolta mag�t Voldemort sereg�ben. Azt�n, ahogy lehiggadt, megijedt. V�gk�pp �sszekusz�lta az �let�t, mikor be�llt kett�s �gyn�knek. � maga sosem tudta volna eld�nteni, melyik oldalhoz tartozik igaz�n. Megtette helyette m�s. Megtette Dumbledore, aki addig besz�ltette �t szob�ja der�s csendj�ben, m�g �szrevette, hol hib�zott; �s megtette helyette Hermione, aki beleszeretett, �s kitartott mellette akkor is, mikor emiatt az az idi�ta Weasley elkergette �t – v�rand�san. Hermione, aki minden�r�s terhesen sem adta fel a keres�st, �s aki r�lelt v�g�l egy eldugott londoni kis koszf�szekben, hogy ott hozza vil�gra a kisfiukat. �s a meleg, mindig �j tud�sra szomjaz� csillog�ssal a szem�ben nyitott ajt�t egy nap a Hal�lnak, aki Voldemort Nagy�r k�p�ben �rkezett, �s kiirtott mindent, ami azt az �rz�st keltette Pitonban, hogy van m�g rem�ny; hogy �jra �l. Mikor haza�rt, m�r nem tombolt, mint hajdan tette volna. Akkor utolj�ra – s�rt...

“Sz�lbe �v�ltve "nagyok" nev�t,
�tok-im�ra g�rnyedt.”

�, igen. H�nyszor, de h�nyszor roskadt �ssze kimer�lten, v�resen, egyed�l egy-egy t�mad�s, kudarc, siker ut�n. Lily nev�t �v�lt�tte, mikor megtudta, hogy mi t�rt�nt a Potter csal�ddal. Dumbledore-�t azon az �jszak�n, mikor minden m�sodpercben csak a meg�ll�thatatlanul zuhan� testet �s a groteszk�l lobog� feh�r szak�llat l�tta maga el�tt. �s Voldemort�t, mikor r�tal�lt a v�rbefagyott Hermion�ra �s a szil�nkokra szakadt kicsiny gyermek�gyra.

“A csat�k leger�sebbje…
A majdnem halhatatlan…
Ereje elsz�llt, lej�rt �lete,
Mag�ra maradtan.”

Csat�k...sz�mtalan v�res, sikolyokkal �s sz�nes vill�mokkal teli, d�ntetlen �tk�zet. D�ntetlen, mert neki mindk�t kimenetel rossz volt, � mindig vesztett. Igaz, soha nem gy�zt�k le. Majdnem halhatatlan...A h�n �h�tott halhatatlans�g. Mindk�t oldalon. Az egyiken a val�di �r�k �let, a m�sikon a j�slat beteljesed�s�vel elj�v� b�ke �s szabads�g. De csak majdnem. Mindketten el�rt�k – majdnem. Hisz Voldemort v�g�l egy karny�jt�snyira volt csak a gy�zelemt�l, mikor elesett, Potter pedig nem lelte meg a b�k�j�t. Most is �t �ld�zi. Ahogy oly’ sokan m�sok. De az � ideje lassan a v�g�hez k�zel�t. Azel�tt felvette volna vel�k a harcot. Most csak menek�l, bujk�l, de el�bb-ut�bb bele fog f�radni. Nem tudja, meddig b�rja m�g. Nincs m�r semmi �rtelme. Nem v�r r� m�r semmi.

“Im�im �gnek, nem rem�lnek
Vegyen mag�hoz kegyes Hal�l!
V�rezve �gnek, sz�llnak, �gnek,
Hajnal el�tkoz, ha r�m tal�l...”

Azok az id�k is elm�ltak m�r, mikor a hal�l�rt esdekelt. Vagy mikor im�dkozott. Mert val�ban volt, hogy a saj�t v�r�ben �s h�ny�s�ban kuporogva k�ny�rg�tt k�nz�ihoz a megv�lt�s�rt. Hogy legyen m�r v�ge ennek az eg�sznek. Volt, hogy a padl�ra rogyva, kez�n lassan alvad� v�rrel – a kisfia v�r�vel – mormolta, mint im�t, hogy megbosszullak, megbosszullak...

“Minden, mi sz�m�tott, elm�lt az �letben.”

Elm�lt. Igen, elt�nt a meggy�z�d�s a harcb�l, azt�n elment, aki szerette �s akihez � is k�t�d�tt, �s v�ghezvitte bossz�j�t. Az�ta egyszer sem jutott esz�be, hogy vajon mi tartja m�g �letben.

“Tengernyi k�nny. Hidd el, semmi sem v�letlen.
Mentem, ha h�vtak, harcoltam, nem k�rdeztem,
Maradt a v�rz� ima!”

Semmi? H�t ez az egy biztos. A dolgok mindig szigor� rend szerint k�vetik egym�st. Mindennek oka �s k�vetkezm�nye van. Tal�n ennek az eg�sznek az az oka, hogy annyi �vvel ezel�tt kiengedte d�h�ben a lelke eldugott szeglet�be z�rt szellemet. Azt a szellemet, ami elt�lt�tte, mikor el�sz�r l�tta szavai nyom�n a kifr�ccsen� v�rt, �s kihunyni az �let par�nyi szikr�j�t valakinek a szem�ben. Onnant�l nem volt meg�ll�s, nem volt v�laszt�s �s nem volt pihen�s. Sz�ntelen�l harcolt �get� szellem�vel, amit nem irthatott ki mag�b�l, mert l�nye r�sze volt. �s ami fel�lkerekedett rajta, valah�nyszor Voldemort �lni h�vta �t. �s amit siker�lt ugyan elz�rnia t�z hossz� �vre, de egy t�l j�l ismert haragosz�ld szemp�r m�r azel�tt fellobbantott benne, hogy Dumbledore �jra Hal�lfal�nak k�ldte volna. �s a szellem, a fenevad nem akart tudni semmit. Okokat, indokot, mi�rtet, hogyant. Csak c�lt. �s valaki – � vagy m�s – mindig adott neki.

“Sebeztek sz�zszor, nem s�rtam, ha v�reztem,
Felkeltem �jra, ha �j hajnalt �reztem.
Por �s hamu, mi t�z volt a v�remben,
Sz�ljon a v�rz� ima!”

De hiszen sz�l. M�r sz�l. Tal�n mindig is sz�lt. Tal�n ez volt a szellem. Ami k�nyszer�tette, hogy �jra �s �jra fel�lljon, ne torpanjon meg, csak menjen tov�bb, hogy ne adja meg mag�t, ne n�zzen h�tra, ne �rezze, ha valami f�j. Igen, am�g volt mit tennie, addig �zte a szellem. K�ptelen volt elpuszt�tani, �gy megtanult �lni vele. Uralkodni rajta, kord�ban tartani, ir�ny�tani. De amit � nem tudott megtenni, megtette helyette az �let �s az id�. Mikor minden elt�nt, mikor hirtelen r�d�bbent, hogy megcsin�lta, v�ge, Voldemort elpusztult, akkor r�zuhant az �ress�g. A rettegett feketem�gus halotti m�gly�j�n porladt el a szellem is. �s most m�r csak a halov�ny eml�ke az, ami menek�l�sre k�szteti, hajtja az aurorok el�l, Potter el�l, a volt Hal�lfal�k el�l. De minden egyre fak�bb. M�r tudja, �rzi, hogy el fog sz�llni.

“Aty�i csarnok�ba t�rve,
F�j� teher az �let.
Elm�lt minden mi �ltette,
Csak eleven k�nja �get.”

Aty�i csarnoka...milyen lehet az? L�tezik-e egy�ltal�n egy hely, ahol a megk�nzott lelkek egyes�lnek a b�k�vel �s a nyugalommal, ahogy mondj�k? H�t, ha van is, � m�r nem tal�lhatja meg. Az � lelke nem juthat m�r fel a t�bbi boldog halott k�z�, vagy ak�rhova is ker�lnek hal�luk ut�n. Az � �lete t�l szennyes, t�l s�t�t, t�l k�rhozott.

“Vit�zs�ge r�g megt�retett,
�vei sz�ma v�ges,
Legvit�zebb volt egykoron,
Most csak hal�lim�ra k�pes.”

A legvit�zebb...sz�p kis c�m egy �sz�l�, gyeng�l� �regembernek. Ak�rmilye volt is, val�ban megt�rt. De k�pes m�g m�sra is, nem csak sz�nalmas im�ra. Van m�g benne er�. Eml�kszik m�g arra, aki volt. Aki lehetett volna. L�tja m�g a r�gi v�gyakat, a sosem teljes�lt �lmokat. � igen, k�pes m�g d�nteni. Van m�g benne m�lt�s�g �s er�. M�g meg tudja tenni.

“Im�im �gnek, nem rem�lnek…
Vegyen mag�hoz kegyes Hal�l!
V�rezve �gnek, sz�llnak, �gnek,
Hajnal el�tkoz, ha r�m tal�l.”

Lassan felemelte megkopott var�zsp�lc�j�t a padl�r�l, �s az ablakhoz s�t�lt. Odakint �pp akkor kelt fel a nap. R�tv�r�s sugarai t�lvil�gi sz�nekbe vont�k a sz�rke, egyhang� betont�mb�ket. A keletre n�z� ablakok �vegei v�rsz�n�en csillogva t�kr�zt�k vissza a f�nyt. Gy�ny�r� hajnal – futott �t a var�zsl� fej�n, mik�zben hal�nt�k�hoz emelte p�lc�ja hegy�t, �s kimondta a t�lont�l ismer�s szavakat.

“Im�im �gnek, nem rem�lnek…
Vegyen mag�hoz kegyes Hal�l!
V�rezve �gnek, sz�llnak, �gnek,
Hajnal el�tkoz, ha r�m tal�l.”

- Mi ez a borzalmas zene? – h�zta el a sz�j�t a liftb�l kil�p� Harry Potter a k�vetkez� pillanatban.