~°SLASH, tehát két azonos nemű testi-lelki kapcsolata, ha ezt kifogásolod, kérlek, nézz más olvasnivaló után. De ahogy mondtam, a háborgó üzeneteken jót szoktam nevetni. A párosítás szerintem egyértelmű, a korhatár 16 (csúnya dolog, de én 12-re raknám - a szerk.), CSÚNYA BESZÉD, és a téma miatt. Amolyan összejövős, parodizálós - a szereplők kifordulnak önmagukból. Ajánlott zene: Sugar Ray

Abrakadabra

- Ezek után úgy gondolom, hogy jogos a büntetés, és az ötven pont levonás fejenként.

- Ez nem igazság!

- Szólt valamelyikőtök?

- Nem, tanárnő – vetett Harry egy jelentőségteljes pillantást Dracora.

- Remek – mosolyodott el McGalagony, és megállt a mosdóajtóban. – Tehát akkor – kezdte hidegen. – A rongyokat ott találják amellett a kagyló mellett. Egyetlen foltot sem akarok látni a padlón.

Pillantása végigszántott a mellékhelységen, majd egy bűbájjal a két fiúra zárta az ajtót.

Harry kelletlenül a rongyok egyikéért nyúlt, és bevizezte azt a melléjük készített vödörben. Mikor kicsavarta az anyagdarabkát, a másik fiúra bámult, aki maga előtt összefont karokkal támaszkodott a falnál, és durcás képet vágott.

- Na, mi lesz? – kérdezte türelmetlenül Harry, miközben letérdelt.

A szőke még nála is jobban kínlódva, undorodva mártogatta a habos vízbe a ruhát, majd jó messze Harrytől ő is nagy összpontosítással suvickolni kezdte a padlót. Már ha a lusta rongytologatást sikálásnak lehet nevezni.

- Malfoy... – emelte fel Harry pár perc után a fejét.

- Mi van? – mordult rá, miközben erőteljesen mosogatni kezdte a padlót.

- Csak azt akarom mondani...

- Nem érdekel!

- ...hogy attól még, hogy rád küldtem azt az átkot, nem kellett volna rögtön behúznod...

- Hallgass már, Potter!

- Én csak megpróbálok veled értelmesen beszélni, de te...

- Nem érted?! Pofa be, és sikálj!

Harry ezek után a legmélyebb hallgatásba burkolózott. Szótlanul súrolták a padlót, Harry keze elgémberedett, ki is melegedett, de a vécé kövezete még mindig olyan szutykosnak látszott, mint mielőtt egy órája elkezdték.

- Haladtál valamit? – kérdezte még mindig morcosan, a homlokát törölgetve Harry.

- Szart se – jegyezte meg keserűen Draco, és levágva a rongyot hanyattfeküdt a hideg padlón.

- Nem vagy munkához szokva, mi? Apád gondolom elintéz mindent helyetted  – vigyorgott gúnyosan.

A mardekáros csodálatos módon nem szólt egy árva szót sem. Harry felvont szemöldökkel dobta le a rongyot.

- Neked valami bajod van? – kérdezte Draco felé csúszva.

Semmi válasz. A fiú csak feküdt ott, és meg sem mozdult.

Merlin, ez nem lélegzik – állapította meg magában Harry, és óvakodva odament a fekvőhöz. – Még a végén rám fogják, hogy meghalt...

Végre odaért Dracohoz, és felülről nézte az arcát. A fiú üveges tekintete a semmibe meredt. Harry ijedten guggolt le hozzá, miközben megrázta a vállát.

- Mi a tetves lófaszt csinálsz, Potter?! – kiáltott fel hirtelen a fiú, villámló szemmel ült fel.

- Én...? – kapkodott levegőért Harry. – De hát az előbb úgy néztél ki, mint aki meghalt...

Draco úgy nézett rá, mintha most jelentette volna be, hogy a Morzsás Szarvú Szapirtyó szállt be az előbb az ablakon, és közölte, hogy vattacukorra lenne szüksége.

- Vedd le rólam a kezed! – lökte el Harry kezeit, amiket az illető a vállán felejtett. A griffendéles fél percig csak bámult Dracora, mire a szőkeség megelégelte a vizslató tekintetet. – Mit bámulsz már, Ragyásfej?! Nincs semmi bajom – húzta fel az orrát sértődötten, és a rongy után nyúlt. – Kezd sötétedni, a padló meg még mindig retkes.

Harry még mindig nem hagyta abba a szeme meresztését, Draco arcát figyelte szüntelenül. Fura érzés kerítette hatalmába: valahogy semmiféle gyűlöletet nem érzett a másik iránt. Mintha egy új ember ült volna előtte, akit még soha nem látott. Előítéletmentesen kémlelte a szürke szemeket, az arisztokratikus metszésű orrot, a félhosszú szőke hajat.

- Potter, baszd meg!

Harry egy rekedt sóhajjal ébredt fel ámulatából, amikor a koszos rongy a képében landolt. Hirtelen nem is értette, mi volt az a különös hülyeség. Izzó szemekkel ugrott rá Dracora, és minden vágya az volt, hogy lenyelesse vele az anyagcafatkát.

~°~°~°~°~

- Harry, már bocs, de balfasz vagy – jegyezte meg Ron, miközben sajnálkozó tekintetet vetett a gyengélkedőn fekvő barátjára. – Az a múltkori verekedés is szép büntetés hozott, de ez... Nézd meg az arcod! Kirepedt a szád, meg a szemöldöködnél egy jó nagy seb van.

- Nem érdekel – vakkantotta Harry. – Legalább az is megkapta.

- Aha – vigyorodott el Ron. – Majdnem megfojtottad.

A vörös hajú lopva a szemben lévő ágy felé pillantott, ahol egy nagy takarógombóc feküdt, csak néhol lógott ki pár tejfölszőke hajtincs.

- Ennek annyi esze van, mint egy kertitörpének. Most nézd meg! – suttogta Harry fejével Draco felé bökve. – Elbújik a takaró alá, hogy ne kelljen velem beszélnie.

- Szerintem azért, hogy ne öljön meg.

Harry megrántotta a vállát.

- Mindegy. Akkor is olyan, mint egy óvodás.

- Nicsak, ki beszél.

- Kapd be, Malfoy.

- Na én lépek – emelte fel Ron védekezőn a kezeit. – Ha megölitek egymást, én itt sem voltam! – Azzal kiviharzott, amilyen gyorsan csak tudott.

Draco felült az ágyában. Szőke haja az égnek meredezett, arcán és nyakán lila foltok látszottak.

- Jól elintézted... Most még egy heti sika-mika.

- Mégis, ki vágta hozzám azt a rongyot?

- Mégis, ki volt az, aki úgy bámult rám, mint egy darab húsra?! – vágott vissza Draco indulatosan.

Harry akaratlanul is fülig vörösödött, de nem válaszolt.

- Egyáltalán – folytatta a szőkeség, miközben kiugrott az ágyából. Egy szál pizsamanadrágban feszített, így most szabad kilátás nyílt izmos felsőtestére. -, mi a fene volt az?

- Mi? – játszott a tudatlant Harry, nyelve egyet, ahogy Draco közeledett az ágya felé.

A mardekáros türelmetlenül sóhajtott, miközben rátenyerelt Harry feje mellett a párnára.

- Úgy viselkedtél, mint egy idióta. Mondjuk ez nem új tőled... – tette hozzá szórakozottan.

Harry ijedten bámult az acélszürke szemekbe, amik ott voltak tőle pár centi távolságra. Draco meleg lehelete csiklandozta a bőrét, hajából, ahogy előrehullott, megfoghatatlan illat áradt. A fiú megnyalta sebes száját.

- Most... mi van megint? – egyenesedett fel hirtelen Draco, zavartan bámulva Harryre. – Potter, te megint úgy nézel rám...

- Hogy? – kérdezte az immár vigyorgó Harry.

- Hát... í... így! – szegezte rá mutatóujját a fiú. Hátrálni kezdett.

Harry magabiztosan kimászott az ágyból, és Draco felé indult, mire az ijedt képpel egyre csak hátrált. Végül nekiütközött a falnak. A kajánul vigyorgó Harry nemsokára beérte, és megállt előtte úgy, hogy testük majdnem egymáshoz ért. Néhány csendes pillanatig csak álltak így, mire a fekete hajú hirtelen felkiáltott.

- Abrakadabra! – Draco Harry szavaira összerezzent. - Óvodás! – mondta aztán a griffendéles nevetve, és visszasétált az ágyához.

Draco sokáig csak hápogott a döbbenettől, mire végre meg tudott szólalni.

- Rohadj meg, Potter – nyögte, majd visszahanyatlott az ágyára.

Harry ugyanígy tett, és gyorsan betakarózott, nehogy a másik meglássa az elég... hm... nyilvánvaló jelet, ami egyáltalán nem az utálat kifejezése. Harry egyik fele hősnek érezte magát, amiért ekkora önuralom szorult belé, a másik fele pedig eszeveszetten visította, hogy mi a pokol volt ez. Az a pici része pedig, amelyik elrejtőzve élt agya legmélyén, legszívesebben odarohant volna a szőkéhez, és letépte volna róla az összes ruhát, aztán pedig...

Harry gyorsan megrázta a fejét, és kétségbeesetten próbált minden ilyen gondolatot elhessegetni. De azok folyton betolakodtak a fejébe, és nem hagyták nyugodni. A tény, hogy Draco ott fekszik vele szemben egy szál, vékony nadrágban kiéhezett oroszlánná változtatta.

Ekkor gondolt csak igazán bele, hogy végül is mi a fenétől változtak ekkorát az érzései? Maga sem tudta igazán... Egyszercsak már nem azt az idegesítő, sznob Malfoyt látta, akit eddig, hanem egy átkozottul szexi, lehengerlő Dracot. Aki minden bizonnyal eddig is az volt, csak... Hogy lehetett ilyen vak?!

Minden alkalommal piszkálták egymást, de a fiú már cseppet sem volt benne biztos, hogy gyűlöletből... Talán azért zárkózott el tőle eddig olyan mereven, mert már akkor vonzódott hozzá, mikor elsőben meglátta. Végül is, Draco is mindent megpróbált, hogy folyton keresztbe tegyen neki... Talán hogy akaratlan is figyeljen rá.

Vágyainak tárgya odaát durcásan biggyesztette az ajkát, és konokul hallgatott. Harry számára kész megkönnyebbülés volt, mikor Madam Pomfrey egy utolsó fejmosás után elengedte őket.

~°~°~°~°~

Harry gyomra haláltáncot járt, mialatt a szokásos mosdó felé haladt, azzal a tudattal, hogy benn Draco sikálja majd a padlót, közvetlen mellette. Megrázta magát, és benyitott a klotyóba. McGalagony szigorú szemmel figyelte, majd a rongyokra mutatott.

- És ne feledjék: még egy muglipárbaj, és év végéig maguk végzik Frics összes munkáját.

- Szóval a varázslópárbaj mehet? – lelkesült fel Draco. A tanárnő lesajnáló pillantást vetett rá, azzal kiment.

Draco gyanakodva rápislogott Harryre, majd megszokottan a vödörbe mártotta a tisztítóeszközét. Egy loccsanással lecsapta a padlóra, és erőtlenül huzigálni kezdte. Harry is bevizezte a rongyát, de nem ült le sikálni, hanem csak állt, és karba font kézzel figyelte a másikat. Egy idő után Draco türelmetlenül és zavarodottan nézett fel rá.

- Mit mereszted már megint ott a szemeid? Súrold már azt a kibaszott padlót.

Harry egy határozott mozdulattal ledobta a rongyot, és lehuppant, persze eközben végig Draco szemébe nézett.

- Potter – ült fel a sarkára a szőke összeráncolt szemöldökkel. – Ha kinyírsz, tudod, hogy kicsa...

- Jaj, kussolj már! – emelte égnek zöld szemeit Harry, és egy picit közelebb mászott Dracohoz.

- Utoljára kérdezem: mit művelsz?

- Fogalmam sincs – vágta rá Harry, és Draco halványrózsaszín ajkaira vetette magát. Mintha áramütés érte volna – bennakadt a levegő a tüdejében, testén pedig eszeveszett remegés futott végig, ahogy nyelve végigfutott a fiú száján. Draco, talán meglepetésében, hagyta, hogy Harry az ajkait kóstolgassa. Aztán mintha észbekapott volna, ellökte magától.

- Most komolyan, milyen bájitalt ittál? – kérdezte tágra nyílt szemmel, rekedt hangon.

- Semmilyet – jelentette ki közömbösen Harry, vállat vonva.

- Potter – bökte Draco mellkasba a másikat. – Azonnal mondd el, mi a szar ez az egész. – Hogy nyomatékot adjon szavainak, mindegyiknél megbökte Harryt.

Harry nagyot sóhajtott, majd komolyan Dracora nézett.

- Óvodás. – Felállt a helyéről és az ajtóhoz sétált. HarHarr

- Potter! – pattant fel Draco ültéből, mikor Harry már a kijáratnál volt. – Velem te ne szórakozz! – mondta fenyegetően, a fekete hajú felé indulva.

Harry elkeseredetten nézett fel az előtte álló fiúra.

- Nem szórakozom – mondta egy csomó keserűséggel a hangjában.

Draco szemöldöke egészen a hajáig szaladt, majd viharos hirtelenséggel a száját Harryére tapasztotta. Mikor lihegve elváltak, a Kis Túlélő teljes döbbenettel nézett rá.

- Most komolyan, milyen varázslatot mondtak rád?

- Akkora hülye vagy. Te mondtad ki. Abrakadabra – vigyorodott el Draco.