Syn beleszól: Tessék Bosiet emilekkel bombázni, hogy nehogy a prológusnál hagyja abba ezt a sztorit.:P

Prológus

A teremtéstörténet, avagy az EvoLució

Isten nem ért már rá törődni a poros kis világgal. Egyre jobban nem tetszett neki az egész, napok óta csak ült, gondolkozott, mi legyen vele. Valahogy ki kéne nyírni ott lent mindenkit. De mégis mit tegyen? A pestis már lejárt lemez, világháborúból már túl sok volt, az özönvíz meg olyan ódivatú. A legjobb az lenne, ha újra kezdhetné az egészet elölről. A sztori is olyan sablonos volt, így utólag belegondolva... Nem is akart nőt teremteni, viszont a Férfinak – akit saját képére, azaz tökéletesre teremtett – nem állt volna jól a terhesség. Jött a kígyó is, Lucifer unatkozott odalent. Isten vállat vont, szövetkeztek, szórakozgattak egyet. A Föld benépesedett, és egy ideig tényleg nem volt semmi gond. Az ember szerette a művészetet, nem élt túl sokáig, és így vagy úgy elismerte a Teremtőt is. De valahogy elzüllött az egész. Hol vannak ma már ópiumbarlangok, bordélyházak, postakocsik, szmogos utcák? A fiatalok laptopokkal mászkálnak, az öregek atomháborúkat terveznek, Isten pedig háttérbe szorult.

• Nem lesz ez így jó – sóhajtotta, és fintorogva agyonnyomott pár embert a földgömbön.

• És ha visszamennénk az időben? A 19. század igenis jó volt, és a középkort is élveztem. - Lucifer elterült a vörös kereveten. - Mikor gyönyörű ifjúk szőlővel etették az urakat...

• Ugyan, ne légy szentimentális!

• Már elnézést, de az nem is akkor volt! És ne mondd, hogy nem élveznéd...

• Itt fent? Már unom nézni, ahogy szórakoznak. Engem még soha senki nem etetett szőlővel.

• Nincs is itt szőlő. Már évezredek óta be vagyunk zárva ebbe a semmibe, és összesen két kerevetet meg egy TV-t sikerült teremtened nekünk. Nem is értem, miért jöttem fel ide...

• Mert unatkoztál. Hát nem érted? Pont ez a baj. Az ember unja, az ördög unja, és én is unom. Fel kéne dobni valamivel a világot.

• III. Világháborút akarsz? Szerintem már a második is gagyi volt.

• Ki kérem magamnak, nem ismétlek! Gyakran... De ne téríts el! Arra gondoltam, hogy visszapörgethetnénk kicsit az időt, és lemehetnénk mi magunk is a Földre.

• Mármint hogy éljünk?

• Pontosan!

• De mi van, ha meghalunk?

• Már hogy halnánk meg? Halhatatlanok leszünk, elvégre mi vagyunk itt a főnökök. Azt csinálunk ott lent, amit csak akarunk.

• El tudod intézni?

• Én mindent el tudok intézni! Elvégre én csináltam ezt a kis porgolyót is, és nézd, hogy imádják!

• Rendben, tiéd a közönségdíj. De mi lesz, ha ott ragadunk? Vissza tudunk majd jönni?

• Meg fogsz lepődni, de még sosem próbáltam. De mit veszthetnénk? Nos, benne vagy?

• Hát... legyen. De ha nem lesz jó, megbánod!

• Ugyan, csalódott bennem valaha is valaki?

• Hát most őszintén...?

• Inkább hagyjuk. Mehet?

• Gyerünk!

Isten egy csapással megperdítette a Földet, vissza egyenesen a múltba. Aztán elmosolyodott, megragadta Lucifer kezét, és a Létezésbe ugrott.