SLASH; Remus/Sirius; Humor, Lime; R)

Remusszal nem lehet büntetlenül komiszkodni... ^^

 

Írta: Avednay

Disclaimer: A Harry Potter- univerzumot Ms. J. K. Rowling alkotta meg. Én csupán kölcsönveszem a szereplőit, és ezzel semmiféle hátsó szándékom nincsen.

Rating: R

Típus: Humor, Lime

Warning: Az alábbi írás slash, vagyis homoszexuális tartalommal bír. Ha ez zavar, felháborít vagy egyenesen undorít, saját érdekedben NE OLVASD EL!!!

Megjegyzés: A jelenet akkor játszódik, mikor a Tekergők még a Roxfortba jártak.

Köszönet Moonynak a tippekért! ;-)

Ajánlás: Snufinak, mert ő a csapat esze. =(^_^)=

*****

Mondd ki!

-Tapmancs, most sem vagy hajlandó kimondani?

-Na de Holdsáp! Tele szájjal nem illik beszélni!

Remus egy kispárnával bosszúsan fejbe csapta ölében elmélyülten foglalatoskodó szeretőjét.

-Most is beszélsz, nyavalyás!

-Mert nem hagyod, hogy rendesen befejezzem, amit elkezdtem- panaszkodott Sirius megjátszott felháborodással.

-Ehh… na, jó, kapsz öt percet! De aztán nem úszod meg… oohhhhh….

Néhány percig csak Remus halk nyöszörgése hallatszott, aztán egyszercsak megdermedt, felkiáltott, és jólesően elernyedt. Sirius elégedett képpel mászott fel mellé.

-Nah… mit is akartál?

-Tudod jól!

-Hmm… nem emlékszem…

-Te dög!

-Hehh… csak nem mérges az én Remusom?

Sirius pajkosan vigyorgott kipirult arcú barátjára.

-Áh nem, egyáltalán nem… Már egy hete nem mondtad ki!

-És még egy hétig nem is fogom. Ez a véres valóság, Holdsáp- ingatta a fejét színpadiasan a fiú. –Viseld méltósággal a büntetésed!

-Szép kis büntetés- dohogott Remus. –És miért? Mert nem voltam hajlandó szeretkezni veled a tanári szobában!

-De hiszen üres volt!

-Igen, abban a percben éppen üres volt. De bármikor ránk nyithattak volna.

-Kockázat nélkül mit ér az élet?

-Jó ég, ezt a Hírverő életmódrovatában olvastad?

-Nem, ez saját életbölcsesség.

Remus a plafonra emelte tekintetét.

-Te és a bölcsesség!

-Olyan hihetetlen?- vonta fel finom ívű szemöldökét Sirius. –Úgy érzem egyre bölcsebb leszek. Még a Roxfort történetét is elkezdtem olvasni…

-Merlin! –szörnyülködött Remus. –Ki vagy te, és mit csináltál a szerelmemmel?

-Hmm…ha közelebbről is megvizsgálnál, kideríthetnéd, hogy én vagyok-e.

Sirius megpróbált nagyon ártatlanul pislogni, de nem igazán sikerült neki.

-Közelebbről? Hát jó, ha kimondod, talán… esetleg…

-Remus, ez zsarolás.

-De mennyire, hogy az!

-Nem, Holdsáp, semmivel sem tudsz rávenni, hogy kimondjam. Még egy hét. Csak utána. Ez van.

-Azt mondod semmivel sem?

-De nem ám!

Remus szemében gonosz kis szikrák gyúltak.

-Próbálkozni azért lehet, nem?- azzal még mielőtt Sirius megnyikkanhatott volna, fürgén lekúszott, és a combjai közé temette az arcát. Sirius felszisszent.

-Ne gondold, hogy ezzel a módszerrel bármit is elérsz nálam! De nem ám! Akaratom, mint a vas, önuralmam, mint a… ahhh…..oohhh… ez az! Remus! Így! Pont így!!!

Sirius mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, szeme előtt fények villództak. Még egy kicsit… már nagyon közel van… olyan közel…

-Hééé!

-Mi a probléma, Tapmancs barátom?- kérdezte ártatlanul Remus, és ördögi vigyorral elhúzódott Sirius lüktető ágyékától.

-Remus, ne merd most abbahagyni!- zihálta a fiú.

-Ejnye, csak nem csődöt mondott vasakaratod és mérhetetlen önuralmad?

-REMUS!

-Szeretnéd, hogy folytassam?

-Igen!- nyögte Sirius.

-Hááát... nem is tudom. Nagyon komisz voltál velem ezen a héten… nem hiszem, hogy megérdemled.

-Remus, kérlek!

-Ugye tudod, mit kell mondanod?

-Ehh… büntetésben vagy, Holdsáp!

-Hmmm… -Remus keze odacsúszott, ahol nemrég még az ajkaival kényeztette a fiút, és lágyan simogatni kezdte. Épp annyira, hogy Sirius izgalma fokozódjon, de ne teljesedhessen be. Sirius kéjesen fölsóhajtott. Remus elhúzta a kezét.

-Mit szólnál, ha te is büntetést kapnál, Tapmancs?- súgta negédesen.

-Remus, te szadista! Nem hagyhatsz itt így…

-Ó de mennyire, hogy itt hagyhatlak, hacsak…

-Hacsak? –kérdezte reménykedve Sirius.

-Hacsak ki nem mondod.

-Oh… sosem adod fel, igaz?

-Egy Tekergő sosem adja fel. Ez meg az én életbölcsességem –magyarázta Remus szelíden, aztán lehajolt, és a szájába vette Sirius egyik mellbimbóját. Lassan, centiről centire haladva elindult lefelé a felsőtestén, le, végig a hasán, egészen az ágyékáig. Ott megállt, és fejét barátja alhasára hajtotta.

-Holdsáp… -nyüszítette Sirius. –Kérlek…

-Mondd ki!

-Oh… Remus… szeretlek! Szeretlek!

Remus elégedetten elmosolyodott, és ajkai folytatták az útjukat lefelé. Sirius boldogan felnyögött.

-Mindjárt… ohhh… most… most jóóóóóóóóó…

Remus szívesen tett volna egy csípős megjegyzést barátja vasakaratára és önuralmára, de hát –mint ahogy azt már Sirius is megjegyezte-, tele szájjal nem beszél az ember.

 

Vége

2004. július 29.