Átváltoztatástan esszé

Szerző megjegyzése: Ebben a történetben Snape, mint ártatlan ötödéves jelenik meg. Nem gondolom, hogy ilyen volt, szinte biztos, hogy nem, de jól esett egyszer őt is ártatlan szegény-kicsi-Snapie-nek beállítani. Előre is bocs.:D Jahj, és el nem felejtsem, hogy Lucius a történetben egy gúnyos, arisztokrata, beképzelt félisten. Bosie, remélem tetszeni fog.:D

Egy fekete hajú fiú gondterhelten lépett be a Mardekár klubhelyiségébe. Az eddig a kezében cipelt nehéz táskát a sarokba hajította, még a fejét sem fordította arra, mikor az hangos puffanás kíséretében földet ért. Borzalmas napja volt, egyszerűen borzalmas. Nem elég, hogy az az idióta Potter soha nem száll le róla, ma még a McGalagonynak írt esszéjét is sikeresen elégette az a barom. Persze megint csak röhögött rajta, mikor ordítva megkérdezte, hogy mégis mi a francot akar. De legalább annyi elégtételt kapott, hogy az a sárvérű Lily Evans büntetőmunkára küldte Pottert. Nem mintha ez megmentené a dolgozatát.

Ó, a rohadt…most megint dolgozhat rajta, pedig az előzőt is órákba telt megírni.

Idegesen vágódott le az egyik fekete bőrfotelbe és egy Invitóval magához hívta a könyvtári könyveket, amiket tegnap este a szobájába vitt. Hangosan szitkozódva kezdett újra neki a munkának.

Már több mint egy órája dolgozott, mikor a klubhelységbe, ahol eddig egyedül volt, két meglehetősen zilált alak rontott be. Snape a hangra összerezzent, majd felemelte a fejét, hogy elküldje a zajongókat melegebb éghajlatra. De akiket látott határozottan nem lehetett még melegebb éghajlatra küldeni. A helyiség közepén Lucius Malfoy állt, aki még ebben a helyzetben is megtartotta méltóságát, Nott sötét barna fürtjeibe temetve ujjait és hagyta, hogy az előtte térdelő nadrágon keresztül kényeztesse hímtagját. Snape nagyot nyelt, az átszellemült arc és a feltörő nyögések rövid úton elterelték a figyelmét az előtte fekvő dolgozatról, és a tényről, hogy éppen nagyon rossz napja van. Úgy tűnt, a két fiú nem vette észre, hogy nincsenek egyedül a szobában, és zavartalanul folytatták eddigi tevékenységüket. A fotelben ülő Severus szája kiszáradt, ahogy Nott kissé remegő ujjai kiszabadították Lucius szerszámát börtönéből. Mereven bámulta a felcsapódó kőkemény falloszt és megborzongott a gondolatra, hogy milyen lenne megérinteni. Közben tovább folytatódtak az események, Nott éhesen végignyalta Lucius farkát, amit az egy elhaló nyögéssel jutalmazott. Ezen felbátorodva szájába vette a merev húst és először lassabban, majd egyre gyorsabban bukott rá.

Snape meg se mert moccanni, elbűvölte, ahogy két társa itt, a szeme előtt elégíti ki a másikat.

Nem gondolta, hogy ilyen…izgató, ha két férfi játszadozik egymással. Persze tudta, hogy vannak melegek a mardekárosok közt, de sosem hitte, hogy egyszer majd a Mardekár hercegéről, Lucius Malfoyról derül ki, hogy nem veti meg az azonos neműeket. Nem mintha elítélte volna a homokosokat, nem. Valahogy mindig is rokonszenvezett a másságukat nyíltan vállalókkal, hiszen ő is más volt, még ha nem is úgy más. Persze ez az állítás is erőteljesen megdőlni látszott, mivel a két fiú ténykedése nem hagyta hidegen, egyáltalán nem. Sőt, bőre lángolt, szája kiszáradt és csak arra tudott gondolni, hogy milyen lenne, ha őt temetné magába az a forró száj és az ő merevedésén táncolna az a pajkos nyelv. Vagy, amit még jobban szeretne…ha ő ízlelhetné meg azt a feszülő hímtagot a szájában. Először óvatosan nyalogatná, aztán ajkai közé venné, majd a torkára eresztené és….

A fiúk a szeme előtt mentek el, egyikük hangos kiáltással a világ tudtára adva élvezetét, a másik pedig hörögve, miközben a fehér folyadékot nyelte. Snape észre se vette, hogy a keze saját farkát simogatja, de mikor Lucius az élvezet tetőfokán a szemébe nézett, másik kezébe harapva a csúcsra jutott.

Nott és Malfoy összeszedték magukat, és mint aki jól végezte dolgát (elég jól végezték, az biztos) kisétáltak a klubhelyiségből. Snape pedig kissé remegve döntötte neki a fejét a háttámlának. Az az utolsó pillantás….Szinte biztos, hogy Lucius tudta, hogy nincsenek egyedül, sőt, valószínűleg még élvezte is, hogy valaki nézi őket.

Felállt, összeszedte a holmiját mondván, ezek után úgysem tud tanulni, és elindult hogy egy hideg zuhannyal lecsillapítsa érzékeit.

Aznap már nem találkozott egyik fiúval sem, szerencsére, mert nem tudta, hogy hogy nézne ezek után a szemükbe. Aztán másnap ez a probléma is megoldódott, és Lucius egyetlen elejtett megjegyzéssel sem utalt rá, hogy tudná, hogy Severus végignézte, amit Nottal tettek.

Snape már kezdett megnyugodni, hogy csak a képzelete játszott vele, mikor azt hitte, hogy a szőke ránézett.

Péntek délután éppen a könyvtárban tanult, mikor egy árnyék vetült a könyvére. Felnézett és Lucius Malfoy állt előtte természetes, és mindenkit megbolondító, eleganciájával.

- Gyere velem – szólt, és válaszra sem várva elindult a kijárat felé. Snape, első döbbenetét leküzdve, felpattant és sietve a lobogó, szőke hajzuhatag után indult. Már öt perce mentek szótlanul, mikor egy néptelen folyosón, egy zárt ajtó előtt vezetője megtorpant. Egy halk Alohomora után Lucius kinyitotta az ajtót, és rá nem jellemző módon, utat engedett, hogy a fiatalabb lépjen be elsőként. Snape, akiben eddig is ott lapult a balsejtelem, erre a gesztusra még jobban kétségbeesett. Lábai viszont önkéntelenül is engedelmeskedtek és belépett a terembe. Meg sem állt a szemközti ablakig, amin keresztül kibámult a hóval takart parkra. Halk lépéseket hallott a háta mögül, de nem mert megfordulni. Két kéz támaszkodott az ablakpárkányra a saját kezei mellé, majd egy forró leheletet érzett a tarkóján.

- Láttál minket – kijelentés volt, nem kérdés. Néhány hajszál a nyakához ért és megborzongott a puha, kicsit csiklandós érintésre.

- Tetszett, igaz? Tetszett, ahogy Nott kielégített, tetszett, ahogy a magába fogadott.

Snape szájában összefutott a nyál a gondolatra, közben Lucius egyre jobban a füle felé közeledett.

- Szeretted volna te is a szádba venni, igaz? Megremegtél a gondolatra, hogy egy olyan gyönyörű dolgot érinthetsz…Tudom.

Severus nadrágja kezdett eléggé szűk lenni, ahogy a szavak és a tettek izgalomba hozták.

- De ne aggódj, most lesz alkalmad megtapasztalni, megígérem.

Malfoy belecsókolt a remegő fiú nyakába, aki már alig bírt megállni a lábán. Majd hozzányomta ágyékát az előtte állóhoz, aki tisztán érezte az árulkodó dudort. Snape felsóhajtott az érintésre és enyhén hátranyomta csípőjét, hogy még jobban nekifeszüljön az izmos testnek. Teljesen elvesztette a józan ítélőképességét, már csak arra vágyott, hogy megérezhesse azt a fejedelmi falloszt, mint Nott, vagy nem csak úgy…

Lucius keze előresiklott és az ing alá nyúlva elérte Snape tűzforró bőrét, aki jóleső nyögéssel jutalmazta, hogy a szőke túljutott az akadályon. A kalandozó kezek először felfelé vették az irányt Severus mellbimbói felé. Ekkor már teljesen a szenvedély hatása alá került a fekete fiú, nem bírta tovább, hátrafordult és Lucius száját kereste. A szőke gúnyos vigyorral figyelte, majd lecsapott a kiéhezett ajkakra. Ahogy kíváncsi nyelve a másik szájába furakodott Snape torkát egy kéjes nyögés hagyta el. Éhesen falták egymást, közben Lucius végigsimított az előtte álló ágyékán. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Snape megfordult és az őrült csókot folytatva elkezdte letépni Luciusról ruháit. Mikor sikerült megszabadítani az ingétől, saját magáról kezdte leszedni a felsőt. Malfoy meg csak gúnyosan mosolygott, és eszébe sem jutott segíteni, élvezte, hogy ilyen hatással van másokra. Snape közben elérte, hogy egy szál boxerben álljanak egymás előtt (nagyon hatékony tud lenni, ha akar). Ekkor Malfoy visszavette a kezdeményező szerepet és az alsót figyelembe se véve megragadta Snape farkát. Ez egy hangos nyögést eredményezett, ahogy a kezének további munkája is egyre növelte a hangerőt. Majd, mivel saját vágya is sürgette, megállt és Snape szemébe nézett. Az, egész heti vágyait valóra váltva, letérdelt Lucius elé, és kiszabadította merevségét. Elbűvölve nézte a méretes tagot, majd, mintha álmodna, lassú mozdulatokkal kényeztetni kezdte. A felülről jövő nyögéseken felbátorodva nyelvét végighúzta a szerszámon, majd kissé tétovázva ajkai közé vette. Fantasztikus érzés volt a szájában érezni a feszítő húst. Megrészegülve egyre mohóbban szívta a makkot, nyelvével körözött, míg végül Lucius egy artikulálatlan ordítással a torkába lőtte nedvét.

Snape remegve, a kielégülés szélén állva figyelte, ahogy a szőke elélvez. Gyönyörű volt, a legizgatóbb dolog, amit eddig látott. Ahogy egyre gyengültek az élvezet hullámai Lucius felhúzta magához Severust, és egy szenvedélyes csókban forrtak össze. Közben néhány erőteljes húzással Severust is a csúcsra jutatta, és a karjaiban tartotta, míg a fekete szinte vonaglott a kéjtől.

Snape alig emlékezett rá, hogy ezek után hogy jutott vissza a hálókörletébe, de egyben biztos volt, kivételesen nem haragudott Potterre, amiért tönkretette a háziját.