Főinspektor-helyettes (Vajon mi történt az Egy kis esti Bridge-parti előtt?)     -… és akkor megfognám a vesszőcskéjét, azt a picurkát, megsimogatnám…   - Áááá… jól van! Átadom az igazgatói széket! Tényleg, nekem nem kell, csak ne részletezze tovább, hogy hogy pisiltetné meg Neville Longbottomot!   Minerva McGalagony sírva rohant ki a főinspektor irodájából, és éppen az ajtó előtt, kopogásra emelt kézzel álló Perselus Pitonba ütközött.   - Perselus!, Perselus- kapaszkodott bele a fekete férfi talárjába McGalagony, és a kelleténél sokkal-sokkal közelebb húzta magához (Így könnyen látható volt a nő arcán végigfutó takonycsík, amit Piton növekvő undorral konstatált.)- Ne menjen be oda! Ne! Az egy szörnyeteg! Övé a Roxfort! Neki adom, és én elmenekülök innen minél messzebbre!   Végszóra kitárult az ajtó, és megjelent egy fülig érő vigyor, a hozzá tartozó békaszerű arccal és rózsaszín szalaggal. Hogy a többi, rózsaszínbe csomagolt részről, amik a fejnek kinéző gömbhöz csatlakoztak, ne is beszéljünk. McGalagony a jelenség láttán hisztérikusan sikítva rohant el, az sem zavarta, hogy közben feldöntötte az összes szembejövő lovagi páncélt, meg persze az sem, hogy mindezt két lépéssel balra elkerülhette volna. Piton megkövült, és nála teljesen természetes arckifejezéssel fordult Umbridge felé, aki kétszer harminckét fogas vigyorral köszöntötte. Intett, hogy menjen beljebb és foglaljon helyet az egyik hatalmas, tavirózsalevelet ábrázoló, rózsaszín fotelben. Piton (és a mögötte a levegőben úszó talárja ) belépett a helyiségbe, és egyetlen ártatlan fordulattal levert egy halom kismacskás tányért, teáscsészét és egy rovargyűjteményt, aminek a fele már így is hiányzott (ejj…a sok nassolás) Umbridge arca elsötétült (ami annyit jelentett, hogy az eddig meglévő babarózsaszín helyett határozott pinkre váltott), de gyorsan észbekapott és negédes mosollyal ült le Piton mellé, jó szorosan.   - Örülök, hogy eljöttél, Perselus. Már annyira vártalak!   Egyik karját megpróbálta a férfi vállára tenni, de mivel ehhez nem volt elég magas, elégedett képpel változtatott irányt az elérhető közelségben lévő combok felé (ezzel két lépéssel előrehaladva a tervben). Piton keze ökölbe szorult, de előzetes tapasztalatból tudta, hogy Umbridge (mint jó mazochista)csak örülne, ha most fejbe rúgná.   - Dolores, részemről ez egyáltalán nem szerencse. Lennél szíves közölni, hogy mit óhajtasz?   Umbridge arca felderült, szemében „I love Perselus” felirat lobbant fel és hadarni kezdett:   - Először le akarlak vetkőztetni (le ezzel a csúnya fekete talárral), aztán bőrszíjakkal lekötöznélek, és egy rózsaszín masnit kötnék a nyakadba, aztán elővenném a …   - Jó, ennyi pont elég lesz!- hördült fel Piton és megpróbálta eltüntetni a talájáról a nyálfoltokat, amiket Umbridge lelkesedése hagyott maga után- Azt megtudhatnám, hogy miért hívattál ide?   - Persze- Umbridge 100 Wattos vigyora éppen csak 99-re csökkent- A minisztérium egyetértett abban, hogy miután én lettem a főinspektori cím mellett az igazgatói cím birtokosa is, szükségem van egy megbízható segítségre, aki érti a dolgát. Rám hagyták a döntést, és én úgy találtam, hogy az egész tanári karból te vagy az egyetlen, aki képes ennek a feladatnak az ellátására. Természetesen emelt fizetés és csökkentett óraszám mellett. Hiszen rengeteget kell majd velem lenned- Umbridge keze kicsit feljebb csúszott-, és nagyon bizalmas viszonyban leszünk- már lassan Piton ölében ült, arcát pedig a férfi mellkasához nyomta, és nyalogatta az inggombjait? Te jó ég… A férfi minden igyekezetével azon volt, hogy ne rohanjon ki Lucius nevét sikítva a szobából.   - Azt ne higgye, hogy elvállalom a talpnyaló szerepet!- kiáltotta meglehetősen… ingerülten.   - Ó, nem a talpamat kellene nyalni…   (Segítség, Lucius, Lucius…)Umbridge úgy vihogott, mint egy csapat tinilány a Playwitch láttán. Piton szokásos merevségét iszonyatos iramban hagyta el (na, ott aztán ennél kisebbre össze se tudta volna húzni magát), és ordítva ugrott fel a fotelból.   - Menjen innen, maga undorító szörnyeteg!   Egészen az íróasztalig hátrált (Lucius, Lucius, Lucius- fujj ez a banya- Luius, Lucius), majd hirtelen (teljes hidegvérrel persze) az ajtó felé iramodott, de még mielőtt elérhette volna…   - Petrificus totalus!   Piton a padlón kötött ki, keményen, mint a kő…csak nem a megfelelő helyzetben, ahogy Dolores szomorúan megjegyezte.   - Perselus, kicsi szívem! Már annyira vártam ezt a pillanatot! Egy ugrással a professzoron termett és…közelített…   Kész. Piton már sok ronda dolgot látott (Crack és Monstro félmeztelenül a prefektusi fürdőben elég bizonyíték), de ezt már ő sem bírta, úgyhogy egy halk nyekkenéssel elájult.   Aztán egy székhez kötözve ébredt a szükség szobájában…de az már egy másik történet.