Cím: Verba volant, scripta manent (A szó elszáll, az írás megmarad)
Páros: Remus/Sirius
Korhatár: NC-17 (18+)
Műfaj: slash, PWP
Figyelmeztetések: BDSM!!!, idétlenség, helyenként durva nyelvezet, plusz néhány óra alatt írtam, úgyhogy olyan is:S
Jogok: Hármat lehet találgatni, hogy kié. Nem örülne neki, ha ezt olvasná.
Játszódik: Roxfort után 5 perccel, Azkaban előtt évekkel.
Írói megjegyzés: Szeretnék magától a két karaktertől is külön elnézést kérni, hogy egy ilyen sztoriban szerepeltettem őket. Bocsesz. *elvörösödik* Továbbá: hiába a hangzatos latin cím, egy igen egyszerű kis történet ez. Plusz még abban nem vagyok biztos, hogy teljesen érthető-e, tehát, hogy világosan van-e megfogalmazva, mert vannak olyan mondatok benne, amikor csak utaltam bizonyos dolgokra. Remélem, azért lejön a lényeg. (Ami mondjuk nem túl magvas, az igaz:))
Szerkesztői megjegyzés: Köszönöm szépen, can, hogy feltehettük, szerintem nagyon édes, ajánlom mindenkinek. A korhatárt pedig tök őszintén nem raknám 14-nél feljebb, de ez már saját züllöttség:P Jó olvasást!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Akkor minden oké, igaz? Te is szeretnéd, ugye?
- Persze.
- Jó, akkor essünk neki. – Sirius gondterhelten sóhajtott egyet, majd ráült Remusra, aki hanyatt feküdt az ágyon.
- Aú! – nyögött fel a barna hajú fiú. – Kicsit finomabban! Így hamarosan leáll a vérkeringésem.
- Bocsibocsi. Így kényelmesebb? – kérdezte, miközben ügyetlenül fészkelődött a barátján.
- Igen, így már sokkal jobb, köszi – mondta a másik megkönnyebbülten.
- Kölcsönkérted a mugli szomszédoktól azt az izét?
- Palmeréknak hívják őket. Itt van kettő, tessék – nyújtotta Tapmancs felé a balját.
- Jó. Te jó ég, és ahhoz milyen bűbáj is kell? Totál elfelejtettem, annyira zavarban vagyok.
- Jaj! – temette arcát a tenyerébe Holdsáp. – Ez is jó lesz – mondta és Sirius kezébe nyomott egy kis dobozt.
- Ezzel mit csináljak? – nézett rá a másik értetlenül.
- Megmutatom.
Kinyitotta a dobozt, és kihúzott belőle egy icipici fadarabot. Egy sercintés, és „lőn világosság”.
Az animágus szájtátva bámulta a kis lángocskát: - Áh! Ez állati!
- Szerintem is poénosabb, mint a varázslat. Add ide azt gyorsan!
Remus meggyújtotta a gyertyát, ami eddig az éjjeliszekrényen hevert.
- Akkor…- kezdte Tapmancs. – Öööö… rakd rám azt a hogyishívjákot, légyszi’.
- Ruhacsipesz.
- Igen, persze – hebegte a fekete hajú.
Remus annak rendje és módja szerint rárakta.
- ÁÁÁÁÁÁ! Basszus! Ez valami RETTENET! SZEDD LE RÓLAM!
De Sirius nem várta meg, míg a barátja cselekszik, inkább saját maga vette kézbe a dolgot. Gyorsan lerántotta a mellbimbójáról azt a műanyag vackot.
- ÁÁÁÁÁÁÁ! Anyám! Levenni még rosszabb! – kiáltotta, majd méla undorral jó messzire eldobta.
********
- Akkor most mi legyen?- kérdezte Sirius tanácstalanul.
- Próbáljuk meg.
- Tényleg? – vigyorgott Tapmancs, és szemében gonosz kis szikrák gyúltak.
- Naná! – kacsintott rá Remus. – De azért legyél óvatos, kérlek.
- Ez természetes. Kikerülöm a sebhelyeket – súgta és homlokon csókolta szerelmét.
Remus visszapuszilta őt a száján. A fekete hajú egyik kezével lassan felemelte a karcsú, fehér gyertyát, ami azóta már a negyedéig leégett. Gyengéden végigsimított a másik fiú hasán, aki erre megremegett, és halkan zihálni kezdett. Sirius érezte, amint ágyéka életre kel. „Váó! Ez az! Alakul.”- gondolta. Egy viaszcsepp csendben lecsöppent az égő gyertyáról.
- A kurva életbe! EZ KIBASZOTTUL FORRÓ! Vidd a közelemből AZONNAL!
Sirius elkerekedett szemmel nézett társára.
- Holdsáp, te mióta beszélsz így?!
- Most óta – hangzott a lakonikus válasz.
********
- Te, Tapmancs!/Te, Holdsáp! – szólaltak meg egyszerre.
- Csak azt akartam mondani… – kezdte Sirius.
- Hogy ezt most itt kéne abbahagynunk – fejezte be Remus.
- A számból vetted ki a szót – mondta Sirius erőtlenül mosolyogva.
Visszatette a gyertyát a tartójába, aztán ő is ledőlt az ágyra. – Valamit nem jól csináltunk – mondta a homlokát ráncolva. - Ég a pofámról a bőr. Bocs a hülye ötletért.
- Akkor ezt ne írjam be a naplómba?- kérdezte nevetve Remus.
- Még csak az kéne, hogy ha egyszer valaki megtalálja, ezt olvassa rólam!
- Rólunk.
- Mikor kitaláltuk, olyan izgatónak tűnt, nem igaz?
- Deee – búgta Holdsáp Sirius fülébe, és ha már arra járt, finoman meg is harapdálta.
- Én meg ráadásul álmos is vagyok – tette hozzá a fekete hajú síri hangon. – Ez azt hiszem, a vég kezdete.
- Minden bizonnyal – helyeselt Remus.
- Hát nem érted? Úgy szégyellem magam! – Sirius most már egészen kétségbeesett arcot vágott.
- Nézz rám, Tapmancs! – utasította kedvesen a barna hajú fiú.
Sirius valóban nagyon el volt kenődve: - Azt hittem tök jó lesz – mondta szomorúan.
Remus a két tenyere közé fogta kedvese arcát, és tett egy kísérletet, hogy egy hosszú, szenvedélyes csókkal megvigasztalja.
- Ígérd meg, hogy nem írod le ezt a naplódba! – kérte Sirius, miután újra levegőhöz jutott.
- Tekergő becsszó…
********
1976. nov. 12.
Kedves Naplóm!
…Verba volant, scripta manent…
Tegnap este Siriusszal
--------
1976. nov. 13.
Kedves Naplóm!
Tegnap este Sirius kirántott a kezemből, így csak ma tudok újra írni. Képzeld, tegnap előtt este
--------
1976. nov. 14.
Kedves Naplóm!
Tegnap este Sirius megint kitépett a kezemből, de nem baj, mert ma végre
--------
1976. nov. 15.
Feladom.
--------
Vége
|