Harry halott, és élvezi

Szerző megjegyzése: Draco beköltözik a háborúban elhunyt Harry lakásába, nem is sejtve, hogy a valódi tulajdonosnak ez cseppet sem tetszik. A szellem megpróbálja minden lehetséges eszközzel elküldeni az illegális(an szexi) lakásfoglalót. De Draco nem hajlandó eltűnni, persze a végén fény derül egy "nagy titokra", de még így se számítsatok hatalmas összeborulós, hepiendes végkifejletre.

A háborúnak véget kellett érnie. Valakinek meg kellett halnia. Na, de hogy éppen én legyek, a varázsvilág ünnepelt sztárja, a Fiú, aki túlélte (röviden FAT). Még ezt is megértem, és boldog vagyok, hogy végre békében nyugodhatok.

Nyugodhatnék...

Ugyanis kénytelen vagyok minden este szellemként kísérteni Draco Malfoy hálószobájában, mert az az idióta szöszi, ajándékul a háborúban betöltött szerepéért megkapta a lakásomat. Hogy miért pont az enyémet? Talán, mert így elég olcsón jött ki a minisztérium, én már nem lakom itt, neki nincs hová mennie, így meg mindenki boldog.

Persze.

Kivéve engem, de én már halott vagyok. Egy agresszív, gonosz és kegyetlen halott, aki bosszúszomjasan követeli, hogy Draco tűnjön el a házából, különben az őrületbe kergeti.

Egyébként az összes kopogó szellemes film hülyeség. Nem tudunk komolyan ártani senkinek. Ha nagyon akarom, rá tudom lebbenteni a függönyt, amikor nem figyel, de a sütőjét, pardon a sütőmet, nem sikerült felrobbantani. Megérezte a gáz szagot. Az a görény.

Tegnap kicsit rosszalkodtam vele, miközben zuhanyzott. Ami megbocsátható, elvégre az a kabin, az én izmos, kisportolt testemhez van szokva, és ő nem méltó, hogy satnya kis korpuszát ott mosdassa.

Na jó, nem is olyan vékony. El kell árulnom, amíg éltem, nála sokkal rosszabb pasik is jártak a hálómban. Ő egész helyes, olyan szálkás, és fehér a bőre, hidegnek és keménynek tűnik, mint a jég. Hogy olvadt volna el a forró tus alatt, amit ráengedtem! (mert ugye ez volt az a rosszalkodás, amit említettem)

Attól hogy szép még jobban utálom. Most a környék összes jó pasiját ő fogja kezelésbe venni, míg én valahol rohadok. Azt se tudom, hol. Nekem miért nem mondanak el semmit?

Mert meghaltam.

Szemétség.


Úristen, milyen gyorsan csinálja.

Nem fáj neki?

Az én műfajomban sokkal kevesebbet kell mozogni. Az sokkal művésziesebb, ez olyan állatias.

Hol kezdődik az egyik, hol a másik?

Aú! Ezek aztán nagyon egymásba keveredtek!

Zavaró, hogy a kezem mindig átsiklik a popcornos tálon.

Nem is gondoltam volna, hogy Draco is oda van az amerikai fociért. Ő inkább olyan krikett típusnak tűnik. Esetleg egy-két lazább teniszmeccs, na de egy amerikai foci. Dracoról még a végén kiderül, hogy igazi férfi. Módosítok, hogy nem csak bizonyos helyeken néz ki, igazán igazi férfinak.

Már hetek óta itt élünk együtt, tudom mikor kell, mikor fekszik, kivel, hányszor, milyen pózban.
Komoly kapcsolatot ápolok vele, csak az a kérdéses, miért nem mászik már falra a folytonos csínyeimtől. Már leforráztam, elgáncsoltam, összecseréltem a zoknijait, cipőit, összezsugorítottam a nadrágját (najó, az vicces volt, azt hitte meghízott, és két napig nem evett, hogy beleférjen, milyen kis hiú), és leszakítottam a gombot az ingjeiről (ez meg szexi). De semmi!

Nem akar elköltözni.

Ha marad, én is!

Kivéve, ha megint nekiáll Tokio Hotelt énekelni, mert azt ki nem állhatom. Akkor lehet inkább, mégis fel adom a tervem.

A mai nap a szokásosnál is unalmasabb volt. Draco felébredt, szűk boxerben kicsoszogott kávét főzni, majd szűk boxerben elment lezuhanyozni, ahol megszabadul a minden tekintetben akadályozó ruhadarabtól, leforrázta magát, elcsúszott a csempén, lefejelte a mosdót. Majd összekeverte a fogkrémet a síkosítóval, amit „véletlenül” elfelejtett kidobni költözéskor.

Elbotlott a küszöbben, öltözéskor elszakította a pólóját, összetört a szék amire ráült, a megfőtt kávé az ölébe borult.

Nem volt jó ötlet a hűtőben lehűteni, ugyanis beleragadt.

Miközben kiszabadította magát, hanyatt esett, és úgy maradt. Pihent. Talán vissza is szunyókált egy picit. A Reggeli Prófétát szállító bagoly térítette magával, amikor is nem az újságot pottyantotta a fejére.

Feltápászkodott, rendbe hozta magát, és leült a TV elé.

Miért nincs több hatalmam, hogy igazán megleckéztessem ezt az illegálisan szexis lakásfoglalót? Mert hogy szexi az nem kérdéses. Ha élnék...

De már csak a hullamerevség szólhat belőlem, már elnézést mindenkitől.

Már csak pár napot adok neki, és nyüszítve fog elrohanni innen.


Draco ma különös volt. Igazából, már az különös, hogy eddig mindig egyedül aludt, nem akarok dicsekedni, de ez az ágy nincs hozzászokva, hogy ne legyen folyamatosan tréningezve.

De ma reggel... szomorú volt. Még sírt is, láttam. Valamit szorongatott a kezében, amit nem láttam.
Ölelgette a párnát, és maga köré tekergette a takarót, mint aki nagyon magányos.

Tényleg nem látogatja senki, és leszámítva a káromkodásokat egy-egy akcióm után, nem is beszél senkivel.

Olyan törékeny volt. Ha valakivel heteken át együtt él,(az én esetemben az él ige nem igazán használható), együtt lakik az ember, lassan kiismeri.

Már tudom, hogy szereti a gabonapelyhet tej nélkül is majszolni a tévé előtt, ahogy én. Szereti a könyvet a kádban olvasni, ha az nagyon izgalmas, ahogy én. Nem szeret otthon zokni hordani, ahogy én sem. Az ágy bal oldalán alszik, én a jobb oldalon szoktam.

Szerintem összeillenénk.

Az álmodozás, csak az életet rontja meg, itt a halál után szabad álmodozni, nem igaz? Végül is, sok minden már nem lehet rosszabb.

Kár, hogy ő sosem kedvelt engem, pedig még azon a képen is remekül nézünk ki egymás mellett, amit nézegetni szokott. Az a kép, ami akkor készült...

Kép? Képet nézeget rólunk? És... olyankor sír? Ez a maga nyálas, és visszataszító módján, olyan romantikus, nem?

Légy okos Harry! Basszus! Azért kapta ezt a lakást, és azért költözött ide, mert szeret engem. Ezért nem hoz fel ide pasikat, és ezért nem menekült el, amikor össze-vissza törte magát egy-egy akcióm után.

Draco Malfoy szeret engem. A szőke, izmos és lélegzetelállítóan szexi Malfoy szeret engem.

Én meg halott vagyok.

Hééé... hova tűnt a szoba? Hol van Draco?

Hello Harry, most, hogy befejezted földi pályafutásodat szeretnék üdvözölni itt a túlvilágon.
De...
Mielőtt feltennél egy csomó kérdést, és a történet vége még didaktikusabbá válna elárulom, azért kellett visszamenned, hogy megtudd, amit végül is megtudtál, de sajnos semmi mást nem tehetsz.
Ez elég gonosz volt tőletek...
Gonoszabb, mint hogy most legyen vége a történetnek?
Ige...


The End