- Az iskola minden pontj�r�l – jelentette ki Snape, �s tekintete besz�desen megpihent Lavinia arc�n. – Mindr�l egy-egy eml�ket.
- Minek? – hangzott az unott reakci�. A l�ny �ppen egyik hossz�ra n�tt fekete tincs�t csavargatta, �s nem igaz�n figyelt kedvese mond�k�j�ra.
- �bredj, Lav. Ez az utols� �v�nk.
- Az. Hmmm…
- L�tom, meg�rtetted. – Severus f�lmosolyra h�zta a sz�j�t, �s kedvtelve m�regette a l�nyt. Igencsak �r�lt, hogy v�gre siker�lt megkapnia. V�gre? M�r k�t �ve egyfolyt�ban megkapta.

- �h�mm. Haza kell mennem ap�mhoz. Azt�n beavat�s, feln�tt �let… De j�.
- �n nem �pp erre gondoltam – sz�gezte le Sev, �s megcsappant a bizalma bar�tn�je felfog�k�pess�g�ben.
- Tudom, hogy gondoltad. Eml�keket akarsz gy�jteni. H�t, gondolom, pont �gy gondoltad. Nincs �pp el�g, �gy �szint�n?
- Nem t�l sz�vder�t�ek. J�l j�nne n�mi kellemes �lm�ny is, hogy ne kelljen exmemoriamoznom az itt t�lt�tt �veket…
- Potter? Naa, az az�rt j� volt, mikor megt�madtuk a…
- Ezt hagyjuk. �r� �ppens�ggel nem akarok eml�kezni. – Snape lassan felkelt a karossz�kb�l, �s felh�zta Lavini�t is.
- Hupsz, most �rtettem meg – vigyorodott el g�nyosan a l�ny. – Mikor �gy n�zel r�m…
- Nos igen, megmondtam: pozit�v eml�keket. A kast�ly minden egyes pontj�r�l. Van r� k�t teljes het�nk…

- Egy szekr�nyben?! Istenem, ezt szeretem benned: idi�ta elmebeteg �llat vagy… - suttogta somolyogva Lavinia, ahogy a hom�lyos folyos�r�sz fel� k�zeledtek.
- Idi�ta �ppens�ggel nem… de a t�bbit k�sz�nettel elfogadom – felelte egykedv�en Snape. � nem sietett halkra venni a hangj�t: a harmadik emelet jobb sz�rny fel�li v�ge igen kihalt volt, f�leg ebben az id�pontban.
- A leg�rdekesebb az lenne, ha tan�t�s idej�n csin�ln�nk. – Lav kifejezetten lelkesnek t�nt.
- Milyen k�r, hogy be kell j�rnunk az �r�kra… - jegyezte meg cs�fond�rosan Severus.
- Neked lehet – v�gta r� diadalmasan a l�ny. – De nekem �desmindegy, meglesz-e a v�gzetts�gem vagy nem. �n csak sz�rakoz�sb�l vagyok itt.
- Remek. Akkor ebben az esetben te csin�lhatod �r�n is. Igaz, n�lk�lem, de a szekr�ny mindig itt lesz…
- K�sz�net az enged�ly�rt. – Lavinia v�gott egy b�jos fintort, mintegy el�j�t�k�ul az elk�vetkez� esem�nyeknek. – Na j�, �n nedves vagyok, �gyhogy ha ki tudod nyitni az ajt�t…
- Nem hiszem, hogy koboldok �ltal v�dett szekr�ny lenne. – Severus meglapogatta a j�kora t�kolm�ny oldal�t; ujjait lassan v�gigfuttatta a poros, f�ba v�sett mot�vumokon, majd el�gedetten elh�zta a sz�j�t. Kattant a z�r, s � kit�rta a k�t magas ajt�sz�rnyat.

- Csak ut�nad – mormolta. Lavinia bizalmatlanul n�zett a az odabent t�tong� s�t�ts�gbe. – �s ha Volt-nincs szekr�ny?
- Akkor nem megyek ut�nad – hangzott a gunyoros v�lasz.
- B�lcsen teszed – vetette h�tra a l�ny, majd egy nagy leveg�v�tel ut�n bel�pett a szekr�nybe. – N�zd, nem haltam meg.
- Ez esetben k�vetlek az �letbe. – Severus is bekapaszkodott ut�na, majd egy hat�rozott mozdulattal beh�zta maga ut�n az ajt�t.

- S�t�t van – jegyezte meg cseveg� hangon Lavinia. – A farkadig se l�tok.
- Az �jszer� k�zmond�said�rt vettelek el. – Snape halv�ny mosolya szint�n nem l�tszott a leveg�tlen t�kolm�ny belsej�ben.
- Nem vett�l el – �llap�totta meg a s�t�t haj� l�ny. B�r, mint tudjuk, s�t�tben minden mardek�ros feketehaj�.
- Nem is foglak – vont v�llat a m�sik, �s v�gre mag�hoz vonta bar�tn�j�t. – Itt g�rb�ljek meg, ha m�gis.
- H�t, egy kicsit t�nyleg g�rbe vagy, de szerintem az a sok k�nyv teszi… De igazad van, ne g�rb�lj tov�bb, nem v�gyom a h�zass�gra – elm�lkedett Lav.
- Tudod, hogy miut�n v�gezt�nk, nem l�tjuk t�bb� egym�st… Nos, miut�n ezt ilyen kiel�g�t�en megt�rgyaltuk, koncentr�ljunk tal�n a napi c�lra.

A fi� teljes hossz�ban kigombolta egyental�rj�t, �gy norm�lis (vil�gosabb) esetben l�that�v� v�lt volna feh�r, r�vidujj� roxfortos inge, melyre az arisztokrata st�lus� fodrokat m�r Lavinia k�r�s�re szabta Madame Malkin. Fel�rral persze, �s Sevnek nem volt �ny�re a selyemfi�-szerep (bar�tn�je �llta a k�lts�geket), de r�pke t�z perc alatt meg lehetett vigasztalni.

Lav kezei t�tov�n eltapogattak szeret�je fenek�ig. Ott meg is tal�lt�k m�lt� hely�ket, �s a l�ny el�gedetten r�markolt.

- Tudod, most b�nom igaz�n, hogy �t�dikt�l nadr�got is hordasz, nem csak als�t – jegyezte meg suttogva, �s igyekezett tenyer�t a fekete �nnepl� al� dugni.
- �n meg az�ta �ldom az eszem. – Severus egy pillanatra elm�l�zott az RBF-�v kellemetlen �lm�nyein, de hamar elvetette a nosztalgi�z�s �tlet�t, s nagy leveg�t vett – Lavinia bejut�si k�s�rletei sikerrel j�rtak... M�r a m�sodik h�z�sn�l tartott, mikor a fi� lefogta a kez�t. – Ne a nadr�gomba – jelentette ki mag�t�l �rtet�d�en. B�r ez nem volt olyan dr�ga darab, szerette volna fekete sz�n�ben meg�rizni, mind k�v�l, mind bel�l. Hi�ba, rendes sr�c volt ez a Snape.

- Milyen k�nyes vagy – fintorodott el Lav. Szerette volna egyszer a nadr�gj�ba verni Sev fark�t. � meg �ppens�ggel rombolni �s k�oszt okozni szeretett.

A fi� nem v�laszolt. Nekivetette h�t�t az ajt�nak, �s pr�b�lgatta, kiny�lik-e a s�ly�t�l. V�g�l tal�lt egy bels� reteszt, �s �vatosan elh�zta, hogy m�g v�letlen�l se d�ljenek ki, ha �gy alakul.
Ha bennragadnak, lesz idej�k eml�ket gy�jteni… k�r�lbel�l f�l �r�ig, m�g meg nem fulladnak a leveg�hi�nyt�l.

Lavinia nem is v�rt k�l�n�sebb v�laszra; meg�llap�t�s�t t�k�letesen helyt�ll�nak �rezte. Ennek ellen�re megragadta Sev slicc�t, �s el�z�kenyen leh�zta a cipz�rt. M�g az egyik bez�rt valamit, a m�sik �ppens�ggel nyitott…

- H. – Ez hangut�nz� sz� volt, �s �ppens�ggel Sev elragadtat�s�t volt hivatott szeml�ltetni.
Lavinia er�sebbre fogta a szor�t�st. – Csak ennyi? – jegyezte meg g�nyosan, �s gyors�tott kiss� ,,O” mint�t felvett mutat�- �s nagyujja mozg�s�n.

- Igen, egyel�re ennyi. Majd ha jobban csin�lod, r�szletesebben k�r�l�rom – somolygott a m�sik. Lav azonban nem s�rt�d�tt meg, ink�bb megborzongott a m�ly hangon elsuttogott szavakt�l, �s jutalmaz�sk�ppen bal kez�t is bevetette a boldogul�s �rdek�ben. L�gyan cir�gatta a fi� goly�it, �s �gy d�nt�tt, t�bbet nem is sz�l az elk�vetkez� f�l �r�ban, legal�bbis �rtelmeset nem.

Sev a v�ratlan t�mad�sra ism�t megsz�lalt, �s ez�ttal k�t h�val t�bbet mondott az el�bbin�l.
Lavinia konokul hallgatott, �s megpr�b�lt let�rdelni, hogy nekikezdhessen a napi kal�riagy�jt�s�nek. Ugyanis k�r�lbel�l egy Tic-Tac-nyi energi�j� dolog lenyel�se volt esed�kes.

Ahogy azonban megroggyantotta a t�rd�t, Sev f�jdalmasan felny�g�tt, �s a tov�bbi atrocit�sokat elker�lend� a l�ny combj�ra cs�sztatta a kez�t. Er�sen tartotta, �s k�zben neki is d�lt a v�kony testnek, a szekr�ny h�tlapj�hoz pr�selve ezzel a l�nyt.

- Megt�rdeltelek? – vonta le a k�vetkeztet�st Lavinia. Hi�ba, okos egy teremt�s volt.

- Nem sok kellett hozz�. De ez nekem nem kellett, sz�val…
- T�rdelni akarok – s�hajtotta k�zbe a l�ny, �s gyorsan megnedves�tette a sz�j�t.
- Att�l tartok, ez... megoldhatatlan. – Severus is sajn�lta a dolgot, tal�n �rthet� okokb�l. – Nincs annyi hely.

- Helyezkedj�nk. Kiz�rt… k�v�lr�l olyan nagynak t�nt…
- Tal�n ha elfordulunk balra…
- Ki van ott?

Sev most H helyett F-et szusszantott, �s siet�sen a nadr�gj�hoz ny�lt. Ha siker�l eltennie a szersz�m�t, miel�tt Mr Ak�rkicsoda r�juk nyit, m�g meg�szhatj�k a dolgot egy dorg�l�ssal.

Mr Ak�rkicsoda l�ptei egyre k�zelebbr�l hallatszottak. S szavai is, ugyanis nem sz�nt meg �rdekl�dni az errefel� l�zeng� idegenek pontos szem�lyi adataival kapcsolatban. – Ki az? Mit keres itt? Ez tiltott folyos�!

,,Id�n �ppens�ggel mi miatt tiltott?” - futott �t Lavinia agy�n a gondolat. Mindig kital�ltak valamit… Tal�n �pp a tan�rok j�rnak ide a szekr�nyhez hanc�rozni…

B�r hanc�roz�shoz azt�n m�g kisebb a hely.

- Maradj – lehelte a f�l�be Severus. A l�ny v�gigbizsergett az �t �rt forr� leveg�t�l, s szinte �rezte a f�lcimp�j�n a fi� ajk�t. Megnyalta a sz�j�t. Megint t�rdelni szeretett volna.

Snape elh�zta a reteszt, �s gyorsan kil�pett a folyos�ra. Behajtotta maga ut�n az ajt�t, �s hunyorogni kezdett, a tan�rt keresve. A szeme m�g nem szokta meg a f�nyt.

- ���, Severus – dorombolta a f�rfi. – Micsoda meglepet�s. �jabban szekr�nyre j�rsz szoba helyett? – somolygott a saj�t vicc�n, �s lezseren zsebre v�gta a jobb kez�t.

- Eml�keket gy�jt�k Roxfortr�l, tan�r �r – ism�telte engedelmesen Snape reggeli sz�ll�ig�j�t.
- Remek… �s ezt pont itt kell tenned? – Mr Gray felvonta szem�ld�k�t, �s egy vizsg�ztat� alaposs�g�val f�rk�szte Sev ruh�zat�t. Az egyental�r m�g mindig teljesen ki volt gombolva, az ing gy�r�tten, a nyak alatt j�kora bel�t�st engedve l�gott a fi�n.

Elv�gre meleg ny�r volt, s k�t h�t m�lva sz�nid�.

- Mindenhol teszem – h�zta el a sz�j�t Severus. – V�gigj�rtam m�r a pinc�t is. A bagolyh�z lesz az utols�, mert arra az�rt m�gse vagyok k�v�ncsi ilyen r�szletesen…

- V�g�l is… igazad van. – A taner� arc�ra meg�rt� mosoly �lt ki. – Id�n ballagsz, igaz?

- Igen… uram – tette hozz� kelletlen�l a fi�. Meg�t�l�se szerint a f�rfi kor�ntsem �rdemelte ki ezt a megsz�l�t�st. Enged�keny volt �s nemt�r�d�m, r�ad�sul �j tan�r Roxfortban. Nem �rtett igaz�n a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�hez, hull�mosra f�s�lgette a haj�t, �s mindig levendulaillata volt. A legf�bb emberi b�n�k Severus szem�ben.

- �s azt�n elm�sz… istenem, h�t �v… Milyen hamar elmegy, igaz?
- Igen… uram. – Snape nem volt �pp k�zl�keny kedv�ben, f�leg nem egy ilyen…khm..

- Milyen volt? – szak�totta f�lbe gondolatmenet�t a tan�r. Sev v�gign�zett rajta.
- Vacak – felelte v�g�l. Elt�n�d�tt, mit mondhatna m�g.

- �h, �rtem. A pajt�said nem tettek boldogg�? – Mindig lekezelte �ket. Az �sszes k�lyk�t, nem csak a mardek�rosokat. Nem tett k�l�nbs�get di�k �s di�k k�zt, csup�n a k�ls� alapj�n..

S akit �ppens�ggel megkedvelt, azzal olyan bizalmas hangot �t�tt meg, mintha minden nap egy�tt vajs�r�zn�nek Rosmert�n�l. �s bizony sok di�kot kedvelt meg, f�leg a heted�ves term�s k�z�l.

- Nem – Sev gyorsan lecsapta a v�laszt, �s szeretett volna m�r szabadulni.
- Szeg�ny Severusom… H�t mit csin�ljak teveled? – Ezt is gy�l�lte. A f�rfi mindenkit a keresztnev�n sz�l�tott. Ut�latos egy szok�s.

Snape hallgatott. Mit lehet erre mondani?
Ha Lavinia k�rdezn�, esetleg tudna v�laszolni…

Jesszus. Lavinia.

- H�t, tan�r �r, ilyen az �let – v�gign�zett rajta m�g egyszer, majd megkock�ztatott egy �vatos oldall�p�st elfel�. Rem�lte, hogy a m�sik veszi az ad�st.

- Az, az. – Gray gondterhelten belesim�tott barna haj�ba, �s undor�t�an sz�p arc�ra t�preng� kifejez�s �lt ki. – Milyen szomor�… �s m�g ha boldog lett�l volna is… akkor is elm�sz. H�t �v, �s ennyi volt, p�, vissza se n�zel. Nem l�tod t�bb� a tan�raidat… Munk�d van m�r?

- Nincs, uram – felelte k�teless�gtud�an a fi�. Ez valamivel biztons�gosabb talaj volt, mint az emocion�lis ter�letek.

- Tov�bbtanulsz?

- Nem.

- Ap�dn�l fogsz lakni, �s sz�vod a v�r�t, mi? – hunyor�tott der�sen a f�rfi, mint aki r�tal�lt a megold�sra, �s most �r�lget mag�nak.

- M�r meghalt. - ,,Egy�bk�nt azt tenn�m” – gondolta.

Igen… Lavinia meg�g�rte, hogy a saj�t beavat�sa ut�n Severust is beviszi mag�val a gy�l�sre. Hogy bemutatja az apj�nak. Hogy seg�t neki szimpatikusnak felt�nni. Hogy seg�t beavatni.

Hogy v�mp�rr� teszik �t is.

Sev undok mosolyra h�zta a sz�j�t. Milyen k�r, hogy az � apja m�r meghalt! Mennyei jutalomban lett volna r�sze… ily csod�s gyerekkor�rt.

- Hm-hm. – A tan�r elgondolkodva helyezgette a s�lyt egyik l�b�r�l a m�sikra. – Se munk�d, se iskol�d, se csal�dod…

Severus t�relmetlen�l, egyenesre kih�zott h�ttal �llt ott, arc�ra r�merevedett az udvarias �rdektelens�g. Legsz�vesebben vadul toporgott volna.

- �s any�d? – kereste a kiutat t�preng� arccal Gray.
- B�rt�nben – vont v�llat Severus. Mindenki tudta.

Ez�rt volt megbocs�that� a f�lv�rs�ge. Mert anyja j�v� tette a hib�j�t.

- �, igen, igen… gyilkoss�g�rt, ugye? – A tan�r kezdett vesz�teni sz�nlelt diszkr�ci�j�b�l.
Severus kim�rten b�lintott.

- �s engem sem l�tsz t�bb�. B�r ennek ink�bb �r�lni illik, mi, g�zeng�z? – Gray kisfi�s mosollyal arc�n k�zelebb l�pett, �s �sszek�colta Severus haj�t.

,,A fene egyen meg”, gondolta Sev, �s kis h�j�n anyja sors�ra jutott, de m�g idej�ben visszasz�vta.

Zsebre s�llyesztette ugyan a kezeit, de nem tett semmit.
Eltartott egy ideig, m�g megszokt�k a tan�r szem�lyesked�seit �s haverkod� st�lus�t, de k�s�bb m�r majdnem immunisak lettek r�.

Ami nem jelenti azt, hogy nem ideges�tette �ket. De m�r nem v�gt�k bele a tollukat a pad faanyag�ba, ha meghallott�k a hangj�t. �gy is �pp el�g kr�ter d�sz�tette m�r az SVK terem asztalait. Severus�t a legt�bb.

Most m�r azt is meg tudta �llni, hogy ne simogassa le a haj�t a tan�r �sszeborzol� mozdulatai ut�n. Ebben jelenleg nagyban seg�tette az a gondolat, hogy fogalma sem volt, mennyi ideig elegend� Lavinia sz�m�ra a leveg� a szekr�nyben. Ez a kellemetlen bizonytalans�g k�nnyed�n m�s mederbe terelte idegess�g�t.

Nem akart heted�vben rep�lni. Ez a tan�r megcsin�ln�. M�r csak sz�rakoz�sb�l is. Hogy legyen alapja szaftos sztorikat mes�lni az �r�in. Hogy b�szk�lkedhessen, milyen m�kamester is �. Hogy p�ld�t statu�lhasson, hogy csak � lehet idi�ta, a di�kjait�l p�ld�s magatart�st v�r el.

Kir�gatn�, ki bizony. K�t h�ttel a ballag�s el�tt.

- Sz�val eml�keket gy�jtesz a szekr�nyben. Mindig is a kedvenc di�kjaim k�z� tartozt�l, nagy a tud�sanyagod… tudtam, hogy megkattansz egyszer.

Severus felvonta a szem�ld�k�t, �s mikor a tan�r k�zelebb l�pett Lavinia b�v�helye fel�, v�delmez�leg odaoldalazott � is. Mikor Gray nekikezdett a nosztalgi�l�snak, s a saj�t di�kkor�r�l val� elm�lked�snek, Sev �szrev�tlen�l nekivetette a h�t�t a szekr�nynek.

- H�t igen – mosolyodott el k�nyszer�en, ki tudja m�r h�nyadszor, mikor a f�rfi �pp valami kellemes andekdota v�g�n j�rt. Gray val�sz�n�leg nem vette �szre, hogy t�rsas�ga nemk�v�natos: ellenkez�leg, Severus laz�nak �lc�zott szekr�nyt�maszt� �ll�s�t a cseveg�s oldotts�g�nak k�nyvelhette el. � is nekid�lt, oldalasan, hogy valamennyire szemben �llhasson a fi�val, mire az k�nyszer�s�gb�l szint�n befordult fel�.

A tan�r megigaz�totta z�ld b�rsony mell�ny�t, majd sz�rakozottan babr�lni kezdte feh�r ingujj�t (fels�ruh�zata ezzel ki is f�jt – ocsm�ny sz�pfi�), mik�zben besz�lt a semmibe, valahova Sev h�ta m�g�. Id�nk�nt visszajelz�st v�rva r�pillantott a fi�ra; z�ld szeme ilyenkor pajkosan megvillant, majd folytatta a lelkes mes�l�st.

Severus r�j�tt, hogy nem a megfelel� taktik�t folytatja. El k�ne menni�k a szekr�nyt�l…

Ell�kte mag�t annak ajtaj�t�l, �s r�meredt tan�r�ra.
- Azt hiszem… - kezdte a t�voz� ember hangs�ly�val.

- Ne siess – vetette oda f�lv�llr�l Gray. Ism�t besz�lni kezdett, ez�ttal lassabban, vontatottan.
- Tudod, nem sz�p, hogy �gy rugaszkodsz neki az �letnek. Es�lyek n�lk�l. T�mogat�s n�lk�l. Egyed�l a nagyvil�gban, tudod, mit jelent ez, Sevik�m?

,,M�r megint lekezel.”

- A t�l�l�s�rt folytatott harcban p�rtfog�k n�lk�l elbukunk, tudod-e? �n is, mikor…

,,Lavinia meg fulladozik.”

-… meg h�t a teljes�tm�nyed is j�val kecsegtetett…

,,A bar�tn�m is �pp azt v�rja.”

-…mondta nekem, de �n…

,,�s �n? �s Lav?! T�nj m�r el!”

-Tudod, �n egy j� harmincas vagyok, �s m�g mindig k�zd�k. Te meg m�g fiatal vagy, zsenge h�s, tudnod k�ne, ho…

,,�, ne. Csak ezt a r�szt ne.”

- Tan�r �r? – sz�lalt meg v�gre egy id� ut�n, mikor egy zih�l� l�legzetv�telt hallott odabentr�l.
Gray unottan n�zett r�. S�t lekezel�en. A mindig j�s�gos pillant�s m�r elkopott a sok visszautas�t�st�l.

- El k�ne mennem, a bar�tn�m v�r. Tudja, ma m�g megn�zn�nk a parkot…

- �, igen. Na ez egy j� �tlet volt r�szedr�l. Tudod, mit, Severus? – A f�rfi kiny�lt, �s atyai mozdulattal a m�sik v�ll�ra tette a kez�t.
Sev felk�sz�lt egy �jabb csod�s tan�csra az �lethez.

- Eml�kezz erre is. – Gray szor�t�sa er�s�d�tt, h�ttal nekinyomta Snape-et a szekr�nynek, �s vadul r�nyomta ajkait annak sz�j�ra. A m�sik keze is a fi� v�ll�ra ker�lt, �s er�szakosan el�renyomta a nyelv�t, hogy legy�zze Sev ellen�ll�s�t. (Mmphh-hrr-mm – az a tipikus zavart hang hallatszott, amit a hirtelen lekapott l�nyok hallatnak cs�k k�zben, ha er�szakkal sm�rolj�k le �ket.)


Severus mindig is gyanakodott Gray val�di term�szet�t illet�en, de arra nem sz�m�tott, hogy egyszer csak nekipr�seli egy b�tornak, �s lenyomja a nyelv�t a tork�n. Kap�l�zni kezdett a kezeivel, megmarkolta a f�rfi h�t�n a b�rsonyt, �s pr�b�lta ler�ntani �t mag�r�l.

Azonban Severus Snape sosem a testi erej�r�l volt h�res, b�rmennyire sz�v�s alkat volt is. K�nytelen volt t�rni, hogy Gray szenved�lyesen belet�rjon fekete, lapock�ig �r� haj�ba, s�t er�sen meg is h�zza azt cs�k k�zben.

P�r m�sodperc volt csup�n, de olyan t�m�ny, s�r�tett id�kivonat volt, hogy Severus zaklatottan f�jta ki a leveg�t �s kapott friss�rt, mikor Gray elengedte.

A f�rfi egy l�p�st h�tr�lt, �s el�gedetten szeml�lte m�v�t. Severus j�l tudta, mi tetszik neki, �gy rendezte zil�lt mimikai izmait, �s k�z�ny�s arcot v�gva, m�r-m�r unottan tekintett tan�ra csillog� z�ld szemeibe.

- Ez�rt kir�gathatn�m – jegyezte meg vontatottan.

- De nem fogsz – mosolyodott el cs�fond�rosan Gray.

- Val�ban? – Severus kecsesen felvonta bal szem�ld�k�t, ezzel is jelezve egyet nem �rt�s�t.

- �, Sevik�m. H�t nem eml�kszel? Se munk�d, se csal�dod. P�rtfog�d nincs, nemsok�ra tan�raid sem, akikhez panaszkodni rohanhatsz. �s m�g te nevezed magad mardek�rosnak? Aranyos. Olyan egyszer� volt kiszedni bel�led… - k�zelebb l�pett, �s jobb karj�val �tfogta az elgondolkod� arcot v�g� fi� cs�p�j�t. - Egyed�l vagy. Mint az ujjam. �, �s �n azt teszek az ujjammal, amit akarok…

- Tan�rt h�vhatok – jelentette ki hidegen Severus, �s t�tov�n megpr�b�lta ler�zni mag�r�l a f�rfi kez�t.
- Minek. Itt van egy – vigyorodott el Gray, �s arc�n most nem a szok�sos semmitmond� sz�pfi�-mosoly �lt. Ravasz tekintettel m�ricsk�lte az ellen�ll�st.

- Ha akarom, maga rep�l – sz�gezte le Severus, �s �sszeszor�tott fogakkal belesimult a karol� k�zbe. Arc�n g�nyos mosoly j�tszott. – Akarjam?

Megpr�b�lt higgadtnak, gy�zedelmesnek t�nni, de tudta: az � h�tter�vel nem sokan hinn�nek neki.

Itt van ez a f�rfi, akit mindenki kedvel, csup�n a mardek�rosok �dzkodnak t�le, mint… nem, nem mint a b�nt�l, azzal kor�ntsem lett volna bajuk. S�t, a mardek�ros l�nyok egy r�sze �rul�nak bizonyult: t�bbet is rajtakaptak m�r, hogy elm�ly�lten besz�lgettek vele, f�l-f�lpillantva az okos z�ld szemekbe.
Koll�g�ival udvarias, bar�ti kapcsolatot �pol vel�k. McGalagonnyal illedelmes, a h�lgy tan�rokkal kifejezetten tisztelettud�. S az igazgat� h�ta m�g�tt pajkos cs�nyekr�l �s �letszeretetr�l besz�l, laz�n, vid�man… k�nnyen lehet, hogy ez m�g Dumbledore-nak is impon�l.

A fene egye meg a mocskos fajt�j�t! Ha ide j�rt, biztos, hogy Mardek�r h�z�ba.

Severus alig l�that�an elh�zta a sz�j�t, l�tva, hogy az oly nagyon isten�tett praktik�k �s fondorlatok b�v�szt�ra megcsalta �t. Kelepc�be ker�lt, m�gpedig nem egy h�lye ember�be.

- Mindketten tudjuk, mir�l besz�lek – folytatta zavartalanul a f�rfi. – �s �n tudom m�g azt is, hogy Lucius Malfoy mi�rt j�r be n�ha megl�togatni titeket. Bizony�ra hi�nyoznak neki a h�zt�rsai, mi? Avery, Nott, Monstro, Crak – mind kritikus Snape-hi�nyban szenvednek, hm? Semmi k�z�t�k ahhoz a furcsa hull�mhoz, ami mostans�g fel�t�tte a fej�t, igaz?

- Ez bizony�t�knak �deskev�s. Bar�ti s�t�k Roxmorts utc�in – sziszegte Sev, �s h�travetette a fej�t, neki a szekr�nynek. – Van m�g j� k�rty�ja?

- K�nnyen lehet – Gray mosolya m�g sz�lesebb lett. – L�ssuk csak…

Megmarkolta Snape bal csukl�j�t, mire a fi� megpr�b�lt kih�tr�lni a szor�t�sb�l. De nemhi�ba emlegette Gray, hogy � harmincas, Sev meg ,,zsenge h�s”. Felt�pt�k az ingujj�t.

- �h� – konstat�lta el�gedetten Gray. – �, igen… tudtam, hogy te is benne vagy, kis b�n�s. A slamasztik�ban is, ne agg�dj. H�t �gy n�z ki a Jegy… - k�v�ncsian n�zegette a fi� csukl�j�nak bels� r�sz�n a feh�r b�rt, s rajta a halv�nyan kirajzol�d� sz�rk�s �bra vonalait.

Severus �sszevont szem�ld�kkel t�prengett. Honnan tudja ez, mit jelent? Hisz csak nemr�g… a Nagy�r �j �tlete… A francba, hamar h�re ment…

- Rendben, egyezz�nk meg – suttogta v�g�l.

- Feldoblak, kicsi ,,hal�lfal�”, fel �m – mondta somolyogva a f�rfi. – Nem voltam benne biztos, hogy az vagy, de ez esetben k�teless�gem…

Eln�mult, ahogy Snape a sz�j�ba nyomta a saj�t nyelv�t. Lassabb, de ann�l indulatosabb cs�k k�vetkezett, melyben most m�r mindk�t f�l akt�v volt.

- Azt mondtam, egyezz�nk meg – susogta Severus, amint megszak�totta a j�t�kot.

- Hm, Sevik�m… kifejezetten tanul�kony vagy. – Gray markol�szni kezdte a fi� f�rfiass�g�t, �s el�gedetten n�zett farkasszemet a m�sik elsz�nt tekintet�vel.

- Sz�ks�gem van egy p�rtfog�ra – dorombolta Severus, �s egy hat�rozott mozdulattal megragadta tan�ra segg�t.

- Esetleg… elint�zhetj�k – s�hajtotta a m�sik, ahogy a goly�it vett�k c�lba a hossz� ujjak.

- �s hallgat – �t�tte tov�bb a vasat Sev.

- Mint a s�r. – Gray arca kipirult, s a csinos gonosztev� egyre zil�ltabban vette a leveg�t. – J�l van, k�ly�k, �n kem�ny vagyok, te meg �gysem sz�m�tasz – mordult r� most m�r t�relmetlenebb�l. – Befel�!

Megragadta a fi� karj�t, felt�pte a szekr�ny jobb sz�rny�t, �s bel�d�totta Sevet a f�lhom�ly �ltal uralt t�rr�szbe. Azonnal bel�pett ut�na, �s beh�zta maga ut�n az ajt�t.

Lavinia pr�b�lt nem hangosan fell�legezni, ahogy v�gre friss leveg� �ml�tt be az elhaszn�lt dohos helyett. Sz�j�ra tapasztott k�zzel gubbasztott a sarokban – abban, amely egy karny�jt�snyira sem volt a bent l�v� k�t m�sik alakt�l.

Szerencs�je volt. Ha Gray a m�sik ajt�t nyitja ki… B�r, tal�n m�r az sem sz�m�tott volna. Hisz meg�llapod�sa van Sevvel.

De neki sz�m�tott. Szeme m�r megszokta a s�t�ts�get, s k�js�v�r kifejez�s jelent meg arc�n, ahogy szeret�j�t �s tan�r�t figyelte. Ha egyszerre veszi a leveg�t vel�k, �s nem csap semmi zajt, esetleg a tan�r nem l�tja meg…

- T�rdelj le – hangzott a kim�rt instrukci�. Severus �sszesz�k�tette a szem�t, �s halkan fels�hajtott.

- Azt hiszed, nem tudom, hogy Luciusnak megteszed, he? Na, gyer�nk m�r!

Lavinia, arc�n boldog mosollyal, m�g kisebbre h�zta mag�t, hogy �szrev�tlen�l helyet adjon kedves�nek az akci�hoz. Most m�r �ldotta az esz�t, hogy �llva v�rta, mik�pp alakul a k�t f�rfi csetepat�ja odakinn. �gy mer�ben kevesebb helyet foglalt el – a padl�b�l, ami �gy Severusnak juthatott.

- V�rj. – Gray m�g a mozdulat k�zben belemarkolt a leguggolni k�sz�l� Snape haj�ba, �s er�szakosan maga fel� h�zta azt. Minden bizonnyal felizgatta annak hossza.

- Musz�j t�pnie? – morogta a fi�, �s megpr�b�lta kivenni kedvese l�legz�s�nek hangj�t a h�ta m�g�tt. Nem hallott semmit.

Csak kirontott volna, ha fulladni kezd! Hacsak el nem k�bult. Hiperventill�lt. Hypoxi�s. El�jult. �risten… Lavinia…

- M�g egy sz� �s felbontom a…
- Nem bont fel maga semmit, megegyezt�nk – v�gott a szav�ba kenetteljesen Sev. Azzal leguggolt, �s nem t�r�dve azzal, hogy egy mar�k haja tan�ra kez�ben maradt, lassan t�rdre ereszkedett.

Mivel a f�rfi nem mozdult, levonta a konkl�zi�t: azt akarja, hogy � csin�ljon mindent. Meg akarja al�zni azzal, hogy m�g a fark�t se veszi el�, csin�lja azt is a k�ly�k.

Megal�zni, �t? Ugyan m�r. Azon � m�r r�g t�l van.

G�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t, abban a biztos tudatban, hogy az elk�vetkez� �t-t�z percben nem nagyon lesz alkalma ilyesmire haszn�lni.

Egyetlen hat�rozott mozdulattal leh�zta a m�sik slicc�t. Nem cs�pte be… a francba.

Vagy mindent j�l fog csin�lni, vagy ink�bb sehogy. �s mivel a ,,sehogy” jelen esetben nem el�ny�s megold�s, ujjait lassan v�gigfuttatta Gray f�rfiass�g�n, el�g merev-e. Nem, Severus Snape nem az a fajta megrontanival� di�k volt, akit az alapokt�l fel kell vil�gos�tani mindenr�l. Elh�zta a makkot takar� b�rt, majd �gyes mozdulatokkal massz�rozni kezdte a falloszt, �gy-ahogy sort ker�tve a fel�let eg�sz�re. Gyakorlott mozdulatokkal, szinte �szt�n�sen dolgozott. Lucius egyszer bizalmasan el�rulta neki, hogy sokkal jobban csin�lja, mint Rosier. Nos… volt egy tr�kkje.

- Eg�szen egyszer� –mondta akkor, �s sejtelmesen elh�zta a sz�j�t. – Azt k�pzelem, hogy magamnak csin�lom. M�rpedig mag�nak j�l csin�lja az ember, nem igaz?
- Azt hittem, a lombikjaidon gyakorolsz – dorombolta Lucius, �s h�zott egyet a m�zboros serleg�b�l.
- Neeem… kezdett�l fogva… rajtad – suttogta �, lust�n, vontatottan ejtve a szavakat, �s �lvezve a helyis�gben uralkod� kellemes meleget. A fogad�ban tal�lkozni megal�z� volt b�r, de sok j�val kecsegtetett. Bels� k�r… hatalom… �s persze a percnyi kiel�g�l�s. Mindig az a legfontosabb.

H�rom �v volt k�zt�k. Mikor Severus letette az RBF-et, Lucius megl�togatta. Mindannyiukat. Ott �ltek a ny�ron is h�v�s mardek�ros klubhelyis�gben, �s eml�kszik, ahogy a sz�ke arisztokrata sorra megn�zte az arcokat… V�gigpillantott a k�r�je gy�lt t�megen, �s halv�ny mosollyal konstat�lta a hatodikos William Rosier ir�nta val� nyilv�nval� vonzalm�t. A v�gz�s�k nagy r�sz�n, Crak-en �s Monstr�n hamar �tsiklott a tekintete. L�nyok nem voltak. � k�rte �gy.

- H�lgyeiteket tarts�tok a szob�ikban – duruzsolta, mikor bel�pett az ismer�s klubhelyis�gbe, �s tekintete megpihent kedvenc karossz�k�n. – Nem akarom ostoba h�zelg�sek hallgat�s�val t�lteni az id�t.
- Vagy ink�bb nem akar egy v�letlen fattyat – susogta ekkor az � f�l�be Will.
- Biszexu�lis – folytatta, mikor l�tta az �t�d�ves Sev �rtetlen pillant�s�t. – J� neki �gy is, �gy is, �gy meg k�nyelmesebb, nem igaz?
H�t �gy terjednek a h�rek jelenlegi �s leend� hal�lfal�k k�zt.

Lucius v�gign�zett a k�r�l�tte �ld�g�l� fi�csapaton, �s sz�lt, hogy takar�ts�k el az als�bb�veseket. Nem kellett k�rnie. Nott m�r pattant is.
-R�tok m�g sz�ks�g�nk lesz a k�s�bbiekben – jegyezte meg a Malfoy fi� ny�jasan, mikor l�tta az elcs�ggedt kicsik arc�t. Na persze. Az�rt nem volt oly vakmer�, hogy megb�ntsa Lestrange-�k kisfi�t.

Severus megvet�en elmosolyodott. Ahogy �rezte arc�ra t�vedni a j�gk�k tekintetet, vill�mgyorsan elt�ntette ezt a mosolyt. Csendes nyugalommal z�rva tartotta ajkait, nem bontotta meg a v�kony vonalak rendj�t, s �llta Malfoy pillant�s�t. K�l�n�s volt, �that�, �s – sok�ig tartott. Snape �sszesz�k�tette a szem�t, �s megkock�ztatott egy t�tova oldalpillant�st Will fel�. Tudni akarta, hogy kell beh�zelg� k�pet v�gni.

Az �j �lm�nyek megzavart�k kiss�. Lucius elmosolyodott, ahogy a fi� tov�bbra is komoly, rezzen�stelen arccal n�zett r�; majd levette r�la pillant�s�t, �s Nott fel� fordult. A cseveg�s megindult, s a hatod-�s heted�ves fi�k csakhamar elnyomt�k a kisebbeket – mind hanger�ben, mind b�besz�d�s�g�kkel.

Lucius hideg mosollyal ajk�n v�laszolgatott, utas�tott, leintett �s megdics�rt, s id�nk�nt f�rk�sz�en v�gigm�rt egy-egy mardek�rost, azzal a pillant�ssal. Azzal, mely a beavatottnak j�rt, azzal, mely �lvezettel nyugt�zta a pr�da er�lk�d�s�t, �s azzal, mely �j vad ut�n kutakodott. V�g�l berekesztette az �l�st; f�lig ki�r�tett pohar�t �tadta Rosiernak, majd mag�ra kanyar�totta �tik�peny�t, �s az ajt�hoz l�pve b�cs�z�ul m�g biccentett egyet.

Severus meg sem pr�b�lta felh�vni mag�ra a figyelmet. Csak �lt, �lt az egyik karossz�kben, melyb�l bel�thatta az eg�sz csapatot, �s tanulm�nyozhatta �ket. Gondolkozott, kombin�lt, �sszerakott – �s pontosan megfigyelt mindent. Kez�t az �l�ben l�v� feketem�gia-szedeten nyugtatta, melyr�l szinte ord�tott, hogy mif�le k�nyv.

No igen. Az�rt ez nem volt rossz fog�s.

Malfoy m�g egyszer v�gign�zett rajtuk. Az �rdekl�d�, k�v�ncsi �s az alattomos, ravasz tekintetek mind egy-egy �zenetet hordoztak. Csak egy k�ly�k �lt hat�rozottan, �rdektelen�l a hely�n, fekete szemeivel hidegen m�ricsk�lve t�rsait. Mindenki Luciusra figyelt. Az az egy meg mindenkire.

- �gyes- mormolta hangtalanul a f�rfi, �s egyenesen Severusra n�zett.
- Kellenek m�g emberek – vetette oda. – Gondolkozzatok el rajta.
- Nem b�nj�tok meg – tette hozz�, ahogy a fi� �sszesz�k�tette a szem�t.

�s elj�tt, megint elj�tt. Elj�tt okt�berben, �s elj�tt m�jusban. �s Severus horogra akadt, horogra akadt j�nius v�g�re.
- Gondolkoztam rajta – mondta akkor. �s az�ta is gondolkozik. J� d�nt�s volt vajon?

Az id� haladt�val egyre ink�bb �gy t�nt, hogy igen.

- Gyere, bemutatlak nekik, kis Prince. – Sosem feledi Lucius hanyag mosoly�t, ahogy kiejtette sz�j�n ezeket a szavakat. – Vagy f�lsz?
- Ezzel a k�rd�ssel csak a griffend�leseket lehet megszor�tani – felelte � erre. J�l tette.

Lucius f�rk�sz� pillant�st vetett az arc�ra, majd a k�peny��rt ny�lt. – S�t�ljunk egy kicsit – duruzsolta.

Akkor haszn�lt�k el�sz�r a fogad�t, �s haszn�lj�k az�ta is, �jra �s �jra.

H�t h�t ut�n, eltelik a sz�kes�g n�lk�l… de azt�n j�n, egy h�nap, k�t h�nap m�lva, �s bep�tolja a lemarad�st.


- Teh�t nem a lombikjaidon. Ez �rdekes. Pedig azt v�rn� az ember, hogy mindent megoldasz, emberek n�lk�l. – Lucius hunyor�t�sa megvet� volt ugyan, de gunyoros elismer�s bujk�lt benne. � j�val kev�sb� volt k�pes a lemond�sra, az �nsanyargat�, m�rt�rszer� harcra az el�bbrejut�s�rt – b�r neki nem is volt r� sz�ks�ge. Egy f�l�rendeltje volt csup�n, s � mindenkit�l ugyan�gy megk�vetelte az engedelmess�get.


M�g egyszer �sszeszor�totta a sz�j�t, �s k�rbefuttatta a nyelv�t. Nos igen, Luciusnak nem kellett tennie semmit a hatalom�rt – a hatalomba sz�letett, � maga volt a hatalom. Severus r�kulcsolta ujjait a fallosz szabadon maradt t�v�re, �s gyorsabban b�logatott tov�bb.
Istenem, mennyire nem sz�m�tott, hogy �sszej�tt Lavinia Wottonnal! A tal�lk�k a fogad�ban folytat�dtak, s mikor a Jegy m�r rajta simult a csukl�j�n, minden h�ten meg�nnepelt�k, hogy sorst�rsak lettek.

Vajon Lavinia… �l-e m�g? Ugyan, nem lehet �gy meghalni! Ez nevets�ges! Kivette a sz�j�b�l Gray h�mtagj�t, �s sietve v�gignyalta. M�r nem volt messze a veres�g. Igen, � mindig veres�gnek tekintette az el�lvez�st – belehajtanak, m�g ha k�ts�gbeesetten pr�b�lod magad tartani, akkor is elhajszolnak a cs�csig, ha m�r belemelegedtetek a j�t�kba. F�leg, ha meg vagy k�t�zve…

�br�ndosan v�gigsim�tott a tan�r fark�n, �s megint szopni kezdte. Most vette csak �szre a nagy nosztalgi�l�sban, hogy a f�rfi ny�gd�csel, �s sz�nalmasan belekapaszkodik a haj�ba, mik�zben m�sik kez�vel a szekr�ny h�tlapj�nak t�maszkodik. Severus megsimogatta a goly�it. Gray halkan ny�sz�tett a k�jt�l. Ugye, hogy veres�g?

A tan�r gerjedelme tart�snak bizonyult. Snape bosszankodva konstat�lta, hogy m�r f�rad a keze. Na meg�llj, nyavaly�s… De j�nak kellett lennie, nem gyorsnak. Gyorsas�ggal m�g nem vettek r� senkit semmire. Ellenben k�jjel…

M�r megunta a j�t�kot, Luciusra gondolni sem volt �d�t� t�bb� – Gray t�l hangosan s�hajtozott, az � �rz�keny (�s k�zeli) f�l�nek legal�bbis t�l hangosan. Ez zavarta �t a gondolatai elterel�s�ben. El�vette h�t a k�vetkez� tr�kkj�t.

,,�, Lavinia, hol vagy…”

Gyorsan a sz�j�ba vette Gray fark�t, s �gy felszabadult kez�vel kiszabad�totta a saj�tj�t. A jobbj�t visszahelyezte a tan�r szolg�lat�ra, m�g a balj�val n�mileg �gyetlenebb�l simogatni kezdte �nmag�t. V�gigcir�gatta saj�t goly�it, �s eddigi mereved�se m�g er�sebb lett. Beles�hajtott Gray fallosz�ba, ahogy egyre er�sebben d�rzs�lte a mag��t.

A tan�r eddig eln�zett a feje f�l�tt –ami nem volt neh�z-, most azonban lepillantott r�, �s zih�lni kezdett. Severus keser� el�gt�tellel vette tudom�sul, hogy eltal�lta, mire v�gyik. A t�ny, hogy kedvenc tan�tv�nyai egyike n�vekv� lelkesed�ssel maszturb�l a l�bai el�tt, m�r t�l sok volt Graynek. Jobban mondva nem sok volt neki h�tra. L�pett egyet a bez�rt ajt� fel�, �gy n�mileg oldalasabban �llt be a szekr�ny hossz�hoz k�pest, �s jobb karj�val tov�bbra is a h�tlapnak t�maszkodott.

Snape v�gre �lvezni kezdte a helyzetet. Gondosan kinevelt biszexualit�sa m�r a topon volt, �s most, hogy mag�ra is jutott ideje (keze), az agy�ra ereszkedett k�d egyre s�r�bb lett. De m�g ezen kereszt�l is meghallotta azt a halk ny�g�st, ami a m�sik sarok fel�l j�tt. Lavinia…

Azonnal abbahagyta a fell�ci�t, �s k�ts�gekt�l gy�t�rve a h�ta m�g� sand�tott. Ha a l�ny halott, �s csak a k�pzelete j�tszott vele, az a baj... Ha meg �l, h�t az, hisz akkor most szinte premier pl�nban l�thatja szopni. Micsoda f�rfi�i tekint�ly!

M�g mindig markolta mag�t, �s er�ltetetten pislogva n�zett arrafel�, ahonnan a hangot hallotta. Szeme m�g nem szokta meg a s�t�ts�get, hisz eddig javar�szt lehunyva tartotta.

V�rt egy kicsit. Csak Gray zih�l�sa. – � istenem… - mormolta a f�rfi furcs�n magas hangon. – De aranyos…
- Tess�k? – Severus elfintorodott, �s tov�bbra is t�gra ny�lt szemekkel f�rk�szte a s�t�ts�get. Itt kell lennie, b�rmilyen �llapotban is…

- A csajjal volt�l benn, mi? �s most �t keresed. Ez… ahh… �s l�t minket… any�m…

Gray m�lyr�l j�v� ny�g�st hallatott, �s v�ratlanul belekapaszkodott Severus haj�ba, durv�n visszaford�tva maga fel� a fi�t. Az �gy�k�hoz szor�totta a fej�t, Snape pedig gyorsan r�j�tt a dolog nyitj�ra. – Nyelj… - rebegte imm�r eg�szen nevets�ges, magas hangon a f�rfi, Sev pedig ism�t sz�jba vette.

�gy hitte, igaz�n mardek�ros fog�s �gy meg�szni a b�rt�nt – most azonban igaz�n megal�zva �rezte mag�t. �s Lavinia… Gray azt mondta, figyeli �ket!

K�t gyors nyel�ssel t�ljutott a nehez�n, �s nem igaz�n volt kedve letisztogatni tan�r�t. Annyira el�z�keny tan�tv�ny az�rt nem volt. Sietve v�gignyalta m�g egyszer, azt�n ism�t megfordult. Lavinia test�nek vonalai ott sejlettek a sarokban.

�s a vonalak mozogtak.

- �, J�zus… - s�hajtotta a l�ny, mikor Severus pillant�sa v�gre r�tal�lt a szemeire. M�r eg�szen j�l lehetett l�tni idebenn.
- Mit m�velt�l? – susogta Sev, �s gyanakodva n�zett k�r�l.
- Ahh… egy darabka a… plafonb�l… vagy mib�l… - magyar�zta a l�ny, �s tov�bb simogatta mag�t. – Olyan… �des volt�l…

- Basszus – konstat�lta Severus, ahogy feln�zett, �s r�j�tt, hogy a szekr�ny a tetej�n l�v� sok-sok apr� kis lyukon kapja a f�lhom�lyt eredm�nyez� f�nyt. Minden val�sz�n�s�g szerint Lavinia m�ve. – �s maga tudta?
- V�gig minket n�zett – vigyorodott el k�r�rvend�en a f�rfi. – Ez�rt fordultam egy kicsit oldalv�st, hogy jobban l�ssa, mit csin�l a fi�ja… Hmm, ahogy �n l�ttam, tetszett neki…

- Maga rohad�k. – Sev zavartan belet�rt a haj�ba, �s v�gigfuttatta nyelv�t az �ny�n. M�g �rezte az �z�t. Megint nyelt egyet.

- Ne zavartasd magad. � sem teszi. – Gray halkan felkuncogott. Imm�r mindketten Lavini�t figyelt�k – Severus m�g mindig guggolt, �gy a l�ny j�nija* a szemmagass�g�ba esett -k�r�lbel�l egy m�terre a fi� arc�t�l. A v�kony ujjacsk�k gyorsan j�rtak, a nagy fekete szemek Snape-et figyelt�k.

Lavinia hirtelen el�rel�pett �s leguggolt. A k�vetkez� pillanatban kibillentette Sevet az egyens�ly�b�l, ugyanis mellkas�nak d�lve az �l�be �lt, Gray �gy�k�nak d�ntve ezzel a fi�t. El�gedetten beigaz�totta mag�nak szeret�je szersz�m�t, �s lassan mozogni kezdett rajta fel-le, mik�zben Snape pr�b�lta nem nekivetni h�t�t tan�ra l�bainak.

- Istenem… gy�l�llek… - duruzsolta halk, kegyetlen hangon a l�ny f�l�be. Luciusra gondolt, �s mag�hoz szor�totta a sov�ny testet. K�zben �rezte, hogy valami motoszk�l a h�t�n.

- Na azt m�r nem! – csattant fel. – Maga maradjon ki ebb�l!
- Nade fiam! Egy ilyet el…
- T�n�s!
- Severus… - sz�lalt meg l�gyan Lavinia, aki az im�nt meg a nyak�t harapd�lta. – Vegy�k be…
- F�radt vagyok, Lavinia… - s�hajtotta cs�ggedten Severus. – �s ebb�l az alakb�l…
- Hiszen olyan sz�p! Kit �rdekel, mekkora geci… opp�, bocs�nat, tan�r �r… mekkora szem�t, ha egyszer szexi!
- Neked nincs erre receptorod, Lav – h�zta el a sz�j�t Sev, �s megmarkolta a l�ny fenek�t.

Most � �lt, bar�tn�je az �l�ben mozgott, Gray pedig valahol m�g�tt�k �llt, �rezhet�en t�bb szempontb�l is. – Nem �rtheted.
-Az�rt, mert leszoptad? – Lavinia kedvtelve j�rtatta nyelv�t a fi� szabadd� tett mellkas�n. – Na �s? – nyammogta k�jesen. – �des volt�l.

- De � nem! – morogta Severus, �s m�g egyszer v�gigfuttatta nyelv�t az �ny�n. M�r nem �rezte azt az �zt. – �, fogd m�r be! – suttogta, �s belet�rt a l�ny haj�ba.

- Csak velem vagy kem�ny fi� – jelentette ki der�sen Lavinia. – Neki a…
- Hallgass! – Sev er�sebben megfogta a mark�ba szor�tott hajcsom�t, �s ann�l fogva a mellkas�hoz szor�totta kedvese fej�t. R�nyomta Lav sz�j�t a b�r�re, s nem engedte, hogy � elh�z�djon.

- Ez az, gyerekek… - suttogta kenetteljesen Gray. – Veszekedjetek csak… ahelyett, hogy…
- Maga is fogja be! Minden maga miatt van! – jelentette ki inger�lten Snape, �s elengedte Lavinia fej�t. A l�ny zih�lva kapkodott leveg��rt.
- Te k�cs�g, majdnem megfojtott�l!

- Szeret k�romkodni szex k�zben – magyar�zta unott hangon Severus tan�r�nak c�mezve.

- K�sz – pr�szk�lte Lav. – Ha meghalok, mit mondt�l volna? Szeret �r�kre elmenni szex k�zben?

- Meg h�lyes�geket besz�lni is szeret – folytatta k�z�ny�sen Snape.

- Te kis… hmm, tan�r �r, ha megk�rn�m, vern� itt el�ttem mag�nak, att�l gyorsabban elmegyek. Itt akarom hagyni Sevet, s�rteget – suttogta durc�san a l�ny.

- Tetszem neked? – susogta Gray, �s v�gigsim�tott mag�n.
- Nagyon…
- Mit szeretsz rajtam? – A f�rfi hangja sz�ntsz�nd�kkal k�jesen b�g� lett.
- A… a haj�t… - Lavinia l�gyan dorombolva folytatta a mozg�st Sev �l�ben, nem t�r�dve az illet� megvet� fintoraival. Most csak a tan�r�ra figyelt, m�r ami szemmagass�gban l�tszott bel�le.
- �s m�g?
- A…a szem…szem�t… olyan… feke…k�kk…z�ld!
- �s m�g? – Minden k�rd�s�t egy-egy h�z�s k�s�rte.
- A combjait… olyan er�sek… �s a… hogy olyan rohadt selyemfi�t j�tszik… azoknak a h�lye pics�knak…
- �s…
- Hull�mos a… �s… hossz�ak az ujjai… igen… a keze…
- M����g…?
-Basszus… tiszta Piroska �s a farkas – sz�rta k�zbe vontatottan Severus. – A szemed, az orrod…
- Mih…mi? – A l�ny sz�lei r�v�n nem sok mugli mes�t n�zhetett.
- Mindegy – s�hajtott a fi�, �s egy ujjal v�gigsim�tott Lav h�t�n.
- Sev, te… nem is… �lvezel? – s�hajtotta Gray, leny�lt, �s belet�rt a fi� haj�ba.
- Hagyjon! – csapta el a kez�t Severus. – A mocskos kez�vel… - tette hozz� morogva.
- Te ma m�g… nem is… �lvezt�l… – folytatta Lavinia is.
- Le lehet… sz�llni r�lam. Hmm… ink�bb ne… - suttogta Snape.
- Mindj�rt… - ny�gte Lav. – Mindj�rt…
- Mindj�rt lesz�ll r�lad – sz�rta k�zbe Gray somolyogva. Gyors�tott keze mozg�s�n. – Mindj�rt �n is…

- �r�l�k, hogy… sz�l… - ny�gte k�zbe (sz� szerint) Snape. – T�rsadalmi c�l�… hirdet�s?
- Jobb, ha tudsz r�laaa… - a tan�r ink�bb m�r nem fejezte be, amit elkezdett, helyette t�gra ny�lt szemekkel, kapkodva kiny�jtotta kez�t Severus haja fel�.
- Na, azt… pr�b�lja csak.. roha… aahh – Lavinia n�h�ny �gyes cs�p�mozg�ssal elir�ny�totta Sevet egy hasonl� �tra, �gy a fi� besz�de �sszef�gg�stelenn� v�lt. De m�g �gy is egyre tiltakozott, �s utols� j�l koordin�lt mozdulat�val megragadta Gray szabad balj�t, nehogy az mag�hoz r�ntsa a fej�t, mikor…

V�letlen, vagy sz�nd�kos egybees�s, de mindh�rman egyszerre ny�gtek fel, s �t-hat m�sodperces k�s�sekkel egyszerre �lveztek is. Severus jobbra d�lt, hogy kit�rjen Gray orgazmus�nak szemmel l�that� ism�rvei el�l, �gy Lavinia hajkoron�j�t �rte a tal�lat.

Mikor m�r �gy-ahogy magukhoz t�rtek, Snape felemelte �l�b�l a l�ny ernyedt test�t, �s valahogy maga mell� helyezte a f�ldre. Lav m�g gyenge volt, szinte eszm�letlen, mint cs�cspont ut�n mindig.

Severus visszarendezkedett a nadr�gj�ba, �s r�snyire kinyitotta az ajt�t. Elkacagta mag�t, ahogy ,,napvil�gn�l” r�n�zett bar�tn�j�re. Keser�, de eg�szen j�les� nevet�s volt ez, r�vid, de kirobbantotta bel�le azt a szorong�, kellemetlen �rz�st, ami eddig odabent nyomasztotta. Kis�t�lt a folyos�ra, �s f�radt mozdulatokkal megigaz�totta az ing�t. M�g egyszer visszan�zett Lav fekete haj�ra, �s rajta az ocsm�ny feh�r foltra.

- Neked tartogattam – l�pett ki mell� szok�sos kisfi�s mosoly�val Mr Gray.
- Tudom – suttogta k�z�ny�sen Severus. – Tan�r �r… elmehetek?
- Menj csak, fiam – lapogatta v�llon atyailag a f�rfi. – Azt�n ne felejtsd az essz�t a dementorokr�l.
- Dehogy. K-t akarok �v v�g�n – morogta unottan Snape. – �s maga nem adja meg, ha nem �rok h�zit.
- �gy igaz. De van egy olyan �rz�sem, hogy megkapod.
- Majd igyekszem.
- Korrepet�ln�d Miss Wottont? �gy eml�kszem, az utols� dolgozata B lett – ingatta a fej�t Mr Gray.
- Majd megl�tom, mit tehetek. Neh�z lesz a fej�be vernem ezt az anyagot. Nem lelkesedik a dementorok�rt.
- Pedig �rdekes l�nyek. Az�rt lettem tan�r, hogy gener�ci�kat tan�tsak meg a tant�rgy szeretet�re. Rem�lem, eml�kezni fogsz erre, mikor elhagyod az iskol�t. – Severus tudta, hogy ez egy finoman burkolt figyelmeztet�s egy volt mardek�ros sz�j�b�l, hogy hallgasson mindenr�l.

- Igen. Ha �n is �gy akarja. – ,,Te is tartsd meg az �g�reted.”
- Mindent megteszek �rte, hogy j� eml�keid legyenek majd r�lam. Ha majd mes�lsz az iskol�r�l…
- Igen, uram?
- Ne hagyd ki, hogy… szerettem titeket tan�tani. Csod�s nemzed�k vagytok.
- Mi is mindent megtesz�nk, uram.

M�g aznap szak�tott Lavini�val.



V�g�l Severus Snape nem �rulta be Mr Grayt. Ahogy Mr Gray sem Severust. Csak mikor az egyik hal�lfal�-gy�l�sen tal�lkoztak, j�tt r� az akkor m�r huszon�t �ves f�rfi, hogy az a p�sztor�ra a szekr�nyben potya volt.
Gray az�rt ismerte meg akkor, ott a Jelet a karj�n, mert az �v�n is ott vigyorgott. S a vil�g�rt sem �rulta volna be a tan�tv�ny�t – de egy pr�b�t meg�rt, hogy elj�tssza, megtenn�.

Severus Snape r�k�ldte a K�nok �tk�t, mikor el�sz�r megl�tta a gy�l�sen. Azonnal r�j�tt, hogy di�kkor�ban �tvert�k. Hogy a fenyeget�s val�j�ban csak bl�ff volt, �s a meg�llapod�suk egy hazugs�g.

Lucius vette ki a p�lc�j�t a kez�b�l, hogy sz�ntesse meg a Cruciatust. Pedig Snape nem volt ideges – higgadt �s nyugodt d�nt�s volt r�sz�r�l, hogy addig tartja a f�rfit az �tok hat�sa alatt, m�g f�st�lni nem kezd.

V�g�l v�ltoztatott a d�nt�s�n. Mint b�jitalmester, j�val magasabb rangja lehet�v� tette, hogy mag�val vigye egy �jszak�ra az alacsonyabb rend� hal�lfal�t.
Azt az �jszak�t pedig Henrik Gray nem felejtette el j� ideig. Kamatostul visszakapta a k�lcs�nt.

Tanuls�g: tan�tv�nyb�l lesz a mester.