Ahol akarom
Köszönet: V-Ginnek, és a Paramore-nak.
Zene: http://ie.youtube.com/watch?v=aCyGvGEtOwc
- Gyerünk, csak oda kell menned hozzá, és elhívnod valahova!
- Nem, én ezt nem tudom megtenni!
- Pont te nem, akire úgy gondol a fél iskola, mint a világ legnagyobb hősére?! Nem, Cedric, nem foghatod egész évben a kezemet, mint egy heteró seggfej. Elijeszted tőlem a lányokat.
Cho összefonta maga előtt a karjait, és próbált a lehető legcsúnyábban a nézni a fiúra.
- De Cho... Én... Én...
- Figyelj rám! Három kibaszott éve hallgatom a nyavalygásodat, és három kibaszott éve nem volt normális kapcsolatom. Az előtte lévő egy évről, és Oliver Woodról pedig már hallani sem akarok. Kitől félsz, úgy őszintén?! A homofóboktól? Csak hogy tudd, a fél Roxfort ferde.
- ...
Cedric hallgatott egy jó darabig, majd olyan halkan bökte ki, hogy a mellette álló lány alig hallotta.
- Draco Malfoytól.
- Tessék? - Cho felprüszkölt, és körülnézett, hallotta-e őket valaki. Látszólag azonban senkinek sem tűnt fel az udvaron, hogy ők ketten miről beszélgetnek. - Malfoytól?
- Igen. Ha ránéznék Harryre, darabokra átkozna.
- Ne viccelj már, ők ketten rühellik egymást!
- Jaj, Cho, ne légy már ilyen naiv... Nézz rájuk... Majd' szétrobbannak a vágytól, hogy leteperhessék egymást, és...
- Merlinre, hagyd abba - fintorgott a lány. - Paranoiás vagy, és elképzelsz dolgokat. Lehetséges, hogy Potter párszor kielégítette Malfoy igényeit, de hogy bármi több lenne köztük, az egyszerűen nevetséges.
- Mit tud erről egy... lány?
- Mit tud erről egy olyan díszfasz, mint te? - Cho lecsusszant a kőkorlátról, amin eddig üldögélt. – Ha nem szeded magad össze hamarosan, majd meglátod, hogy Pottert Snape, vagy fene tudja, ki ágyában fogod találni, és átkozhatod magad, amiért nem léptél először, hogy bevezesd az élet rejtelmeibe.
Cedric már épp vissza akart volna vágni, ha a lány nem emeli a szája elé mutatóujját, jelezvén, hogy kuss.
- És holnap pedig, ideje lenne szakítanunk. Kibírhatatlan egy szentfazék vagy, tudsz róla?
- Te meg egy kiállhatatlan némber – füstölgött magában a Hugrabug büszkesége, mikor Cho már benn járt a kastélyban.
De Cedric Diggory aznap megmutatta.
~°~
Aztán minden rosszra fordult. Jó párszor együtt voltak Harryvel, mióta a hugrabugos tanácsolta neki, hogy fürödjön meg, és Cedric talán boldognak is nevezhette volna magát, ha a griffendéles nem lett volna olyan átkozottul gyáva, és fel merte volna vállalni önmagát.
Cedricet valakire nagyon emlékeztette a fiú, és ez halálra idegesítette.
Teltek múltak a hetek, aztán egyszer csak Harry elé állt egy nagy bejelentéssel, mire a fiú már kezdett örülni, csak aztán jött rá, hogy nincs miért. A Kis Túlélő hebegett-habogott, míg végre kinyögte, hogy Ginny Weasley-vel jár, és e döntése végleges bimbózó kapcsolatukra nézve.
A legjobb az volt az egészben, hogy a vörös hajú lány igyekezett mindenkinek elújságolni a dolgot, Cedricet sem hagyva ki a mókából.
- Á, szia Cedric! Hogy vagy? Én éppen Harryvel készülök a Roxmortsba. Tudod, ő olyan romantikus lélek…
A fiú vett egy hatalmas levegőt, és udvariasan érdeklődő arccal végighallgatta a griffendélesek szerelmi életét.
Négy hónap. Négy hosszú hónapig várt a közös fürdések után, amíg Ginny és Harry, az iskola álompárja szakítottak. Cedric szinte lubickolt a saját kárörömében, mint egy igazi jó hugrabugos, ám úgy tetszett, a sok szenvedés után az égiek végre vele vannak. Aznap békésen, és nyugodt lélekkel sétált volna a klubhelységbe a vacsora után, amikor két kéz megragadta a derekánál fogva, és berántotta az üres bűbájtan-terembe.
Cedric félt attól, hogy aznap este nem marad ép agysejtje. És aztán se: a parkban, a vécében óraközi szünetek alatt, a seprűtárolóban, Frics irodájában, a kviddicsöltözőben, a Tiltott Rengetegben… Mondhatni, minden tele volt Potter és Diggory-foltokkal.
Valahogy egyikőjüket sem zavarta, hogy az egész iskola tud róla. Cho ragyogott örömében, (valamint összejött Pansy Parkinsonnal) Cedric pedig biztos, hogy megnyerte volna a legvarázslatosabb mosoly versenyt ebben az időszakban.
Az egyik ilyen fárasztó nap után, a feketehajú fiú zsebre vágott kézzel sétált a vacsorához, Chóval az oldalán, aki éppen Pansy erényeit ecsetelte.
-…tudod, azok a mardekáros bőrfotelek mindenféle dologra jók, például…
- Pszt! – intette le Cedric hirtelen, amikor meglátta az egyik lovagi páncél mellett Ginny Weasleyt, amint épp Dean Thomasszal cserélt nyálat.
- Mi a fene van…? – nézett rá a kínai lány, mintha amaz megháborodott volna.
Cedric gonosz mosolyt villantott rá, majd megköszörülte a torkát, és belekezdett.
- Tudod, Cho, egyszerűen nem értem ezt a Ginny Weasleyt. – Élvezte, ahogy az emlegetett elcuppan áldozatától, és ránéz. – Bár, annyi olyan lány van, mint ő. Olyan ártatlannak néznek ki, amilyennek tudnak, hogy bárkit megkapjanak, persze aztán te is tudod, milyenek… Egyszer kurva, sosem lesz más, a második esélyek nem számítanak.
Cho elvigyorodott.
- És mi van Harryvel?
- Ó, nem akarok dicsekedni, de ő tényleg olyan kis romantikus lélek. Ott kapom meg, ahol akarom.
írok véleményt |