:)
 
Menü
 
HP-s párosok rövidítése :D
Drarry: Draco+Harry
Sirry: Sirius+Harry
Snaco: Snape+Draco
Snarry: Snape+Harry
Snucius:Snape+Lucius
Snupin: Snape+ Lupin
Snarkaroff: Snape+Karkaroff
Krumaroff: Krum+Karkaroff
 
Blondjob történetek
 
Drarry 4ever!
Drarry 4ever!
 
Bosie írásai
 
Synestra írásai
 
Yessss...:D
 
Fordítások
 
Szerepjáték
 
Woohooo!
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Ajánló - civil, fic, magyar, idegen, minden

Civil:

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

 
Videók

Potter Puppet Pals in "The Mysterious Ticking Noise"

Harry Potter: Oh, you touch my tralala -gen. SLASH [censor.]

Harry Potter: I'm just The Sex Machine ! - Draco/Harry SLASH

Harry Potter: It's OK to be GAY ! - general SLASH

It's OK to be gay - eredeti video

Aqua: Tarzan and Jane

Dom and Viggo

Viggo kisses Billy

Gay Boyfriend - Viggo/Orlando

Orlando Bloom kisses Viggo!

Gay Barbie Song!

 
Szerepjátékosaink!
Szerinted mi lesz a szerepjáték vége?
Mit gondolsz, hová lyukadunk majd ki?

Lecserélődik a gárda, szinte mindenki kilép
Egyszer csak abbamarad...
Végigvisszük, a tervek szerint
Egy kicsit máshogy lesz, mint ahogy terveztük
A szerepjáték végtelen!
Bestseller lesz belőle
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Itt vagy?
 
Látogatók
Indulás: 2007-04-29
 
SZell'inger: The slasher in the Rhye - avagy Avery, a jóbarát (16)

SZERZŐI MEGJEGYZÉS: Luciatusszal közösen akartunk írni egy Avery szemszögű Lucius/Sev novellát, legénybúcsúval tarkítva, de a drarryk stimulálták az agyát, és még én sem tudtam kényszeríteni a tartós témaváltásra. ^^ Így hát elvettem a témát, mert engem meg nagyon is izgatott. *Mea culpa, mossa mancsait.*

SZERZŐI MEGJEGYZÉS (2): Jut eszembe... dehogy jut. Szóval, Avery Rowlingé. És *már hüppög* mindenki más is. Ez vonatkozik az univerzumra, Snape-re, a Malfoy-famíliára, minden más szőke HP-s szépségre és a karácsonyra is.

 

TARTALOM: Lucius Malfoy legénybúcsúján kissé elszabadulnak az indulatok, de mint kiderül, ebbe belejátszottak azok a történések, ami mindezt megelőzték. Némileg slash jellegű, elsősorban humor központú fic Rosierral, Regulusszal, Luciusszal, Severusszal és nem utolsósorban Averyvel a főszerepben. Egy kis kártya, egy kis Lángnyelv Whisky – mellékszereplők.

 

 

SZell’inger: The slasher in the Rye (A habhegyező)

avagy Avery, a jóbarát




Meg kell mondjam, Regulus ötlete volt az egész. Az egyik Black-partin Lucius megverte kártyában, és elnyerte tőle a teljes Bűbájos-sorozatát, a poszterek közt Elena Vitrollal, akiről enyhén szólva ódák zengedeztek akkoriban klotyószerte. Legalábbis a Kígyóknál, és akkor most nem a házbéli hovatartozást értem.

Azt már persze csak mellékes tényként említeném, hogy Reg később megpróbálkozott visszanyerni Luciustól legalább néhány képet a gyűjteményből, de ő nem ismert kegyelmet, és mikor végül is megint hajlandó volt kiállni ellene (most kviddicsben), ismét győzött, és ezúttal Regulus ágya bánta. Pontosan nyolc napig kellett a puszta földön aludnia az ötödévesek hálójában, és természetesen meggyőződtünk róla, hogy a szobatársai betartatják vele a feltételeket. A nyolcadik nap után visszavarázsoltuk az ágyát, de hiába, a hátsója menthetetlenül lapított alma alakú maradt. (Ez a tünet egyébként gyakran hódított a kviddicsszezon idején, és a páciensek ezek után kétszer is meggondolták, miben fogadnak a következő meccs kimenetelére.)

De semmi sem tarthat örökké, még az idill sem, pláne ha ez utóbbi mások bántásán alapul, és csak a végzősök nevezgetik csúfondárosan idillnek. Néhány hónap múlva – tisztán emlékszem, csinos kis januári nap volt – Lucius idillinek épp nem nevezhető díszítésű -és tartalmú- levelet kapott, egy kellemetlenül sötét tollazatú erdei bagoly segédletében. Mindannyian tudtuk, mit jelent ez, és Regulus agyán bizonyára csak egy pillanatig futott át a gondolat, hogy ’HÁHÁ’. Mikor megláttam a fekete szalagot, felfüggesztettem a kisebbségi alakulatok fenyítését, és öreg barátomat kezdtem figyelni, aki lassan kiemelte a levelet a tökleves kancsóból – átkozott baglyok! -, és pár másodperc múlva már a nagyterem ajtaja felé tartott. Gondolom, Malfoyhoz méltóan teljes magányban akart szembesülni nevezett fekete – és mellesleg gyöngyház színű csíkokkal cifrázott – borítékkal.

Mivel nem szerettem volna semmi kiábrándítóval szembesülni – ami esetleg sok évnyi kitartó tiszteletet törölt volna el bennem -, inkább nem mentem vissza a klubhelyiségbe. Két napig. Másnap szombat volt, és leszöktem Roxmortsba a Pár Lépésbe, hogy megnézzem, mennyit nőttek a lányok. (Megjegyzem, semennyit, én viszont nagyot nőttem a szemükben – vagy a szájukban, oder...)

Hétfőn nem halogathattam tovább, részvétet kellett nyilvánítanom. A hatást fokozta az a tény, hogy péntek óta nem váltottam ruhát, borostás volt az állam, és a hajam – ha lehet – még feketébb a sötétben bujkálástól, mint szokott. Lucius rám nézett, és tudott mindent. Látszott rajta, hogy szimpatikusabbnak tartja az én hozzáállásomat, mint a többi álszentét, már csak azért is, mert elhúzta a száját, bólintott, majd belém karolt, megindult velem a klubhelyiségből kifelé, és azt suttogta: szerintem ott hagytad a kalapodat.

Miután elhoztuk azt, ami ott maradhatott (én többször is, róla nem nyilatkozhatok), találkoztunk a ház kijáratánál, és útban a Roxfort felé én csak annyit kérdeztem: ki?

Mikor azt felelte: ,,apám”, már tudtam, hogy nagy szarban van.

A szobánkba visszaérve feltűnés nélkül elővettem a táncrendem, és végignézegettem, kik esélyesek a leginkább arra, hogy két hónapon belül a Mrs Malfoy nevet kanyaríthassák rá a családi meghívóikra.

*** ***



Elég gyér volt a felhozatal, Anne Hunter és két Black lány álltak a képzeletbeli csúcson (és őket volt a legnehezebb elröpíteni oda). Gazdag, szép és esetleg okos is – túl szép álom, ennyit Anne-ről. Narcissa már keményebb dió, ő a legcsodálatosabb ágydísz, amit valaha is láttam, de ötven év múlva... mondjuk úgy, minden jó tulajdonsága hamar az enyészeté lesz. Bella meg már emlékeim szerint ki van osztva – na ja, vagy én kapom, vagy Rodolphus, júniusra beszéltük meg a mindent eldöntő snapszlijátszmát.

Térültem-fordultam, és máris Luciusnak háttal voltam. Aztán még egyet fordultam, és szembe. Igen, sikeresen kijutottam a klubhelyiségbe. A fél tucatnyi elsős-holttest között rá is találtam barátomra, és a körülményekből viszonylag gyorsan kikövetkeztettem, hogy bosszús: Narcissát kapta hozományul. A dolog jó oldala az, hogy gazdag a család, a rossz pedig, hogy Cissyvel bizony nem ülsz le sakkozni. Örülhetsz, ha megjegyzi, hogy ő a királynő a családi táblán.

Azért semmit nem bíztam a véletlenre, és nekiálltam kifaggatni Luciust (,,Na? Naa?”) a magam entellektüel módján.
- Black – sóhajtotta, mire szemközt röhögtem. – Narcissa Black – folytatta rezignáltan, és a markába fogta az arcom. Abbahagytam a röhögést, és megpróbáltam komoly vonásokat erőltetni a maradék fejemre.
- Biztos? – Ez volt a próbálkozás első fele, a loading.
Ártatlan arcot vágott, szomorúan égnek emelte a tekintetét, felvonta a szemöldökét, az egésszel eszembe juttatta a Send Me An Angel dalszövegét, és hihetetlen, de mindeközben egészen normálisnak tűnt.

- Nem tudnál visszatáncolni? – kérdeztem, csak hogy megüsse a guta, ugyanis mindketten tudtuk, hogy így is, úgy is át kell vennie az elhunyt családfő szerepét, és ehhez a hagyományok szerint nősülés szükséges.
Megint megtúráztatta a szemöldökét, csak azután válaszolt.
- Ne feszítsd túl a húrt.
Nem is tudtam, hogy együttesben is játszik – így mindjárt érthetőbb a móka. A lakodalmon ő lesz a vőlegény és a cigányzenekar feje is egyben.
De miket is beszélek – a féltékenység mondatja velem, hiszen hiányozni fog Narcissa... Arany szíve volt! Kár, hogy ezüst bevonattal, és sűrű festékkel bevakolva.
Nem tudtam elhatározni magam, hogy megadjam Luciusnak a végső döfést – még egy megjegyzés, és a szemöldöke megtámadta volna. De azt hiszem, leginkább magamat kíméltem – nem bírtam volna elviselni a látványt.
Barátom olyan megviselten nézett ki, mint aki több napja nem ivott alkoholt. Ahogy egyre figyelmesebben vizsgáltam, egy idő után legalább egy hétnek tűnt a kihágás.

- Tehát elveszed – konstatáltam teljes negyed perc némaság után. Csak bólintott, hiszen olyan evidens volt, istenem...
- De tudod, mit nem vehetsz már el... – folytattam vigyorogva, majd az ajtóig hátráltam, mert tudtam, mi következik. Lucius gyönyörűen megtervezett haragvó arcot vágott, és brutális szépsége hat méteres körzetben megvakított minden közönséges halandót.

A lépcsőn lefelé bukdácsolva – még mindig eltakartam az arcom – Severusba botlottam, aki megfelelően figyelmetlennek tűnt ahhoz, hogy besétáljon az oroszlánbarlangba körülkémlelés nélkül. De mivel éppen azon voltam, hogy kiötöljem, hogy voltam képes gondolatban egy slytherin szoba és az oroszlán szimbólum között párhuzamot vonni, sajnos túlságosan elmerültem elmélkedéseimben ahhoz, hogy figyelmeztetni tudjam. Severus besétált a kígyóverembe – igen, így már tetszik -, és nem jött elő többé.

Szerintem lefeküdt aludni, mivel igencsak esteledett már.

*** ***



Álmomban egy hatalmas üstöt láttam, amint lassan megtöltik macskakölykökkel, és kígyóméreg hozzáadásával griffendéles egyennyakkendőket állítanak elő, így nem is teljesen meglepő, hogy mikor egy hatalmas ordításra felriadtam, egyáltalán nem sajnáltam a kárba veszett élményt. A másik dolog szenzációszaga viszont azonnal megérintett, és én is – ahogy a többiek – siettem a sötétben ahhoz az ágyhoz, ahonnan a mennyei passzus felhangzott, és visszaállított földi röppályámra. Ott még én is meglepődtem, ugyanis Rosiert láttam álldogálni Lucius ágyánál, és a kezében olyasmit szorongatott – még egy pillanatig -, ami határozottan nem a saját tulajdonát képezte. A lucullusi ordítástól ő is megrettent egy kicsit, és most tanácstalanul nézelődött körbe, míg barátom a hálóingét tűrte vissza a lábára.

Olybá tűnt az incidens, hogy Rosier olyan javakat kíván bitorolni, amik nem az ő kiskertjében nőttek – és az eredmény Lucius felháborodott arcán kívül szobatársaim heves füttyögése volt. Jómagam csendben maradtam, és vártam a fejleményeket, ugyanis tudtam, hogy ha Lucius megint a haragvó pillantását veti be, akkor minél előbb menekülnöm kell. Kis koromban mindig azzal riasztott el a tortától, és még ma is ezzel befolyásol apám nagy születésnapi partijain, hogy szórakoztassam helyette az unalmasabb hölgyeket – értsd: az ő nőrokonait.

- Ezt meg mivel magyarázod? – mormolta megamalfoy-hangon Lucius, és akkor már tudtam, hogy Rosiert holnap temetjük.
- Én... nem tudom – dadogta az elkövető. – Én is akkor ébredtem fel, mikor felordítottál. Mert gondolom, te voltál. Addig én is aludtam! És álmodtam!
- Alvajársz? – kérdezte csodálkozva Nott. – És az én farkamat mért nem fogdostad még meg?
- Barom, Rosier nagyon válogatós – szúrtam közbe, és közben élvezettel rágcsáltam a szalamandrapikkely-chipsemet. – Nem alvafekszik akárkivel...
- Bocsi – vetette közbe egy könyv mögötti objektum. – Szerintem Lucius döntse el, milyen halállal lakoljon a bűnös, és menjünk vissza aludni. Holnap átváltoztatástan dogát írunk.

Esküszöm, nem gondoltam arra, hogy Sevet jó lenne megfojtani, de az ingyen cirkuszt féltettem. Amit tettem, nem kegyetlenségből tettem.

Miután felköhögte a párnámból származó tollmaradványokat, és mindenki kiszórakozta magát, a figyelem ismét Rosierra és nemi orientációira terelődött.
- Hogy bizonyítod? – érdeklődött hideg hangon Lucius, és én gondolatban visszaszámoltam tíztől háromig. A kettő és az egy már nem következett el, mikor Rosier tényleg azt tette, amit gondoltam. Lehajtott fejjel elindult Sev felé.

Ő is felfogta a helyzet jelentőségét, és az alkalomhoz illően két sarló kedvezménnyel adott el neki Veritaserumot. Kis barátunk ezek után eldalolta azonban – amit eddig is állított. Lucius nem lett okosabb – na nem mintha ilyen irányú vágyai lettek volna. Már régóta maga is hitt annak a mítosznak az eredetiségében, hogy a családjában a tökéletesség genetikai ágon, az Y kromoszómával egyértelműen öröklődik.

Nem igazán tudtunk napirendre térni az események fölött, így hát miután lefeküdtünk, még jó ideig morgolódtunk a sötétben Sev nyomorult horkolása miatt – orrsövény-ferdülése van, mióta Black eltalálta a saját bájitaltan könyvével -, majd ki csendben, ki természetellenes hangokat kiadva, de mindenki elaludt végre. Mindezt hajnali három órakor sikerült összehozni.

*** ***



Rohamosan közeledett a márciusi legénybúcsú ideje, és még mindig nem derült ki a pontos oka Rosier éjszakai ágyrajárásának. Hetente, kisebb-nagyobb ovációkat keltve, de változatlanul molesztálta a szobánk lakóit, sorrendben: Lucius (még egyszer), Nott (a kis kíváncsi), én és Sev. Vagyis balról jobbra az ágyak elhelyezkedésének sorrendjében. Crak kimaradt, talán mert ő Rosier másik oldala felől kapott helyet. Levontam a konzekvenciát, miszerint álmatlan barátunk csak jobbra szeret nyúlni. (Kinek-kinek merre lóg...)

A sértettek közül egyedül Severus nem üvöltött fel, de ő máskor sem adott ki különösebben nagyobb erejű hangokat, kivéve mikor horkolt. Az ő esetét csak a gyertyafény fellobbanásából tudtuk meg – érzékeink kiélesedtek az éjszakai akcióknak köszönhetően -, illetve abból, hogy ébrenlétre pofozgatja – gyengéden! – Rosiert, és visszatámogatja az ágyába. Talán ha tudta volna, hogy mindannyian lessük, nem cselekedett volna ilyen elhamarkodottan. Attól kezdve nemcsak Rosier, hanem ő is kedvenc buzi vicceink célpontjává vált.

A nagy áttörés akkor következett, amikor Lucius már nem bírta tovább, és fölvásárolta Sev egész aktuális Veritaserum készletét. Arra persze nem számított senki, hogy kedvenc aranybogarunk majd körbebénítja az egész galerit, és mindannyiunkkal lenyelet egy kupica főzetet a könnyebb informálódás érdekében. Végigkérdezgetett mindenkit, hogy mi a franc ez az egész, és tudja vagy sejti-e valaki Rosier elmebajának lehetséges okát. Rám nem is került sor, mert Sev előttem szerepelt, és hamar kiderült, hogy ő gyakorolta a legújabb fejlesztésű vágyfokozójának a receptjét, és finomítgatta kísérleti úton szerencsétlen Rosieron. Természetesen azért éjszakánként, mert így kevésbé volt feltűnő – nappal azért durva lett volna, ha Rosier meghág egy macskát, vagy ráugrik McGalagonyra, esetleg még gusztustalanabb dolgot művel, mondjuk kikezd velem.

Sev vallatása gyors és fájdalommentes volt, lévén az ő fejlesztése; az utána következőkről azonban már ő sem tudott kezeskedni. Lucius nagyon berágott rá, és érdekes módon Rosier is dühösnek tűnt. Az éjszaka további része azzal telt, hogy... Á, nem is merem leírni, nem adok ki a kezemből írásos terhelő bizonyítékot. Mindenesetre kedvenc bájkeverőnk másnap kimenőt kapott az óralátogatások alól. Hát így telnek itt az évek, Roxfort, édes gyermekkor...

*** ***



Azt az utolsó Lángnyelv whiskyt nem kellett volna meginnom. Mikor az a két Regulus odajött hozzám, határozottan jó ötletnek tűnt a megéljenzésük és a heves igenlés, miután előadta a nagy tervét, miszerint játsszunk sztriptíz pókert. Az előzményekről annyit, hogy magára a legénybúcsúra még józanon odaért mindenki, de hamarosan a Három seprű legtágasabb lakosztálya olyat látott, hogy maga is belezöldült.

Regi vigyorogva keverte meg a paklit, és abban a szent pillanatban nyolcunk közül egyikünknek se tűnt föl, hogy nincs ott egy fia – lány sem. Akkor meg minek, ugyebár. De sebaj, Regi osztott, Regi vigyorgott és Regi nyert. Rólam eltűnt a mellényem, és máris jött a következő osztás. A mágikus pókernek ezt a változatát azért szeretem, mert nincs vele sok macera, az ember még fel sem fogta, hogy vesztett, és máris lengébb lesz egy réteggel.

Nem tudom, minek örültünk annyira, mindenesetre jókat röhögtünk magunkon és egymáson – hellyel-közzel mindenki nyert valamit, és otthon egyre gyűlt a bezsákmányolt ruhák száma. Azt a szabályt érvényesítettük már az elején – pálcával persze -, hogy az eltűnt ruhadarabok minden esetben a győztes tulajdonát képezik, de ezekhez csak a saját ágyában juthat majd hozzá. Úgyhogy fel voltam készülve rá, hogy Roxfortba érve azonnal számíthatok egy erőteljes lavinára az ágyam irányából, amit persze rituálisan el fogok égetni, különös tekintettel Nott jobb zoknijára.

Én mondom, nem tudom, mi ütött aznap este Regulusba, talán a whisky tette, mert beindította a régóta halott vérkeringését, mindenesetre olyan nyerő szériája volt, amihez foghatót sose láttam. Egymás után nyerte le a ruhákat a társaságról, de a legérdekesebb az, hogy a legjobb kártyásunk, Lucius már öt perce anyaszült meztelenül fogadta a lapokat, mikor Reg még a cipőjét sem vette le. Ez aztán siker volt a javából, és időnként heves csatazajjal ünnepeltük hol a kis győztest, hol a nagy – marha – vőlegényt. A csatazaj szinonimájának jelen esetben a vodka és a mézbor feneketlen vedelése tekinthető.

És jött az áttörés. Rosier, valószínűleg még Sev vágyfőzet kezelésének köszönhetően javasolta, hogy váltsunk át a numero hármas verzióra. Ez abból állott, hogy a tökéletesen lemeztelenedett kliensek nemcsak hogy elvesztik egy-egy ruhadarabjukat a játék során, hanem még csak pászét sem mondhatnak, ha épp vesztésben rájuk kerül a sor, és nem tudnak adni semmit. A játék természetben való fizetés verziója volt ez, és számomra még mindig rejtély, mi a jó francnak játszottuk mi ezt lányok nélkül.

Egyre jobban kiéleződött a hangulat, Nott már kétszer csókolózott Rosierral, egyszer velem, Regulus megmasszírozta Sevet, Sevnek háromszor egymás után bele kellett csókolnia a nyakamba, és még sorolhatnám az apróságokat, amik a végkifejlethez vezettek. A következő játszmából Lucius jött ki vesztesként, és történetesen az előző kör nyertese Rosier volt, így tehát ő mondhatta meg, mit kell tennie Lucnak ahhoz, hogy a jelenlegi nyertesnek – most épp Severusnak - jó legyen. Merem állítani, hogy még sosem láttam olyan szikrákat tizenöt éves srác szemében. Regulus beletúrt a hajába – a sajátjába, haha -, és pohárral a kezében látványosan töprengeni kezdett.

Meg kell mondjam, én látványosan lehidaltam ekkor, illetve ezután, talán sértette a dolog az erkölcseimet (nem, az nem lehet), vagy egyszerűen féltettem a legjobb barátomat, rejtély. Mindenesetre csak akkor ocsúdtam föl, amikor Lucius le... tehát ő kapta az első nagyon durva feladatot. Elkezdte lehámozni Sevről a gatyát – a kis golymók, neki még olyanja is volt -, és már ott tartott volna, amit eddig még csak Elena Vitrol szája és valami menő kviddicsjátékos kettősével tudtam jó gusztussal elképzelni, amikor mentő ötletem támadt.

- Állj, állj – kiáltottam fölényesen mosolyogva. Lehet, hogy mámoromban nem láttam minden részletet a maga valójában és teljes tökéletességgel, de a gondolataim még megvoltak. – Elfelejtettétek a szabályokat? Sev még nincs levetkőzve! Nem vetethetsz le róla semmit, amit még nem vesztett el!
Bambán bámultak rám. Nottnak derengeni kezdett valami: elvigyorodott. - Tényleg! Csak olyasmit csinálhat vele, amihez talál alapanyagot...

Sev sértetten felnézett (eddig Luciust csodálta az ölében). Valószínűleg éppen demonstrálni készült, milyen csodás alapanyagai vannak, de szerencsére még időben visszanéztem rá, megfelelő érzelmi töltettel. Nem nagyon szeretek színészkedni, de azt kell mondjam, bevált az a pillantás. Szabadalmaztatni fogom mint hashajtó szert.
- Nem mintha nem ’ajnálnám Luciust, de a lényeg a’hogy ez ’abályellenes – ásítottam. Igen, én tudok ásítás közben beszélni, csak furcsán hallik kívülről.
Viszonylag hamar belenyugodtak a dologba, csak Regulus elégedetlenkedett folyton. Még öt játékon keresztül azt kellett hallgatnom, hogy milyen ünneprontó is vagyok én, egészen addig, míg rá nem küldtem Regit Nottra, és azzal betapasztottam a száját. Ez volt az én bosszúm a barátomon esett sértésért.

De az este még nem ért véget, és valamiért Rosier folyton azon mesterkedett, hogy leszedje Sevről a gatyát. Ezen azért elgondolkodtam. Folyvást sugdolózott, ajánlgatott, tippeket osztogatott másoknak a büntetésekkel kapcsolatban, de erősen hiába, mivel ő maga épp nem volt nyerő szériában. Akkor váltott, és Luciusra kezdett csúnyán nézni. Tudom, mert olyan részeg volt, hogy nagy feltűnést keltett minden csodálatosan ’titkos’ kísérlete.

Sev maga azon volt, hogy megóvja a nadrágját minden irányú támadástól. Gondolom, mérlegelt, és számba vette – szép kifejezés, ugye? haha! – a lehetőségeket: egy az egy ellen. Ha elveszti a gatyót, lehet, hogy megint ráküldik Luciust, viszont ruhátlansága miatt őt magát is ráküldhetik attól kezdve bárkire, és valószínűleg ez nála is kellemetlen jövőképnek számított.

Az áttörés, mit mondjak, akkor következett be, mikor én is elvesztettem az utolsó ruhadarabom, nevezetesen a bal zoknim, amit már addig sem egészen azon a helyen viseltem, ahol normál esetben szokás. Látszott rajta, hogy nem szívesen kerül ki megtisztelő pozíciójából, én pedig együtt éreztem vele, hiszen fázott a farkam. Pár körrel később nem bírtam tovább, odaléptem a helyiség egyetlen kandallójához, hogy tüzet gyújtsak, és mire megfordultam, már osztottak nélkülem. Na mindegy, gondoltam, és leültem a helyemre nézni a show-t. Akkor most egy kis nyugtom lesz.

Mivel nem a saját lapjaimra figyeltem, felfedezhettem a többiek sajátos elképzeléseit a játékszabályokat illetően. Akkor pedig, mikor Regulus végül olyan ász pókert mutatott fel, amiben két piros is volt, majdnem elröhögtem magam. Érdekes módon a többiek nem vettek észre semmit... a bűbájnak meg látszólag mindegy volt, ki nyert, csak a vesztesről tűnt el a ruha, és hiába az igazi nyertes szobájában landolt, ezt a jelenlevők vajmi kevéssé láthatták.
Ruhát mondtam volna? Na igen; most már nem volt minek eltűnnie. Reg többször is eljátszotta ezt a csalás-játékot, végül mindenkit megkopasztott – úgy-ahogy szó szerint is, a lecsupaszítás értelmében -, és én kíváncsiságból nem lepleztem le, miután visszaálltam sem. Jó mókának ígérkezett...

Sev rosszkedvűen elhúzta a száját, és kérdően meredt a mi kedves csalónkra. A tény, hogy nem jött rá, hogy bibis az az ász póker, kétségbe vonja mindennapi szakértelmét minden mással kapcsolatban, de mindegy. Mikor Slughornnál tart előadást, nem iszik, az igaz.

- Húzd csak ki magad, Sev, ez az – mondta vigyorogva Regulus. – Hadd lássam, miért is vagytok ti nagyobbak nálam!
Sevünk eddig törökülésben ült és ölében tartotta a kezét, de erre a mondatra fenyegetően fölpillantott. Kifeszítette a hátát és kis híján vicsorgott. Mosolyogva végignéztem rajta – annyira mulatságos volt, hogy tényleg, valóban civilben láthatom, csillogó szemekkel, és határozottan kisebb lexikális tudással a szájában – muszáj volt elhallgatnom azt az apróságot, hogy Reg csal.
Az előző nyertes pedig – én voltam. Ez viszonylag gyorsan eljutott a tudatomig, hiszen egy ilyen csodás, analízisre termett elme minden megpróbáltatás közt helytáll. Na persze az analízisre termettsége abban áll, hogy naponta tanárok sokasága próbál rájönni, hogyan vagyok képes ezzel a fejemben egyszerre levegőt venni és galacsinnal dobálózni.
- Avery? – Valaki legyezgetett az orrom előtt.
- Hm?
A valaki belekapott az orromba. Az a béna Rosier volt az.
- Na, milyen büntetést adsz Sevnek?
Elgondolkodtam azon, hogyan is lehetne valami olyasmit csináltatni vele, hogy Regnek is rossz legyen (és a káposzta is megmaradjon...). Elvégre mégiscsak pancser módon csalt, és EZ bűn a mi házunkban.
- Talán hátmasszázst adhatna Regulusnak. De... kéz nélkül – hunyorítottam.
Egy rakat fiú nézett vissza rám, és nem lehet igaz, hogy a leggyorsabb is csak három másodperc alatt jött rá. – Jahaaaaaaa – esett le történetesen Ros’-nak a dolog.
- Nem jó – jelentette ki Reg. – Csak olyat adhatsz, amit én élvezek.
- Élvezni fogod – mondtam gonoszul. – Srácok, beszélek négyszemközt Reggel, meggyőzöm.
- Hülye – rázta a fejét. Én is megráztam neki, aztán vállon kaptam és a többiek nagy hujjogásai közepette kiráncigáltam a szobából. A konyhában csak két szót suttogtam vigyorogva a fülébe: - Piros ász.
Összehúzott szemekkel meredt rám, aztán lassan, keserűen bólintott. Visszamentünk... Két másodperc, ez a legrövidebb idő, amit valaha is meggyőzéssel töltöttem.

*** ***



- Lucius! – gajdolta valaki fölöttem.
- Ha?
- Sev!
- Hagyjál már!
- Odass! Két egész szó!
- Avery, te fogd be! Választhattok: vagy Sev vállal egy seprűzést Lucon, vagy Luc veti be nála a kézi erőt.
- Ezt nevezem én virágnyelvnek.
- Kuss, Avery.
- Fantázia, fan-tázia.
- Na?
- Fan... fantázia, fan...szőrzet.
- Kuss.
- Az ő száját kéne betömni.
- Már megin’?
- Azt hiszem, én inkább a söprűzést választom.
- Te nem dönthetsz, Lucius. Fájdalommal értesítünk...
- Sev?

Sev, ha jól láttam, homályos tekintettel felmérte a terepet. Vagyis, hogy Luciusnak mi a véleménye. Ha például ott a szemében a kézbesítetlen üzenet, hogy megöllek, ha nem a söprűzést választod, akkor... behatároltak a lehetőségei.
Á, a söprűzés. Ez nektek keveset mond. Most magyarázzam el? Zsibbad a kezem. Minek írok egyáltalán? Áhh, a söprűzés. Az hosszú történet. Legyen elég annyi, hogy fiú öltözői poén, és a hátramenet-szexet jelenti. Még most se mond semmit? Akkor két szó: Gilderoy Lochart. Két évvel jár alattunk, de leginkább mögöttünk szeretne járni.
- Oké. Legyen, ahogy ő akarja. Neki van szülinapja... vagy... mije...
Jól érzékelem a mentális visszaesést? Várjunk, ilyen szó nem juthatott eszembe ilyen állapotban. Akkor: Sev, te hülye állat.
Azt hiszem, ezt hangosan is mondtam. Valamit biztosan, mert Lucius nagyon furcsán nézett rám, Sev meg akkorára tárta a szemeit, mint egy-egy csészaalj. Juj, vajon ufók lapulnak odabenn?
Ez nappal is eszembe jut néha, azok alapján, amiket mond... Kognitív, meg nonverbális, meg periférikusan előforduló, meg ilyen baromságok...
- Jól van – mondotta Regulus. – Sev, dugd seggbe Luciust, te meg, Avery, verd ki neki közben, ha már annyira szeretnéd.
- Eh?
- Előbb-utóbb úgyis vesztesz, majd akkor nem kell csinálnod semmit.
- Mármint kinek, mit, hogy, he?
- Te. Lucnak. Amíg. Sev. Dugja.
Ennél tárgyilagosabb Mini néni sem lehetett volna.
- Tudod, mit, Reg? Kapd be!
- Majd máskor, bunkókám.
Ezzel variációs lehetőségek egész sorát zárta ki.

- Hagyjátok már – morogta Lucius. – Nem vesztett, nem?
- Mi van, Luuuc – gagyogta Rosier. – Nem akarod?
- A fenébe is, én is képes vagyok rá! – kiáltott fel barátom. – Minek nekem Avery keze?
- Oh – sajnálkozott Reg. – Hallod? A szád kell.
- A te szád kell – mondtam. – A konyhában, szeméttárolónak.
- Idióta szuka.
- Nyomorult csaló.
- Piperkőc barom!
- Griff-agyú süti!
- Hülye buzi!
- Töklébe mártott fánk!
- Faszfej!
- Annyi agyad sincs, mint Binnsnek, pedig neki teste se!
- Nem érdekelsz, idióta. Teljesen hülye vagy.
- Mégis az én sértéseim kreatívabbak – vigyorodtam el büszkén. De csak addig vigyorogtam, amíg valami IQ-free föl nem lökött. Persze Luc ölében landoltam, közvetlen Sev térde mellett.
- Ráérünk erre? – sóhajtotta Nott. – Mindjárt felkel a nap.
A leheletén éreztem, hogy most volt kinn hányni.
- Ez lesz az utolsó akció, aztán jön a másnap – jelentette ki Rosier is.
Bizonytalanul pislogtam fel Lucra. Most mi van?
Ő meg fölállt és az asztalnak támaszkodott. – Sev? Jössz már, vagy az esküvői meghívómat várod?
- Hehe, arra is ráírod? – röhögött Nott. – Idézet: GYERE, Sev!
- Kuss, hülyék – morogta ő, és Lucius mögé sétált. Átkarolta a derekát és magához szorította.
Nem láttam valami jól, de Luc hirtelen megnyikkant.
- Valaki. Kenőcs – mondta ellentmondást nem tűrően.
Érdekes, de Regulusnál egyből volt. Tanár úr kérem, én készültem.
- Na, finom a vazelin? – kurjongattak a fiúk, ahogy Severus csípője lassan mozgott valahol a távolban. Asszem kicsit elfeküdtem.
- Avery, te nem mész?
- Ave, Ave Av’...
- Avery, az angyal!
Bau, ilyen hatalmas sértéseket még én se tűrhettem. Na jó, egyszer van szegénynek legénybúcsúja...
Meg kell hogy mondjam, hogy sem akkor, sem később nem vonzódtam a fiúkhoz. Csak egy kicsit izé... Lángnyelv, az. Lángra nyújtja a mellet... izé, nyelvet.
Lucius hálásan fogadta a közeledésem, mert – bár a kezére nemrég még büszke volt – kénytelen volt erősen az asztalra támaszkodni. Még így is esélyes volt, hogy Sev átlöki rajta. Szóval, szükség volt a jó öreg Av’-ra, hogy jó legyen a szex. Passzívan nem sok esélye volt rá, aztán nézzék meg, ő az ünnepelt!

Na ja. Másnap reggel félig elnyílt szájjal, és egy kissé elcsöppent nyállal ébredtem valahol a szőnyeg környékén. Pontosan nem tudom, hogy kerültem oda, de némileg visszavet a fejlődésben a rémület, hogy Sev feje a mellkasomon feküdt. Felkászálódtam és ledobtam magamról, felebarátság ide vagy oda, ne engem süketítsen meg a törvénytelen horkolásával. Nem igazán ébredt fel, így nyugodtan körbejárhattam, és megállapíthattam (viszonylag gyorsan), hogy meztelen – a rávetett rózsaszín talárdarab alatt. Egy kicsit meglepődtem Sev újsütetű ízlésén, de mit volt mit tenni, jó volt az a vodka.

Tovább köröztem a szobában, és nemsokára megleltem Luciust egy ugyanilyen lepelben, nem messze tőlünk. Nott már palackzöldet kapott, Crak halványsárgát, és áldottam a szerencsémet, hogy én a házimanók közbelépése előtt felébredtem. Gondolom, most indultak el az újabb adagért, mert egynéhány srác még elég – bocsánat – födetlenül feküdt itt-amott. Nem úgy Rosier és Regulus! Sehol sem találtam őket. Felráztam Luciust, aztán együtt elkezdtünk gondolkodni. Nehezen ment, úgyhogy életre rugdostam Sevet is – úgy tettem, mintha elesnék benne -, így már aztán közösen rájöttünk, hogy Severus szerint Regék átejtettek bennünket. Leitattak, a kártyában csaltak, a sztriptízre manipulációval vettek rá, a házimanókat lefizették, és itt hagytak, mindörökkön örökké, ámen. Vagyis épp nem ámen, inkább ááááá, men!, merthogy nagyon nem tetszett ez nekünk, elhihetik. Rögtön meg is szavaztuk, hogy ki kell nyírni a rohadékokat. Épp akkor sottyant be három házimanó a bejárati ajtón, maguk előtt egy újabb rózsaszín, illetve egy hófehér és egy lila csipkecsodát lebegtetve – rövid úton megtudtuk tőlük, hogy erre az öltöztetős merényletre is két úrfi vette rá őket, és ez több volt, mint Rosierék halálos ítélete. Ez – ez a fiú szobai kiközösítés.

Nem találtunk szavakat. Nott megpróbált, de aztán más jött ki helyette. Hülye barom, minek iszik, ha nem bírja. Mi Sevvel csak rezignáltan bámultunk magunk elé, míg Lucius ütemesen verte a falat, és időnként az Avadához hasonló hangsorokat produkált. Nem volt mit tenni, vissza kellett térnünk a Roxfortba; de előtte megfenyegettük a házimanókat, hogy ha nem szereznek nekünk rendes, hímnemű ruhát, nézhetik, hogy mikor lesz legközelebb pénzes vendégük, mindet kinyírjuk. Na persze a szép szó nem használt, és volt képük azt hazudni, hogy nem tudnak segíteni.

Kettőt a falra kentünk fel, egyet Lucius halálra rémisztett.

Szinte már elégedetten tébláboltunk vissza a kastélyba – Sevnek még sose volt ilyen szép talárja -, de aztán újra az eszünkbe jutott minden, és egyszerűen nem tudtuk, hogyan torolhatnánk meg. Most már nem volt kétséges: Regulus zabos volt Elena Vitrol és a többi Bűbájos képei miatt, Rosier meg dühös volt Sevre a bájital akció óta; ezek ketten egyesültek haragjukban, az egyik Lucius, a másik Sev ellen, és kitalálták, hogy a legjobb az lesz, ha valami megalázó homoszexuális baromságot hoznak össze kettejük között.

Sev sápadtan kullogott mellettem, és nem is mertem észrevenni, hogy ki van szívva a nyaka. Időnként meg-megnyalta szegény a száját, és összességében véve olyan illúzióvesztettnek tűnt, hogy már-már megsajnáltam. De Lucius megelőzött – úgy tűnik, a hasonló sors okán ezek valahogy megtalálták egymással a közös hangot, és egész úton szomorkás arccal, összekapaszkodva jöttek mellettem... mögöttem... valahol... Mikor beértem egyedül a kastélyba, még dühösebb voltam, mint azelőtt. Hogy tehették ezt velem?! Sevet és Lucot akarták megszivatni... erre ezek összejöttek... és engem sikerült!

 

Epilógus

 

Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy megfogadtam, soha többé nem kártyázom ezután. De minden csoda három napig/két legénybúcsúig tart... A sajátomon már ittam, mint a gödény, és ez alkalommal én voltam az, aki megtalálta a közös hangot Sevvel – csak egy új talár ígérete kellett hozzá. A feleségemé...

 

 

 

 

VÉGE

 
Idézet

 "Nincs hetero karakter, csak ötlettelen slash-író."

by: Avednay

 

 
Idő? Nálunk az nincs.
 
Frissítések röviden

 

Slashfic

Már megtalálhatóak vagyunk iwiwen is

És itt a Slashfic Fórumunk!

 aranyvérű van itt

 

 

Véget ért a móka mára, lezárult a WS kihívás, amin szerintem egész szép sikerrel vettünk részt. Segítettünk nyerni a csapatnak, hiszen sok szép pontot kaptunk, tehát itt is köszi mindenkinek, aki szavazott. És hogy mit jelent ez? Végre a lapunkon üdvözölhetjük a Bloody Hell-t! Olvassátok, kritizáljatok, meg amit akartok!

Ismét sikerült elorozni egy remek kis Drarryt: Avina: Szerepcsere. Erre kattintva a menüt éritek el itt blondjobon, viszont itt szét kellett szedni. A Html változat viszont egybe van ^^

Újabb hülyeséggel örvendeztetlek meg benneteket. Ajándék Lucnak ne nézd a farkát ~ 12-es korhatár, bár lehet, hogy inkább 14... Na mindegy, döntsétek el. Elvileg humor novella, Lucközpontú, mint mindig ^^

Hű de nagyon friss vagyok, mi? Elkészült a régóta tervezett Ajánló rovat is, (jobb oldal, bejelntkezés alatt) remélem, töltjük fel folyamatosan. Ha minden igaz, lesz fic is, linkekkel, tehát érdemes belenézni. Az első fent:  Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe . Nem sok, és szerintem megéri elolvasni, még akkoris, ha én írtam :)

 
Pssz... Titok!
 
Susan Kreber írásai
 
Áááá!!!
 
Avednay írásai
 
Avine írásai
 
Christabel & Tania
 
That's what I call fun...^^
 
Yasmine versei
 
Zsofiy írásai
 
Más íróktól
 
Chatbox
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Civilek- avagy Harry nélkül is tudunk?
 
Lucius, a büszke apa
Gagyi. Tudom.
 
Linktár

Christabel és Tania oldala

SlashRPG oldala

Kígyófészek

IEPP (Imádjuk Együtt Perselus Pitont)

Titkos Kert

Bosie oldala

Johnny Depp fansite

Merengő 

Merifórum 

Angel8 oldala

 

Lumossolen

Mudblood oldala

Fuxy és Iris oldala

Fuxyék szerepjátéka

 
Titkok

 
Letöltések

It's ok to be gay - zene

 
Ne lopj egy Malfoytól!
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre