Első nap
Syn 2007.10.06. 22:10
Ez a hülyeségem apró megnyílvánulása. Bevallom, ennyi van meg belőle, tessék rugdosni, ha tetszik...:P
(A szereplőket Rowling nénitől kölcsönöztem, igyekszem vigyorogva visszaadni őket.:P)
Egy hetem Roxfortban
Első nap
Már megint itt a Roxfortban.
Milyen idegesítő. Ha valami történik a drágalátos fiammal, egyből ugorhatok, különben a sok idióta még nagyobb kárt tesz benne. A legutóbb is alig tudtam kiszedni McGalagony alól, aki már ott tartott, hogy letépte az ájult Draco nadrágját, és Binns meg egy másik sipítozó liba hujjogása mellett éppen le akarta szopni a fiamat.
Persze, megint a gyengélkedőn találom, ugyan hol máshol? Komolyan azt a kriptaszökevény javasasszonyt többször látom, mint Narcissát. És már kezd is úgy viselkedni, mintha a feleségem lenne. Legutóbb, mikor Dracót látogattam, arra vetemedett, hogy csipkés köpenyben illegette magát előttem, mintha legalábbis érdekelne, amit mutatni akar. Vagy az, hogy combig érő fehér köpenyben félpercenként elejti a pálcáját, és mély meghajlással késztet fél perces öklendezésre. Aztán kezdi elölről.
És nem elég, hogy el kell viselnem a folyamatos vágyakozó pillantásokat (amik nem zavarnának, ha Snape küldözgetné őket), de minden egyes alkalommal hosszas beszélgetést kell folytatnom az idióta igazgatóval, aki nem felejti el kétpercenként megkérdezni, hogy kérek-e egy kis citromport, Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsét, csótánycsokrot, vagy ki tudja még mit. (Tegnap már azt vártam, hogy a farkát is felajánlja szopogatásra.)
De nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy mostanában gyakran összefutok a Kis Túlélővel is.
Túl gyakran.
A második éve óta nem szívlelem túlzottan (nem mintha addig szerettem volna), és ő mindig készségesen, széles vigyorral az arcán rá is mutat erre.(Vagy a nadrágomra, mikor melyikhez van kedve.) Mit ne mondjak, nagyon boldog vagyok tőle.
Na tessék, most is itt van. Gondolhattam volna…
- Mr Malfoy! - sikítja Pomfrey extázisban, és ó Merlin! Mi a fenét visel? Ez egy vérvörös színű, merészen kivágott gyógyítói köpeny? Kérdezem én, hol készítenek ilyet? Persze lehet, hogy a PB (Perverz Banyák) tagoknak ez az egyenruhájuk.
- Hogy van a fiam, Poppy?- kérdezem undorodva, miközben megpróbálom a sétapálcámmal még elfogadható távolságban tartani a nőt.
- Túl fogja élni, de azt hiszem, bent kell tartanom egy hétig megfigyelésre. Ugye máskor is meglátogatja? Vagy akár a kastélyban is maradhatna, Dumbledore professzor biztosan nem bánná- reménykedve néz rám, éppen, hogy csak a nyála nem csorog a gondolatra, hogy egy fedél alatt tölthet velem egy éjszakát, még ha az egy jó nagy fedél is.
- Benntartani? Nem gondoltam, hogy ennyire komoly a dolog. Mintha azt írták volna, hogy egy futóféreg megharapta az ujját…
A javasasszony elvörösödik, Potter röhög a sarokban, Draco pedig egy panaszos, a-halálomon-vagyok-nem-látod nyögéssel válaszol.
- De, de…ez egy jól megtermett, két centis példány volt! Igazán nem akarhatja, hogy elfertőződjön a seb…az nagyon komoly komplikációkat okozhatna…-
persze, nekem meg fekete a hajam, és Black a családnevem.
Halk kopogás az ajtón, és igen, megérkezett, az elmaradhatatlan Dumbledore. Nem is értem, nem szokott ilyen sokáig tartani a megjelenése, ha megtudja, hogy itt vagyok.
-Ó, Lucius, minő meglepetés-az, meglepetés…igaz, hogy ő küldött nekem baglyot, amiben értesített a balesetről, és én válaszoltam rá, és megírtam, hogy jövök…ja, és azt se felejtsem el, hogy mindez fél órája volt, de a jelenlétem egészen biztosan meglepő- Nem kér egy kis citromport? Mindig tartok magamnál…
- Igazgató úr, örülök, hogy ismét látjuk egymást. De sajnos a citromport vissza kell utasítanom…
- Igazán kár, pedig ez egy határozottan jó évjárat…
- Professzor úr, éppen most említettem meg Mr Malfoynak, hogy itt maradhatna a kastélyban, míg a fia fel nem gyógyul. Hiszen tudja, hogy milyen gondos és szerető apa, aki mindig a családja érdekeit tartja szem előtt - vág közbe Pomfrey olyan ragyogó arccal, hogy a fényérzékelős fáklyavilágítás egyből lekapcsol.
- Nos, részemről semmi akadálya, hogy Lucius egy hétig a Roxfort vendégszeretetét élvezze.(Meg az összes hímneműjét, aki a kastélyban van.) Máris szólok a házimanóknak, hogy készítsenek neki elő új ágyneműt a szobám…akarom mondani, egy szobát - válaszol Dumbledore, és már megy is ki az ajtón.
Remek…akkor a kérdés eldöntve.
És itt ülök a Nagyteremben. Merlin hatalmas…szakállára. Mit keresek én itt?
De legalább most a tanári asztalnál ülhetek, és persze az sem utolsó, hogy mellettem Snape foglal helyet. Örömmel tapasztalom, hogy a régi szikrázás nem múlt el nyomtalanul, még mindig megvannak rajta az égési sérülések. De legalább kicsit tapasztaltabb lett a legutóbbi közös roxforti vacsoránk óta. Már egész jól tudja leplezni, hogy engem bámul, és kifejlesztett egy egész érdekes kanalas trükköt is, amivel akkor is láthat, amikor éppen a szájába teszi az ennivalót.
Szerencsére Pomfreyt az asztal másik oldalára ültették, mert biztos nem tudnék enni a méterekről érezhető parfümfelhőben, ami körülveszi.(McGalagonynak nincs ilyen szerencséje, még innen is látom az arca szép mardekároszöld árnyalatát.)
Csak egy hátránya van ennek a helynek. Pontosan szemben van a Griffendél asztalával…azon belül is Potterrel. Így végig kell néznem, ahogy minden egyes falatot a szájába rak, a csirkecombtól a pudingig. És úgy érzem, ezt nem csak én követem tekintettel, a teremben lévő diákok fele tátott szájjal (és egyes esetekben igen gusztustalan látképpel) bámulja, ahogy a Fiú, Aki Túlélte a Fiú, Aki Megettévé válik. És sajnos az sem kerülheti el a figyelmemet, hogy a nézelődőknek csak a fele lány, és azok is a kelleténél reménytelenebb képet vágnak (végül is csak egy vacsoráról van szó, nem Voldemort visszatértéről).
Szóval, ha nem téved csalhatatlan logikám, Potter is átállt. Igen, egészen biztosan csapatot váltott. Ami azt jelenti…
Mi van? Snape, mit bökdösöl? Áhá, kicsi Severus a kijárta felé integet a szemével. Aztán feláll, és kecses (de kissé sietős) léptekkel elindul az előcsarnok felé. Én még nyugodtan lenyelem a falatot (közben végignézem, ahogy Potter élvezettel lenyalja a kanaláról a vanília pudingot, ami egy apró foltot hagy a szája szélén. A lányok sírva borulnak egymás vállára, a fiúk pedig egymáson átesve rohannak a Kiválasztott felé, aki végül egyetlen nyalintással elintézi a problémát.), és én is elindulok. Snape már nincs sehol…de nem kell sokat találgatnom, hogy hol lehet. Elindulok lefelé a lépcsőn, közben elmerengek rajta, hogy mennyire nem változott itt semmi. Ez egész addig ki is tart, míg megérkezek Sev szobájának ajtaja elé. Kopogok(ezt soha nem mulasztom el, mióta egyszer rátörtem Dumbledore-ra…életem legszörnyűbb élménye, azóta is kísértenek a gumikacsák), majd a csábítóan búgó igenre belépek a helyiségbe. Snape az asztalán ül, kezében egy pohár bor, talárja és inge lazán kigombolva…látszik, hogy sokat gyakorolta. Belekortyol az italba, majd megnyalja ajkait.
- Lucius…
- Igen?- kérdezem megingathatatlan nyugalommal. Majd lép ő, ha szeretne valamit.
- Lucius…akarlak - parázsló tekintettel néz rám.
- Akkor gyere, és vedd el, amit akarsz-mondom enyhe gúnnyal, ő pedig leugrik az asztalról, és térdre borul előttem. Óh, igen.
|