Lázasan kutatni kezdtem a zsebemben a folyosón.
- Mit keresel? – hunyorgott rám jobbról Sirius.
Diadalittasan elmosolyodtam, ahogy a kezembe akadt a doboz. Sirius felé nyújtottam, már egy ideje a tölgyfa ajtó előtt szobroztunk.
- Kérsz?
Döbbenten pislogott rám.
- Mióta dohányzol? Kviddics közben nem köpöd ki a tüdődet?
- Nyár óta – dugtam a számba egy szálat. – Nem vagyok láncdohányos, annál azért több eszem van.
- Akkor miért? – lélekbúvárkodott Sirius.
- Nem kell tudnod – gyújtottam meg a cigit egy ötszázhuszonhetedik zsebből guberált öngyújtóval.
Fejcsóválva kinyitotta nekem az ajtót, én aprót biccentettem, és kivetettem magam az éjszakába.
- Basszus… holnap holdtölte! – jajdult fel Sirius.
- És? – fújtam ki a füstöt az orromon.
- Semmi. Ezt meg neked nem kell tudnod – sandított rám.
Vállat vontam. Lelke rajta.
- Mi a gond?
Szembe fordultam vele, hátramenetben haladtam tovább az úton.
- Hogy érted?
- Nyilván nem ok nélkül bagózol.
- Ki tudja! Nem tudnád elképzelni rólam, hogy a halálvágyam kompenzálom? – mosolyogtam.
Fürkészőn a szemembe nézett, kis idő múltán megrázta a fejét. Kikapta az ajkaim közt fityegő csikket, és eltaposta.
- Evans meg fogja rajtad érezni, és az első gondolata az lesz, hogy én adtam. Nem akarok még több büntetőmunkát – magyarázkodott.
Hát persze. Tényleg fájdalmas bevallani, ha aggódsz valakiért. Siriusnak főként. Vajon tényleg aggasztotta a sorom?
Megtorpantam, Sirius épphogy megállt, mielőtt fellökött volna. A szájára tettem a kinyújtott mutatóujjamat, beszédfoszlányok ütötték meg a fülemet.

- Drágám…
- Jaj, Hori… hagyjuk ezt abba! Nem lesz jó vége!
Teljesen beszívtam az alsó ajkamat, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés, Sirius hasonló problémákkal küzdött. Eszeveszetten morzézott a szemével, nyilván a felől érdeklődött, szerintem is azokat hallottuk-e, akiket szerinte.
- Én nem bírnék nélküled élni, Poppy! Minden gondolatom körülötted forog! A lágy tavaszi szellő érintése mintha a tiéd lenne! Bolondulok érted, kedvesem! Csupán egyetlen csókot adj!
A szó után tett következett, undorító cuppogást sodort felénk a szél. Annyira rázkódtam a visszatartott röhögéstől, hogy ha kádba vágnak, ruhát lehetett volna mosni velem. Sirius fülig érő szájjal merészkedett közelebb a párocskához, én mozdulni sem bírtam.
- Te képes vagy megnézni?! – undorodtam fojtott hangon.
- Most kéne a fényképezőgép… tele lenne a suli a fotókkal, és többé nem szívózhatna McGalagony velünk, hogy nem szabad enyelegni a folyosón.
- Csss… elhallgattak.
Sirius elkerekedett szemmel fordult vissza felém, ellépett a fal sarkától.
- Befelé! Most! Jönnek! – susogta, és nekiiramodott.
Nem bírtam tovább, immár vihogva utána futottam. A tölgyfa ajtónál egy kéz belemarkolt a felkaromba, és oldalra rántott. A kitárt ajtó mögött préselődtünk egymásnak, megállíthatatlanul lihegtünk. Kicsit több kviddicsedzés kéne.
- Szerinted kik voltak azok, Hori? Ha ez kiderül, repülünk innen!
- Ne aggódj, Poppy! Nem láttak semmit.
Gonosz mosollyal Siriusra kacsintottam, aki hangtalanul kacagott. A haja egy mozdulattal majd kiloccsantotta a szememet, úgyhogy reflexszerűen lehunytam. Erőteljesen az ajkamba haraptam, mielőtt diákkeltő kuncogásba kezdtem volna.
A lépések kezdtek távolodni.
- Elmúlt a hajveszély? – suttogtam hunyorogva.
Éreztem, ahogyan Sirius bólint, bár nyilván nem tudta, mire. Azért a pillantásért, ami utána fogadott, megérte kinyitni a szememet. Nem tagadom, elvesztem a sötétkék örvényben.

- Kitől örökölted a szemedet? – zökkentett ki az álomvilágból.
Hatalmasat nyeltem.
- Összefügg a cigivel – mondtam zavartan.
Utóbb rájöttem én is, mekkora hülyeséget ejtettem ki, Sirius felvonta a szemöldökét.
- Nem akarok róla beszélni – zárkóztam el hűvösen.
Bólintott. Micsoda megértés…
- Akkor ne beszéljünk róla.
Feltolultak bennem az emlékek. Mosoly, vidámság, boldogság, élet. Megráztam a fejem, mélyeket lélegeztem.
- Menjünk fel, mostanra James biztos hiányol – gúnyolódtam fakó hangon.
Sirius toleránsan úgy tett, mintha észre sem venné a hangulatváltozást.
- Kíváncsi lennék Evans reakciójára – morfondírozott.
Kioldalaztam a búvóhelyünkről, majd helyet adtam Siriusnak. Lily rám se fog nézni, ha nem muszáj. Érdekes esténk lesz!
- Nem bízol bennem, mi? – tüntette el a csendet Sirius, mikor már a folyosón caplattunk.
- Kéne? – kérdeztem vissza természetes hangnemben.
- Felejtsd el – mosolygott.
- Ááá, hát itt vagytok! A fél Griffendél titeket keres! – bukkant fel Remus, vagyis bukkantunk fel mi Remus előtt.
Gyorsan elmotyogtam egy illatfrissítő varázsigét, biztos, ami biztos alapon.
- Nem vesztünk el, csak megfigyeltük a tanerő… ösztönös szokásait – vigyorgott Sirius a barátjára.
- Jól vagy, Joy? – szuggerált Remus kitartóan.
Pislogtam, mint aki álomból ébredt.
- Aha – nyögtem a vakvilágba.
- Mit művelt veled Tapmancs? – érdeklődött vidáman.
- Hm? Semmit.
A két fiú összevigyorgott. Jó, talán ha kívülről látnám magam, én is azt hinném, beleestem Sirius Blackbe, mint vak ló a szakadékba, de perpillanat más foglalta le a gondolataimat. Igaz, azokat is Sirius mondata indította el.
- Szeretlek, Lily Evans! – zendült a közelből.
- Potter akcióban… - csóváltam a fejem.
- Szerelmes. Hozzáteszem, kezd az idegeimre menni az állandó aggódásával. Áhh… inkább megírom a bájitaltan leckét.
Remus Lupin szájából ritkán hallhatja bárki is, hogy valami idegesíti. A szerencsések közé tartozom.
- Csak utánad – mutatott Sirius a nyitott portrélyukra.
- A változatosság kedvéért bámulhatnám én a hátsódat, és nem te az enyémet? Kezd idegesíteni ez a hímsovinizmus – tettettem komolyságot.
- Egyezzünk meg!

Ez annyit tett, hogy nem nézte, hanem fogta. A kis aranyos. Kompromisszumképes. Viszont én is, ergo a kezemet a farzsebébe dugtam. Ebben a pillanatban volt valami meghitt. Ahogy beballagtunk a klubhelyiségbe, vagy ahogy Sirius rám vigyorgott, esetleg ahogy hallgattuk Lily „Kopj le rólam, Potter!” könyörgéseit… nem tudom. Mindenesetre pár későn tanuló inkább minket figyelt, Lil hangjától úgyis nyilvánvalónak tekintették: Potter megint (még mindig?) bepróbálkozott.
- Még le kell másolnom a bűbájtant – sóhajtottam.
- Evans most el van foglalva. Ne mutassam meg én?
- Tuti, hogy neked sincs kész. Meg tanulás abból ritkán lenne.
Sirius ciccegett.
- Nem hiszed, hogy meg tudnád fékezni magad?
- Egyikünkről sem hiszem.
- Hát én se - kottyantott közbe bátyám, aki mellett épp elhaladtunk.
- Rémálmokat, Don – küldtem el rövid úton a pi… szobájába.
- Nektek is – köpte, majd visszatért az esszéjéhez.
Egyre jobban közeledtünk a lépcsőkhöz, és nekem egyre jobban nem akaródzott felmenni. Volt valami a mai napban, amit nem értettem. Szerencsére Lilyre ilyenkor mindig lehet számítani.
- Szakadj már le rólam, James! – vágtatott fel.
Potter a meglepetéstől elhasalt a szőnyeg felálló csücskében. Vagy a saját lábában.
- Ez beteges. Ma már másodszorra szólította Jamesnek – meresztettem a szemeim.
- De az egyik után…
- Kussolsz, Potter! – adtam ki az ukázt.
A fogónk feje kivirult, amint felkelt.
- Ezentúl tudlak zsarolni!
- Szeretnéd! Én tudlak téged – intettem nyakreccsenéssel barátnőm után.
Potter elkomorult, vigasztalónak odaröppent mellé egy negyedikes szilikoncsoda. Mondanom se kell, szőke. Nem diszkriminálok!
- Ne törődj Evansszal, James! Menjünk inkább sétálni egyet! – édeskedett a szöszke.
- Oké – nézett velem farkasszemet eltökélten Potter.
- Te tényleg barom vagy, Potter – jutottam a nagy felfedezésre.
- Csak mert nem futok tovább Evans után? – vágott issza dacosan.
- Csak mert pont most hagyod abba. Kezdte elhinni, hogy tényleg érdekel téged.
Csupán egy kicsikét hazudtam.
- Ezt Ő mondta?
- Nem fogom neked kitárgyalni a lelkivilágát. Amúgy jobb, ha most fejezed be, nyilván nem bírod a vetélytársakat.
- Mi van?
- Mondd, ránéztél te valaha Lilyre? Szerinted csak neked tetszhet?!
- Na jó… - Sirius elkezdett a női részleg felé terelni – Jó szórakozást, James!
Potter csakazértis fejjel elturbékolt a csajszival. Helyben lepetézek.
- Ez a gyökér elrontja az egészet – fakadtam ki.
Az az igazság, Lilyre ráfért volna egy pasi, Pottert meg úgy ahogy ismerem, még segíthettem is az egészben bármikor. Ha összejön valami bűbájtanmániás hollóhátassal Potter baromsága miatt, én kiherélem a cikeszistent*, és máris könnyebb lesz seprűre ülnie.
- Megértem. Én se loholnék Evans után eddig – közölte Sirius.
- Te max két percig loholnál bárki után is.
- Aljas rágalom! Van az három is!
Elvigyorodtam. Sirius még mindig a fenekemet taperolta, furcsamód az én kezem sem került ki a zsebéből. Ismét a gondolataimba mélyedtem… minek fogadtam vele? Hogy aztán hetedév végéig felemlegessen, veszített. Nyilvánvaló.
Sirius kizökkentett egy hirtelen jött csókkal.
- Utállak. Még a néhanapi hisztirohamaimat sem élhetem ki? – mosolyodtam el csukott szemmel, mikor elváltunk.
- Ha a lelki dolgok nem mennek, maradjunk a testinél – indult felfelé a keze a hátsómról.
Vigyorogva csóváltam a fejem. Meg akartam csókolni, de egy sokkal jobb dolog jutott eszembe, amitől talán azonnal keres magának valakit. Egyenes következmény: megnyerem a fogadást.
- Még nem vagyok ribanc – leheltem a szájába, és elégedetten felfelé indultam.

Mint egy rossz film. Ezt Lily csak fokozta, mivel amint beléptem a szobánkba, az ágyon zokogott. Maya csitítgatta, vigasztalta.
- Potter? – huppantam le vörös barátnőm másik oldalára.
Maya bólogatott.
- Ne is törődj vele, Lily! Majd megjön az esze.
Motyogva hozzátettem a hülye állatot is.
- Nem tudom, mit akarok. Olyan kétszínű! Tudom, hogy csak egy hódításnak akart, de miért ne mehetnék ebbe bele? Egyszer én is lehetek felelőtlen! – hüppögte Lil. – Tizenöt éves vagyok, az istenért, még nem kell, hogy eljegyezzenek!
Minden barátnő életében legalább egyszer eljön az a pont, mikor döntenie kell: hazudik a fiúról, és összejönnek, vagy meg mondja az igazat, és összevesznek. Nem lehet jól választani. Még nem is akartam.
- Majd alakul, Lily. Nem csak Potter van a világon!
- Például Black, aki még rosszabb? Úgy pofára fog ejteni, hogy a fogad alapján fogunk azonosítani!
- Ismerem, Lily. Max egy hétig bírja a büszkesége, utána elveszti a fogadást.
- Fogadást?
- Semmi – köhintettem.
Lil már nem sírt. A szemei kipirosodtak ugyan, de a hangja normálisra váltott. Színleltem egy ásítást.
- Fürödhetek?
Bólogattak. Eme engedély birtokában halál nyugodtan foglaltam el a fürdőt. Ledobáltam magamról Sirius ruháit, amiben találtam valami nagyon abszurdot. Visszafojtottam a hahotát. Beálltam a zuhany alá, majd ott is maradtam.


*[igen,igen,csillagot is kapsz, EBT] by Betty, aki volt olyan kedves, és megengedte, hogy felhasználjam :)