Hála Istennek, Buddhának, vagy valamelyik másik ipsének, csak hétfőn láttam újra Siriust. Blacket. Nem tök mindegy? Egész hétvégén Lilyvel tanultam, amit eddig elmulasztottam. Az RBF év tömör gyönyör.
A hét kezdetén viszont nem úsztam meg. A Tekergők lassan hagyományosnak számító módon körénk telepedtek. Intenzíven fohászkodtam, nehogy valami érdekes mozdulatot tegyen. Végérvényben ígyis- úgyis az egész Roxfort mindenkit kukkolt.
- Már most unom ezt a kitüntetett figyelmet.
- Szokj hozzá – vont vállat Lily.
Hát kösz.
- Eljössz velem Roxmortsba, Evans? – tette fel a kérdést csak úgy mellesleg Potter.
Bokán rúgtam az asztal alatt Lilyt.
- Miért ne? – préselte ki magából.
Remus abbahagyta az evést, Pettigrew nagyokat pislogott. Sirius megint majdnem lenyelte a villát, ezért hátba kellett veregetnem. Csend ereszkedett a zsibongó nagyteremre.
Potter szó nélkül lekapta Lilyt. Még pislogni sem volt időnk. A lényeg igazából ezután jött, aminek részesévé váltam. Sirius közelebb hajolt…
Elszabadult a pokol.

Négyen osztoztunk a gyengélkedő ágyain. Ha Sirius mellé kerültem volna, csak hárman, mert már halott lenne.
- Nem tudom, melyik részt élveztem jobban, mikor a hollóhátasok rámvetették magukat az asztalon át, vagy mikor a hugrabugosok lerántottak a székről – tanakodtam.
- Szívesen hírnévhez juttatlak még, ha gondolod.
- Pofa be, Sirius!
Cirka fél órája ugyanaz ment. Én puffogtam, Sirius félreérthető megjegyzéseket tett, Lily és Potter kiabálását háttérzörejként érzékeltük.
- Tapintatlan bunkó! – harsogta éppen Lily.
- Ez egy gyengélkedő, kérem! – tört ki Pomfrey a fedezékből. – Pihenniük kéne, a többi diák csúnyán ellátta a bajukat!
- Valamije nincs hormontúltengés ellen, Madam Pomfrey? Potterre ráférne egy nagy dózis!
- Miss Evans, nem fáj a feje? Időbe telik, amíg hat az elixír.
Pomfy rájött, hogy jobb, ha nem figyel ránk.
- Valami ütős nincs, Madam Pomfrey? Rám férne.
- Miss Ecker, olyasmikkel nincs jogom szolgálni.
- Ez esetben…
Leléptem az ágyról, hogy aztán rögtön hasra eshessek. Lilyék észre sem vettek, ellenben Sirius betegre röhögte magát. Az arcába dobtam a párnát.
- A bájital mellékhatása, hogy a lábizmai nem… ó, látom, tapasztalta, kisasszony.
- Köszönöm a felvilágosítást, Madam Pomfrey – támaszkodtam a karomra.
Puffanás.
- Mr. Black, maga ugyanazt a gyógyírt kapta!
Kárörömmel felkacagtam.
- És Lilyék mit kaptak?
- Téll mál észhesz, Elansz…
- Pottel!
- Elernyednek a nyelvizmaik, majd a rágóizmaik, és az egész szájuk. Miért, talán gondja van vele? – hunyorgott rám cinkosan a Madam.
- Dehogyis. Siriusnak nem tudna adni?

- Örömmel köszöntöm magukat újra köreinkben! Üljenek le a helyükre!
- Meghalsz, Ecker! – tátogta felém egy hugrabugos.
- Köszönöm a jókívánságot! – tátogtam vissza.
- Black, a helyére ülne? Maga szerint Miss Evans hová fog telepedni, ha elfoglalja a helyét?
Sirius a karomnál fogva lehúzott maga mellé, McGalagonnyal mit sem törődve.
- Tanárnő, majd Potter az én helyemre ül, és én Lily mellé megyek – húztam ki magam Sirius markából.
- Nem! Mindenki a SAJÁT helyére ül, érthető? Folytathatnám az órát, vagy még mindig egy elsős szintjén igyekeznek maradni?
- De tanárnő! – jajdult fel Sirius.
- Rendben, maradjanak, ahogyan vannak, csak lépjünk már tovább!
Visszazuttyantam Sirius mellé.
- Édes egyetlenem, hát nem akarsz mellém ülni? – vigyorgott rám.
Tenyeremmel eltoltam a fejét az intim szférámból.
- Kezeket tarkóra, szemeket előre! – adtam ki az ukázt.
- BEFEJEZNÉK VÉGRE?! – hisztériázott McGali.
- Igen, tanárnő – feleltünk Siriusszal kórusban.
Természetes módon, egész órán nem figyeltünk a tanárra.

Egyébként mióta vagyok Sirius? Az üvegezés, vagy a folyosó óta?
Tudtommal, mióta megszülettél.
Halálra röhögöm magam. Eljössz velem Roxmortsba?

Házvezetőnőnk öt mínusz ponttal jutalmazta, hogy felvihogtam az óra közepén.

Engeszteld ki Andersont, és hívd el őt…
Kivel mész?!
Egyedül. Nem mindegy?

Kicsengettek. Felállási mozdulatnak álcázva sípcsonton rúgtam Siriust, véleményképp.

Vacsoránál szokás szerint Sirius mellém ült le. Maya a fanklubos barátnőivel csacsogott, nyilván legfőképp a hétfő reggeli incidensről. Lily és Potter újfent veszekedtek, a változatosság kedvéért. Sirius –meglepő módon- csendben étkezett. Arra várt, hogy én szólaljak meg, könyörögjek neki egy randiért. Poénos.
- Jól vagy, Joy? – fürkészte Remus az arcomat.
- Persze. Csak fáradt vagyok, és mindenből lemaradtam.
- Nem levelezni kéne órán – mosolyodott el, majd Siriusra nézett.
Észrevétlenül a töklevembe köptem a falatot. Mindenki egy love storyt akar körénk keríteni?!
- Nem megyek veled, Potter, fogd már fel! – szakította félbe Lily.
- Kérlek, Evans! Hétfőn igent mondtál!
- Mert… - sípcsonton rúgtam – nem tudom, miért. De aztán letámadtál! Különben is, rajongók hada fog körbevenni a meccs után. A hírhedt James Pottert! Biztos találsz valakit – váltott mézes- mázos hangra Lily.
- Kezdtek nagyon egyhangúak lenni – szólalt meg kaja során először Sirius.
- Ezt pont te mondod, Tapmancs? – vágott vissza Potter.
- Tapmancs? – értetlenkedtem.
- Sirius – mondta egyszerre Remus és Pettigrew.
- Aha… - helyeseltem okosan.
Sirius meglökte a combomat, én visszalöktem. Kb. öt perc múlva mindketten idétlenül vigyorogtunk, mint az ovisok.
- Jézusom! – adott hangot véleményének barátnőm.
Felpillantottam. A többiek minket néztek, kezdett csatlakozni hozzájuk pár griffendéles.
- Ez durva – kontrázott Potter.
Abbahagytuk a lábütögetést, és elröhögtük magunkat. Az egész Roxfort értelmi fogyatékosnak nézett, de kit érdekel? Siriusszal mosolyogva folytattuk az evést. Pettigrew még mindig döbbenten pislogott ránk. Szegény srácnak túl gyors a tempó. Rajta kívül mindenki gyorsan napirendre tért a dolog fölött.
- Naaa, Lily… kérlek, csak most hétvégén! Ha rossz lesz, többet nem kell eljönnöd velem!

Egy adag rizs kiemelésénél megakadtam, aminek az lett az eredménye, hogy az asztalon landolt. Sirius ráncolta a homlokát, Remus oldalpillantásokat vetett Lilre, Pettigrew folytatta az értetlen pislogást. Lilynek a torkán akadt a falat.
- Ööö… - rákacsintottam – Hát jó. Egyetlen egyszer – bökte ki.
Potter nem akart hinni a fülének. Én se nagyon, de éppen ideje volt már. A fiú felpattant.
- Lily Evans igent mondott nekem egy randira! – rikkantotta.
Lily a legmegdöbbentőbbet reagálta: elpirult, majd szégyenlősen felnevetett. Ma az egész világ megbolondult?!
- Üljön le, kérem, Mr Potter – zendült Dumbledore hangja.
- Elnézést, igazgató úr, de ezt mindenkinek tudnia kellett!
Potter körbevigyorogta a fejét leülés közben. Lily full vörösen turkálta a krumplipüréjét.
- Rendben, Mr Potter, megértem – mosolyodott el urunk igazgatnók. – Nos, miután Miss Evans arca visszanyerte az eredeti színét – Lily igyekezett elsüllyedni - , el is mondanám, hogy természetesen ismételten megrendezzük a karácsonyi bált. De mivel az esemény még messze van, tanáraink és sok diák kérésére táncórát tartunk.
Izgatott moraj futott végi a tömegen.
- Felhívnám rá a figyelmet, hogy pár nélkül is lehet menni a képzésre. Bár egyeseknek a partner már meg is van – mosolygott tovább Dumbli.
Jól észlelhetően Lilyre és Potterre nézett, aztán Siriusra és… RÁM?! Mi? Letettem a villát, amit eddig szorongattam, aztán Sirius felé fordultam. Megláttam a karját. A bal kezét a combomon nyugtatta, mintha mi sem lenne természetesebb. Oldalba vágtam a könyökömmel, mire elvigyorodott. Elvette a mancsát.
- Hihetetlen, hogy nem vetted észre – vigyorgott rendületlenül.
- Feliratkozni a házvezetőiteknél lehet. Jó éjszakát, és sok csokibékát! – fejezte be igazgatónk.
Felvontam a szemöldökömet, erre Sirius röhögőgörcsöt kapott. Könnyedén beleverhettem volna a fejét az asztalba, mégse tettem. Miért?
- Megyünk, Joy? – cincogta Lily.

Bólintottam. Felkeltem, és elindulás után „futólag” nekimentem Sirius vállának, hogy majd kiesett a padból. Válaszképpen még mindig vigyorogva felpattant, elkapta a derekamat. Felkapott a vállára, hogy a fejemmel megszemlélhettem a seggét felülnézetből, aztán elkezdett ő kifelé vinni. Én meg ütögethettem a hátát, mint a hülye libák a filmekben.
- Sirius! Tegyél le! Ez gyerekes… TEGYÉL LE! TEGYÉL MÁR LE, A ROHADT ÉLETBE!
De jó, hogy nadrágot vettem fel. Potter mögöttünk fuldoklott a nevetéstől, Pettigrew követte a példáját, Remus nem tudta, mit tegyen. A tanulók gyártották az újabb pletykákat. A lényeg az, Lily mosolygott. Lily Evans, az egyik legnagyobb Sirius Black- gyűlölő az iskolában, mosolygott azon, ahogy az említettel szenvedtem. Te jó ég… mit mondott neki Potter?!
A döbbenettől a kiáltozást is abbahagytam. Sirius megtorpant, azt hitte, valami bajom van, mert nem szólalok meg.
- Joy?
- Mi van? – hebegtem.
- Semmi.
Továbbindult, de a derekamnál éreztem, ahogy vidul. A derekamnál? Nem lesz ez így jó…
- Meddig szándékozol így vinni? Fáj a nyakam.
- Ameddig Remust rá nem viszi a lélek, hogy kiszabadítson. Megint.
- Csodás. Hátulról nem is nézel ki olyan rosszul – vigyorodtam el.
Sirius dobott egyet rajtam.
- Szadista.
- Csak neked.
Felnéztem, már amennyire tudtam. Lily Potterrel beszélgetett. Nem ordítozott, beszélgetett. Vannak csodák az életben!
- Ugye nem így akarsz bevinni a klubhelyiségbe? – riadtam meg.
Sirius nem válaszolt. Rossz jel.
- NE!
Késő. Sirius, velem a vállán, bemászott a Griffendél klubhelyiségébe. Lehajtottam a fejem, senki ne lássa, kit cipel. A remény hal meg utoljára. Sirius letett a lányok hálójába vezető lépcsőnél.
- Holnap találkozunk.
És megcsókolt. Aztán dolga végeztél hulla nyugodtan felment a szobájukba. Én azt tettem, amit legésszerűbbnek találtam; mintha mi sem történt volna, fellépdeltem a hálónkba, nem kémleltem körbe, hányan bámulnak. Fent megengedtem magamnak egy nevetőgörcsöt, amit valószínűleg mindenki hallott, lévén lent nem igazán tértek még magukhoz.