|
5. Az a húsz centi...
Avine 2007.09.02. 12:05
Rossz az, aki rosszra gondol..:P Megjegyzem, nekem nem tetszik ez a fejezet..remélem, azért nektek fog! :) Kritikát, légyszíves! *esdeklő tekintet*
Éreztem, ahogy valami hideg spriccel rám folyamatosan. A másik oldalamra fordultam, de így is folytatódott.
- Mi a jó…
- Kelj már fel, Joy!
Félig kinyitott szemmel az órára hunyorítottam.
- Hajnali fél tíz van! – mormogtam.
- Pontosan!
- Hétvége van, és én át akarom aludni a másnaposságot. Meg a kellemetlenségeket.
- Éppen azért keltelek, hogy ezeket ne tehesd meg.
A fejemre rántottam a takarót, viszont nemsokára az is csupa víz lett.
- Jó, fejezd be, mielőtt elárasztod a szobát! Kelek.
Valahogy nem vagyok oda meg vissza Lily felelősségtudat- növelő módszereiért.
Az a kelés önmagában fél órába telt. Utána csak gyorsan magamra kaptam valamit, és indultunk enni, illetve én csak egy bögre kávéért áhítoztam. A másnaposság jelei észrevehetően kiütköztek rajtam, olyannyira, hogy a harmadik lépcsőfok után elfelejtettem lépcsőzni. A legjobbakkal is megesik! Öröm volt hallani, ahogyan puffantam, de megsúgom, az érzés se mondható kutyának. A klubhelyiségben levők nyilván félkegyelműnek néztek, ami nem is baj. Megdöbbentő, mennyire megnyugtató, ha az embert békén hagyják.
A hátammal vidáman eltámasztottam a szőnyeget röhögés közben. Majd szétrepedt a koponyám, de az élet szép, nemde? A szemem előtt elhúzott egy sötét folt, egy láb az oldalamban landolt, aztán a test rajtam kötött ki. Nem szégyellem, akkorát kiáltottam, hogy Hisztis Myrtle eztán kisebbségi komplexussal küzdhet.
- Légy tekintettel a lépcső alján fetrengő másnaposokra, tapló!
Az illető mocorogni kezdett rajtam. Helyezkedett, de úgy tűnt, nem szándékozik leszállni rólam.
- Tempó! Vár rám a kávé.
Gondoltam, valami kis másodikos, esetleg elsős. Nagy szerencséjére a kényes részeimet messze elkerülte. Mikor végre abbahagyta, fekvőtámaszban terpeszkedett felettem. Hát, nem egy kisebb volt.
- Ez esetben neked is tekintettel kell rám lenned.
Azt hiszem, nem vörösödtem el, nem produkáltam heveny rángást, nem kiáltoztam, nem habzott a szám. Pedig talán kellett volna. Sirius Black vigyorogva nézett le rám, ebből az abszolúte félreérthető pózból. Levegőt!
- Fáj a fejem – jelentettem ki bölcsen.
- Dettó.
- Ugye nem hiszed, hogy…
- Dehogynem.
- Akkor rohadj meg! – fejtettem ki hozzáállásomat- Hányan néznek?
- Az egész klubhelyiség.
Csodálatos! Az idei év ritka érdekes lesz pletykatéren.
- Siriuuuuuuuus! SIRIUS? – óbégatott egy erősen hidrogenizált küllemű hölgyecske.
Egy ideig komolyan gondolkodtam rajta, hogy szájoncsókolom Blacket. Nem repetázni akartam, hanem Andersont idegesíteni. Nyilvánvaló!
- Vele kavarsz épp? – suttogtam tök feleslegesen a néma csöndben.
- Biztos.
- Itt vérontás lesz – nyerítettem fel.
- Ecker?! TE mi a frászt keresel a PASIM alatt?
Ici- picit kihangsúlyozta a pasim szót. Vagy ő vak, vagy nekem felettébb fejlett a látókám.
- Reggeli torna. Nem látszik? – igyekeztem lelökdösni magamról az említettet.
- Kis rüfke, mit képzelsz magadról? Takarodsz messzire tőle, de rögtön!
Kb. eddig tűrtem. Változatos halálnemek közt válogattam feltápászkodás közben, mindezt tízes skálán tizenegyes fejfájással. Úgy tűnt, mindenki szöszke Hilaryjének szintén a kinyiffantás járt az eszében, mivel kivont körömmel rámvetette magát. Csodásan manikűrözött, halványrózsaszín műkörmei vörösek lettek a számból kiserkenő vértől. Remek. Most én jövök.
Szilárd mozdulattal gyomorszájon térdeltem, aztán loboncánál fogva megismertettem az arcát a térdkalácsommal. Eldőlt, mint egy zsák.
- A francba! Összevérezte a farmeromat – szitkozódtam.
A diákság nem adott ki hangot. Máskor ordibálva bíztatják a verekedőket, főleg, ha Sirius Blackért megy a libaviadal. Persze én nem Blackért küzdöttem, hanem a testi épségemért.
- Huszonöt pont a Griffendéltől. Fejenként. Valaki vigye el Miss Andersont a gyengélkedőre! Black, Ecker, jöjjenek velem!
Ártatlannak szánt mosollyal házvezetőnőnk é(r)des hangjának irányába fordultam. Black a visszafojtott röhögéstől görcsösen lépdelt McGalagony felé.
- Ne mosolyogjon itt nekem, hanem igyekezzen!
Mogorván csatlakoztam az egészet kirobbantó baromhoz.
- Vehetsz nekem egy új farmert. Tudod, milyen nehéz normálisat találni?! – háborogtam a folyosón menetelve.
- Anélkül is tökéletes vagy. Minek egyáltalán ruha?
- Befejeznék? Miss Ecker, mutathatna nagyobb érdeklődést Miss Anderson hogyléte felé is!
Egy hatodikos felnyalta előttünk az évszázadok porát. Miután kiürítette a száját, lázasan közölte: párbajoznak az egyik üres teremben. McGali az égre, illetve mennyezetre függesztette tekintetét. Nyilván arról értekezett a boltívvel, miért veri ilyen degenerált tanulókkal a sors.
- Egyenesen az irodámba mennek, érthető? Mindjárt ott vagyok.
Kopogós léptekkel a prefektus után csörtetett. Vállat vontam, majd tovább lépdeltem Black mellett. Sirius mellett? Mittudomén.
- Hm… még senki nem verekedett értem.
- Mi? Hetente legalább egyszer miattad tépik egymás haját a fanjaid. Különben is, én nem érted verekedtem, csak magamat védtem.
- Persze –bólintott vigyorogva. – Még egyet sem láttam ezen kívül.
Hülyének meddő dolog magyarázni. A szám már most a kétszeresére dagadt, még kicsit folydogált a vérem.
- Szuper. Remélem, valami halálos kórt rejtegetett a karmai alatt az aktuálisod. Fáj a szám.
- Segítsek rajta? – döntött a falnak Black.
Ahogyan a tekintetünk összefonódott, komolyan fontolóra vettem, leköpöm. Kis véres- nyálas ajándék.
- Nem csak a tökéletes spinékre buksz? – pislogtam érdeklődést mímelve.
A pupillái kerekre tágultak, amint végigmért. Fura, tényleg kíváncsi voltam a válaszra.
- És te nem lennél az? – kérdezett vissza nagy sokára.
- Nézőpont kérdése. A tiedből nem valószínű.
- Annyi szent, nem ismerek még egy ilyen lányt, mint te.
Felvontam a szemöldökömet. Zavartan a fülem mögé tűrtem a hajamat, a hihetetlen, a sármos, a legtutibb pasi Sirius Black szájából ritkán hallani ilyet. Mármint úgy, hogy komolyan gondolja, amit mond. És ezt komolyan gondolta? Honnan tudnám? Hirtelen zavarni kezdett a húsz centi távolság közöttünk.
Következőleg arra eszméltem, torkig merülök a szájában. Nem bírtam tovább. Könnyű a rövidebb utat választani, és az ember minek nehezítené meg a saját dolgát?
Fémes íz. Tökéletes, a sebem ontani kezdte a véremet, jó úton haladunk a vámpírizmus felé. Ha az megtörténhet, hogy én Sirius Blackkel nyelvpinpongozok a folyosó közepén, miért ne létezhetnének vámpírok? Ezek fényében nem hiszek a sohában.
- Azt mondtam, az irodámban!
Villámgyorsan váltunk szét, házvezetőnőnk már csupán két falnak támaszkodó, látszólag unatkozó griffendélest látott, akik megkeserítik az életét.
- Elnézést, tanárnő – hízelgett Black.
- Befelé! – reccsent ránk.
Visszatartott heherészésrohammal betántorogtunk az ajtón. McGalagony bevágta utánunk, szerintem az egész iskola beleremegett. Ez is egy lehetséges válasz az esti robajlásokra, de van egy sokkal biztosabb tippem, milyen más cselekvésnek köszönhetőek.
- Eszét vesztette, Miss Ecker? Üljenek le! Nos, halljam! Mit követett el Miss Anderson, amiért félholtra verte?
Helyet foglaltunk egymás mellett az egyenes hátú székeken. Köszörültem a tokomat.
- Nekem támadt, tanárnő. Felszakadt a szám, önvédelem volt.
- Önvédelem? Azért mutogatott mindenki Blackre, mikor beléptem?
- Nem tehetek róla, hogy Anderson azt hiszi, én is olyan liba vagyok, mint ő.
McGalagony összeszorította az ajkait. Alig bírtam elfojtani a vigyort, Blacknek még rosszabbul ment.
- Maga szerint ez vicces, Black? Két diáklány összeverekedett magáért, és ezt szórakoztatónak találja?!
- Abszolúte, McGalagony professzor. Mikor menjünk büntetőmunkára?
- Ne pimaszkodjon velem! Szíve hölgyeményeit pedig lehetőleg válassza szét egymástól a közeljövőben!
- Csak Andersont kéne karanténba zárni. Nekem semmi közöm az egészhez. Elmehetek, tanárnő? – néztem imádnivalóan.
- Nem. Normálisnak tartja, amit tett? Egy apró sérülésért sokat adott vissza, nem gondolja, Miss Ecker? – kérdezősködött tovább McGali ridegen.
- Ha meg dobnak kővel, dobd vissza sziklával – vonogattam a vállamat.
Egy pillanatig azt hittem, a banya lenyeli a saját száját. Ehelyett inkább sóhajtott egyet, aztán fáradtan legyintett.
- Jövő héten büntetőmunka mindkettejüknek. Hétfőn hatkor várom magukat itt. Maga még marad, Black! – intette le bűntársamat.
Köszönés nélkül kimenekültem a helyiségből. Legalább nem lesz az a bizonyos kínos beszélgetés, „Hiba volt!” kezdőszöveggel. Már akinek kínos. Már aki egyáltalán megejti.
Maya lehetetlen pózban festegette a lábkörmeit az ágyán, egy discoszám ütemére. Aki nem ismerte, annak Lily könyvet olvasott. Aki ismerte, az elit csapat, köztük én, tudták, engem döfködött a tekintetével; valljak be mindent, bőgjek, hisztizzek, átkozzam a pokolba az italt, meg a tegnap estét/éjjelt. Kimondottan aranyos így.
- Lehet, hogy Sirius elhív randira. Ma többször is szemeztünk – szakította meg dúdolást Maya.
Tehát ezért a lábpingálás októberben. Gúnyosan felhorkantam, majd igyekeztem elbújni Lily halált hozó szemei elől.
- Ugyan már, Joy. A te szájüregedet is megjárta, ismerd el, hogy egy isten! – fanatizált May.
- Soha nem tagadtam, jól néz ki. A smárolási készsége… a smárolási készségére nem emlékszem.
Lil majdnem megfulladt a megjátszott köhögésrohamában.
- Kérsz köptetőt? – érdeklődtem kedvesen.
Válaszképpen morgást kaptam. Maya értetlenül figyelt minket, honnan is tudhatta volna, hogy álmai netovábbja velem nem csak szemezett ma sem. Kibámultam az éjszakai birtokra, jelezvén, hagyjanak békén, lefoglalnak a gondolataim.
- Fürdök – pattantam fel hentergésemből.
- Csak tessék – dudorászott tovább Maya.
Bezárkóztam a fürdőbe. A ruháimtól rövidtávon megszabadultam, fellelhetőek voltak a tükrön, a padlón, a csapban, és így tovább. Addig álltam a hideg zuhany alatt, röpke fél órát, amíg Sirius Black érintése, a hajának illata, plusz mindennemű testi emléke kiürült az agyamból, legalább egy kis időre.
- Joy itt van? – tört be a szobánkba valaki.
Kár, hogy pontosan tudtam, kicsoda. A hangokból ítélve Maya lezúgott az ágyáról, Lily pedig átkokkal kiűzte a zavaró tényezőt.
Még fél óra zuhany.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
