|
4. Imádlak kontra utállak alkohol
Avine 2007.09.02. 12:04
Idegbeteg vagyok..szerintem többet nem is fűznék hozzá, a címben benne van a fő kérdés :D
Órák után elsőként rohantam a klubhelyiségbe. Rámosolyogtam a kicsikre, csupán azért, mert ők nem akartak legyilkolni a tekintetükkel. Black sok minden, de nem liliomtipró.
- Láttatok erre harmadikosokat, vagy idősebbeket? – érdeklődtem egy hirtelenszőke másodikostól.
- A- a. – végigmért - Téged mentek keresni.
- Engem?
- Ja. Te jöttél össze Sirius Blackkel, nem?
Döbbenten pislogtam rá.
- Kösz az infót – köszöntem el.
A kissrác vidoran továbbállt. Egy percig néztem magam elé, aztán szédült iramban iszkoltam a szobánkba. Becsaptam az ajtót, háttal nekidőltem. Lil az ágyán hasalt, felpillantva rám a könyvéből.
- Mi történt?
- Maya.
- Bővebben?
- Tett egy félreérthető, vagy ha úgy vesszük totál félreérthetetlen megjegyzést, rám és Si… Blackre. Szóval most három ház női részlege akarja a fejemet.
- Te azt akartad mondani, hogy Sirius?
- Ennél égetőbb problémám is van.
- Jaj, ne törődj vele, holnapra a nevedet is elfelejtik.
Lefeküdtem az ágyamra, ami széttúrva jelezte: éjjel benne aludtam. A hátamra gördültem, és élvezetteljesen bámultam a plafont, Lily a könyvébe mélyedt. Na persze, neki könnyű, nem kívánta holtan látni a fél iskola.
Négy órán át bambultam, szórakoztam a pálcámmal, ezek mellett untam halálra magam. Akkor gyűlt össze bennem a lelkierő, vagy szimplán már most utáltam a bujdosást. Levedlettem a taláromat, összeszedtem a bátorságomat, majd kimentem a szobából. Nem talált el átkok hada. Majd fog, ha tényleg elmegyek oda, ahova készülök. Az élet kemény.
Le a lépcsőn, át a klubhelyiségen, fel a lépcsőn. Normál tempóban, érdekesmód egyben maradva tettem meg ezt a rövid utat a fiúk hálókörletébe. Mindenki tanult, így észre sem vettek.
Bekopogtam az ajtón. Bentről tompa puffanás hallatszott, aztán röhögés, szitkozódással keverve. Pár másodperc múlva a nevető Remus ajtót nyitott.
- Remélem, nem zavartam meg semmi meghittet…
- Azt nem, de lekésted, ahogy James alatt leszakad az ágy!
- Nem akarod inkább az egész klubhelyiség előtt ordítani, Holdsáp? – szólt Potter valahonnan a padlóról.
- Ez jó ötlet! – fordultam vissza. – James Potter alatt le… - kezdtem kiáltani, de valaki befogta a számat.
- Hálószobatitkokat nem közlünk, Joy – ráncigált be Black.
Kéjesen beleharaptam az ujjába, revánsképp. Felszisszent, és elkapta a kezét.
- Ezt a csirke helyett – kacsintottam.
Körülnéztem egy háború sújtotta övezetben, köznapibb nevén egy fiúszobában, s máris otthon éreztem magam. Zoknik, boxerek, mindenféle ruhaneműk hevertek mindenütt. Nálam is ez a szokványos látkép. Mármint alsógatyák helyett női fehérneműkkel… Potter felkanalazta magát a földről. Magától értetődő módon félmeztelen volt. Asszem, azt várta, pirulva kirohanok a szobából, mint minden más hölgyemény, aki egyáltalán meg meri környékezni a Tekergők híres- hírhedt szobáját. Ehelyett én halál lazán méregettem a „lakásukat”. Megrázó lehetett számára, a döbbenet kiült az arcára.
- Potter, csukd be a szád, mert kifolyik a nyál… Szerinted nem láttam még a „tökéletes” felsőtested?!
Engedelmeskedett, de még mindig nem tudott megmukkanni az ámulattól. Remus időközben olvasgatni kezdett, gondolom, a saját ágyán. A mondatomat meghallva Black ledobta az inget, amit fel akart venni. A kis figyelmes! Pettigrew nem tartózkodott a szobában, nyilván megint Allisonékat kukkolta.
- Szal… mi lesz az üvegezéssel? – ejtettem ki tagoltan.
- A Szükség Szobájába megyünk – felelte Black.
- Az az, ahol egyszer… - mosolyodtam el.
- Az – vigyorgott Black.
Egyszer, pontosabban tavaly ott ünnepeltük a Kviddics Kupa elnyerését. Oakler rendesen leitta magát a sárgaföldig, akik még józanabbak voltak (köztük én) rávették, adjon elő egy chippandale showt. Nagy sikert aratott, miután végigküldtük a Griffendél- tornyon. Pár ijedt másodéves szólt McGalagonynak, aminek hála egy hétig takarítottuk a klubhelyiséget a manók helyett.
- Most nem akarok a manók helyett gürizni, úgyhogy a továbbiakban az olyan elmebeteg ötleteket, amikkel lebukhatunk, mellőzzük…
- Ne aggódj, Joy! Inkább rakd le a formás fenekedet… - ütögette meg maga mellett az ágyát Black, ahová közben leült.
- A hátsómnak tökéletes, ahol van.
- Felőlem a hátadat is leteheted – kacsintott reám.
Unott arccal leültem az ágya másik végébe, mivel tudtam, úgysem hagyna békén.
- Jönnek a többiek, Joy? – érdeklődött Potter.
- Honnan tudjam? A bigék toborzása nem az én dolgom.
Potter elvigyorodott, aztán egy csapásra elkomorult. Micsoda érzelmek, micsoda változások!
- Evans jön?
- Te komolyan reménykedtél benne?
Látszott rajta; igen.
- Nem tudom eldönteni, kit nem értek jobban. Téged vagy Lilyt.
- Nem is kell őket érteni – búgott túl közelről Black.
Mellettem ült, természetesen engem nézett. A reggeli után már nem nagyon bíztam az arcszínemben…
- Vacsora után találkozunk.
Felpattantam Black mellől, és kiballagtam. Illúzióromboló vagyok, tudom.
A klubhelyiségben csupán pár kisebb lézengett, az osztálytársaimon kívül. Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról, Maya letámadott.
- Álszent.
- Hello, May.
- Rólatok beszél az egész suli!
- Hála neked.
Ahelyett, hogy eme értelmes eszmecserét tovább folytattam volna, a szobánkba siettem. Sajnálatos módon Maya rendületlenül kitartott. Fent még fél órát veszekedtem vele, aztán Lily megunt minket, tehát mindkettőnket megajándékozott profira fejlesztett némítóbűbájával. A baráti szeretet…
Egyszerűen öltöztem, elvégre nem esküvőre készültem. Na jó, a legjobb fehérneműmet vettem fel, de ennek logikus magyarázata van: nálam a pia mennyisége fordítottam arányos a ruháéval. Jobb félni, mint megijedni. Nem szoktam sztriptízt lejteni, viszont ahogy mondják, mindig van egy első alkalom. Ezt Black meg is említette, amikor ismét mellénk telepedtek vacsoránál.
- Te is vetkőzöl táncra, Joy? Három csaj már elvállalta…
- Mindig nagy volt a… meggyőző képességed.
- Ezt szilárd igennek vettem – vigyorodott el kajánul.
- Szilárd nem. Annyi pia nincs a világon.
- Pedig tavaly…
- Mi volt tavaly? – tette fel kórusban a kérdés két barátnőm.
Black oldalába böktem a pálcámat, mielőtt megszólalhatott volna.
- Fél órán át elmerültek egymás torkában az egyik sarokban – közölte Potter.
- Fogadás, és sok pálinka után – tettem hozzá.
- Akkor kaptam életem legnagyobb bónuszát – villantotta fel a félmosolyt Black.
- Álszent – mondta másodjára Maya, és otthagyta a csipet- csapatot.
Black értetlenül nézett rám, amit ugyanolyan arccal viszonoztam.
- Ezek után mégis elmész ma? – tette fel a kérdést színtelen hangon Lily.
- Ismersz, Lil. Nekem ez nem nagy lelki trauma.
- Még szép! – szúrta közbe Black.
- Gyere te is, Evans! Akkor vigyázhatsz Joyra… - izgult be Potter.
Lily rám függesztette azokat az őszinte, zöld szemeit.
- Tud ő vigyázni magára. Jó szórakozást!
Ezzel a búcsúmondattal elhúzott Maya után. Csak pislogtam.
- Magasak nekem. Lilyt még értem, Mayát ritkán.
- Féltékeny – jelentette ki Remus magától értetődő hangon.
Először röhögni akartam, de belegondoltam. Logikus. Két éve rohangál Black után, én meg nem teszek semmit, és „megkapom”. Talán a semmi enyhén túlzás, de nem számít.
- Van mire – lökte oda Black.
Most én nyeltem le majdnem a villát. Amint túl voltam az életveszélyen, összeszedtem magam.
- Megyünk? – nyögtem ki.
Felálltunk. Mármint én, Black, meg Potter, utóbbinak fültől fülig húzódott a szája.
- Csak utánatok.
Szemforgatva indultam el „(ny)elvtársam” mellett. Látszólag céltalanul ténferegtünk el a Szükség Szobájáig, ahol már kisebb tömeg csoportosult. Néhány lányt felismertem, hugrabugos, hollóhátas, és persze griffendéles lotyók címet viselték naponta, ígyhát „Sirius Black, és James Potter az isten!” matricát hordhattak volna a homlokukon. Minek szépíteném? Őket nem a csodás szarkazmusukért, vagy intelligenciájukért hívták el.
Nos, két dolog derült ki a csapatomról. 1: nem tudnak üvegezni. 2: még úgyse tudnak üvegezni, csak ha tele van, és isznak belőle. Ezért én, a jólelkű félvér, mindenkit bevezettem eme csodás időtöltés rejtelmeibe. Smith elfoglalta magát, így egyedül birkóztam meg a feladattal. Mondanom se kell, a végére jó pár kiürített üveg hevert körülöttünk.
- Na, Sirius, felelsz, vagy mersz?
- Merek.
- Rendben. Akkor…
Oakler, a feladatadó körbenézett. Aztán még egyszer. És még egyszer. Kicsit sokat ivott, a beszéde sem a tökéletesre hajazott. Bő egy perc múlva felragyogott az arca, mintha most nyomta volna ki magából a spanyolviaszt.
- …párbaj. Te, meg Joy, kontra Prewett és Alison, mert az előbb nem csinálták meg, amit kellett.
Lecuppantottam az üveget a számról. A fiú- lány párosítás nem a legjobbakat sejttette, én pedig mielőbb tisztában akartam lenni a pontos „harccal”.
- Hogy jövök ide én? Remekül elvagyok a vajsörrel, ti játsszatok csak! Már egész jól m…
Black pofátlanul betömte a számat, beleegyezés nélkül. Hatalmas szenvedéllyel bemutattam bűnös hajtónknak Black mellett, majd lemondóan viszonoztam a csókot. Nem tudtam, időre megy, hévre, avagy kivitelezésre, úgyhogy a biztonság kedvéért apait- anyait beleadtam. Ez alatt eldöntöttem magamban, ha nem lennének legalább minimális erkölcseim, Blackkel remek párost alkothatnánk. Lassan a derekamra csúsztatta a kezét, vélhetően azért, mert a fenekem a padlóval randizott. Közelharc alakult ki köztünk, én lefogtam a mancsát, ő kirántotta, és visszatette, mindeközben persze teljesítettük a feladványt. Egy elhibázott mozdulattól elvesztettem az egyensúlyomat, a hátam üdvözölte a földet. Egy másodperc múltán Black mellkasa az enyémet.
Külső szemlélőnek valami szenvedélyes latin szeretőknek tűnhettünk. Belegondolni is rossz. Talán ennél az eszmefuttatásnál szakadt el a cérna; felnevettem. Black követte a példámat, már mindenképp nyertünk.
- Öhm… nyertetek – hajolt látképembe Smith.
- Remek! - nyeltem le a nevetést – Nekem ennyi bőven elég volt az üvegezésből, au revoir.
Kikúsztam Black alól a néma csöndben. Felmértem, mindenki minket bámult, akárha Black meg én lennénk az est fénypontjai. Nem mondom, eléggé belefeledkeztünk, de ennyi ital után mit vártak? Még Pipogyusszal is leálltam volna, kis túlzással… nagy túlzással.
Félig üres üvegemmel a kezemben kibaktattam a szobából. Vajon ha azt kívánnám, dögöljenek meg, mi történne? Fütyörészve, indiánugrásokkal jutottam el a Griffendél- toronyba. Útközben csak százszor buktam orra, amit a maradék megivásával kompenzáltam. Bombaként robbantam be a teljesen üres klubhelyiségbe.
- Joy? – bukkant fel az egyik karosszékből egy totálkóma Lily.
- Ühüm. Ma este nem mosok fogat – közöltem idétlenül artikulálva.
- Mi történt? – értetlenkedett.
- Smároltam Blackkel. Atyám, az a pasi kész főnyeremény! Ha lesz csókkal való csúcsra juttatás, ő lesz az úttörője, az ziher.
Az alkohol baromi gonosz teremtmény. Esküszöm. Olyanokat mondat ki az emberrel, amiket soha ki nem ejtene, maximum legperverzebb vágyálmaiban fordulnak elő. Ne rúgjatok be, világ fiataljai! A barátnőtők egy órán keresztül fog hideg vízzel locsolni, és hisztizni, mekkora baromságot tettetek.
Lily gyógykezelése mindhiába történt, ittasan feküdtem le, ittasan képzelegtem, ittasan gondolkodtam Siriuson. Blacken. Sirius Blacken. Vagy Black Siriuson? Ez után a dilemma után inkább a többi részre koncentráltam, csak hogy holnap mindenért a fejemet verjem a falba, s hazudjak magamnak, a világgal karöltve: imádlak, Alkohol!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
