Újra itt punnyadok. A férfimosdóban. Ami azért vicces. Murray óra után beszélgetést próbált kezdeményezni. Ezzel nincs is gond, azzal flörtöl, akivel akar, én se vagyok frigid, csak ő a Hollóhát kviddicskapitánya. Pusztán ez állított le, és a még mindig élénk emlékem Maya mondatáról. Nem akartam még egy „Külön csapatban, együtt az ágyban!” verziót.
Valaki bejött. Zipzárhúzás. Csobogás. Ékesszóló röhögés tőlem. Nem tudtam visszatartani. Elhalt a Niagara. Slicc felhúz. Meg se ijedt? Pedig szoktam ezzel szórakozni. Befészkelem magam valamelyik részbe, és ijesztgetem a nyugodtan hugyozó népet. Tök jó buli.
Az ismeretlen odabattyogott, ahol én szorongtam.
- Ha kinyitom, és felismerlek, nem romlik az erkölcsöd?
- Húzz innen, Black!
Szinte láttam, amint telt pofával vigyorog.
- Ez még mindig a férfi vécé.
Kirúgtam az ajtót, hátha, könyörgöm, hátha betöröm az orrát, vagy valamijét. Nem jött be. A másik oldalon állt, és rajtam nevetett. Potter bevágódott az ajtón. Csoportszellemképzés a toaletten? Hát ez igazán megható.
- Mit zavartam meg?
Alapvigyorgás.
- A nyugalmamat.
- Én nem nyugtalanítottalak? – kérdezte érdeklődve Black.
- Épp mondani akartam.
- Na jó, nem érdekel, mit csináltok, de nekem pisálnom kell. Szóval vagy csukd be az ajtót, Sirius, vagy menj be baszélgetni… khm… beszélgetni.
Vajon melyiket választotta? Igen, az utóbbit. Belépett elém. A probléma ott kezdődött, hogy én ültem. A fejem elhelyezkedése láthatólag csak engem zavart, ennek örömére hátradőltem, Potter közben nyugodtan engedte szabadjára, amit kellett, andalító zenét szolgáltatva kellemes helyzetemhez. Pompás!
- Holnaptól felköltözök az emeletibe…
- Miért? Csak nem megláttuk a meztelen valóságot?
- Mindennap láttok meztelenül – vágtam ki magam.
Potter csurgása abbamaradt. Sikerült meglepnem?
- Jó is lenne…
- Te csak a kviddicspályán nézel rám, Black? – mosolyogtam.
Élveztem, hogy én irányíthatom a helyzetet. Leesett neki. Aztán hallottam, ahogy a drága kapitánynak is.
- Láthatólag tetszett, hogy rád néztem – célzott a Maya által kitalált pletykákra, amik a szünetben nyilván körbejárták a sulit.
- Az Maya agyszüleménye.
- Persze… - kacsintott rám.
Potter feje megjelent az ajtóban. Fellélegeztem.
- Még ide is együtt jártok? – jutott eszembe.
- Csak ha te is itt vagy – felelte Black.
Feltápászkodtam, de a terelőtársam nem mozdult. Így hát kellemesen egymásnak préselődtünk a kis fülkében.
- Kimennél?
- Nem szívesen.
- Akkor ne szívesen, de kifelé.
A térdemet az ágyékának nyomtam, puszta ösztönzésképp. A nemzőképtelenség csúnya dolog. Potternek fülig ért a szája, mint általában.
- Remélem, az edzésen is ilyen aktív leszel, Joy.
- Ha eljutok odáig…
Black a szemembe nézett, én lesütöttem a szemem, a cipőmet fikszíroztam. Hirtelen mozdulattal löktem egyet rajta, na nem a lábammal, ekkora mértékű kegyetlenséget nem tápláltak belém. A meglepetéstől hátratántorodott, neki a barátjának, és seggen ülve kötöttek ki a padlón.
- További szép napot! – köszöntem el vidoran.
Pár lépést tehettem a kijárat felé. Potter gumilábrontást küldött rám, aminek következtében formás fenekem szintén a földön landolt.
- Csapatszellem-tréning? Egy a földön, mindenki a földön! Annyi különbséggel, hogy én felállni sem tudok.

Black magához tért, így elindult felém, vélhetően azzal a szándékkal, hogy felcipel a klubhelyiségbe. Őrült iramban mászni kezdtem az ajtó felé, felnyújtózkodtam a kilincshez. Kiestem a folyosóra, pont akkor, mikor Black is odaért, és elkapta a derekamat. Lumpsluck döngött felénk a bájitaltan terem felől.
- Miss Ecker, mit keresett a férfimosdóban? – próbálta nagy komolyan kérdezni.
- Nyugalmat – nyögtem félig röhögve.
- Mr. Black társaságában?
- Potterrel utánam jöttek.
- Csapatmegbeszélés, tanár úr – csatlakozott szintén röhögve Black.
- Plusz gumilábrontás – morogtam.
- Értem. Öt pont a Griffendéltől a nyilvános… csoportosulást inkább szobában végezzék – kacsintott ránk.
- Rendben tanár úr, igyekszünk.
Black fulladozott a nevetéstől, én is, csak én pluszban alatta is fulladoztam. Lump úgy ment el, ahogy jött. Black felemelt. Kénytelen-kelletlen belekapaszkodtam, mert nem volt más választásom.
- Ki fognak nyírni a lányok…
- Félsz?
- Nem, előre szánakozom.
Potter kitrappolt mellénk. Láthatóan örömmel nézte szenvedésemet.
- Feloldanád? – vágtam neki oda, Blackbe kapaszkodva, aki a derekamat szorongatta nagy hévvel.
- Ugyan… olyan jól mutattok így!
- Oldd fel, most!
- Mi van, ha nem?
Dühösen tettem egy nem épp nőies kézgesztust Potter felé.
- Ekkora fenyegetést!- röhögött.
Rajtam.
Nem oldotta fel az átkot. Miért is tette volna? Ergo a klubhelyiségben tartózkodó tanulók Black karjában láttak viszont. Maya felsikkantott, azt hitte, komoly bajom esett, mert ha magamnál vagyok, ezt nem igen díjaznám. Igaza volt, de nem nagyon tudtam ellenkezni.
- Most, hogy így megcsodálhatott a közönség, leszeded Potter, vagy az egész délutánt Black nyakába csimpaszkodva kell töltenem?
- Az estét is, ha gondolod – suttogta a fülembe a hordár.
- Na jó. Most tegyél le, Black.
Remus odalépett hozzánk, biztos most jött be ő is.
- Gumilábrontás?
- Aha.
Elmormolta az ellenátkot. Rámosolyogtam, aztán rávágtam Black mellkasára, mert nem akart letenni.
- Kösz, Remus. Mindig bebizonyítod, ki az ész nálatok…
- Pedig kezdtem hozzászokni, hogy a karjaimban vagy - sóhajtott Black, és lepakolt.

Tudtam állni! Ami azt is jelentette, hogy rúgni is tudtam volna, visszaadni a kölcsönt Potternek egy nemes részének leamortizálásával. Mégse tettem. Javuló tendenciát mutatok.
- Késő bánat…
- Olyan jól szórakoztunk, miért oldottad fel, Holdsáp? – nyafogott Potter.
- Mert edzésetek lesz – hangzott a tömör, velős válasz.
Mélyen tiszteletlen kapitányunk a homlokára csapott, majd Blackkel együtt felrohantak a szobájukba. Még egyszer Remusra mosolyogtam, de az arcomra fagyott a mosoly.
- Mi történt?
- Semmi… Murrayjel kéne főzetet csinálnom.
- De gondolom, nem fogsz…
- Nem hát! Bár Lumpi így is levont még öt pontot, amikor Black rajtam fetrengett a klotyó előtt.
Remus felnevetett. Biztos félreérthető voltam.
- Elintézem. De akkor nyerjétek meg a meccset! – mosolygott.
- Pff, nem a proftól tartok. Murraytől – viccelődtem.
- Őt nem vállalom.
- Nem is vártam. Még egyszer kösz. Megyek használni is a lábaimat.
Felmentem a szobámba, hogy összeszedjem a kviddicscuccomat. Lily ágyára pillantottam. Megállt bennem az ütő.
Lily! Nem is néztem be hozzá. Most már mindegy, majd edzés után, mondogattam magamnak. Felkapkodtam, ami kellett, de nem jutottam ki. Maya sivítva nekem rontott, amitől lefejeltem az ágykeretet. Nem úgy nézett ki, mint aki ezt az apróságot észrevette. Hadarni kezdett nekem Blackről, meg hogy nem hiszi el, igazából alig értettem valamit. Nem mintha figyeltem volna.
- Majd edzés után, Maya – csuktam be az ajtót.

Élveztem a Nap utolsó sugarait, amik a kastélyból kilépve fogadtak. Azaz élveztem volna, ha nem vesz körül hat srác, akik csak engem ugratnak. Pontosabban csupán öten hecceltek, Farrel, az új őrzőnk, a hatodév egyik prefektusa, emellett még jó pár cím viselője, még nem oldódott fel. Áldottam az eget.
- Már kezdtek hiányozni a kviddicstalárod domborulatai, Joy.
- Nem mondhatom, hogy úgy szintén, mert nem volt mit hiányolnom, Oakler.
Mindenki röhögött. De min? Komolyan gondoltam…
- És úgy mégis… mióta veted magad Sirius ölébe? Mert ha listára lehet iratkozni, felírhatsz – kacsintott rám Prewett.
- Lista maximum Potternél van. A közelemben kell lenni, mikor megint rám küld egy rontást – válaszoltam, és ledobtam a felszerelésemet az öltöző egyik padjára.
Nem volt tömegverekedés azért, ki kerüljön mellém, annál hamarabb betelt a hely. Farrel egyszerűen fogta a cókmókját, és mellém telepedett. Az akcióját döbbent csend fogadta. Nagyjából egy percig nyugodtan pakolgatott.
- Most meg mi van? – kérdezte, mikor észrevette végre a némaságot.
- Nem nyerted meg a tömegverekedést – homályosítottam fel, miközben kibújtam a pulcsimból.
- Ez erős volt, Joy – konstantálta Smith.
- Tudom, de igaz.
- Na jó, öltözzünk, mert a végén semmi nem lesz az egészből.
- Egyet értek Potterrel. Kivételesen.

A talárom már rajtam is volt. Nem teketóriáztam, kihasználtam, hogy másra figyelnek, és nem a mellméretemet próbálják megsaccolni, mint általában, s hogy mint ez nem következett be, nem kellett a legtrükkösebben átöltöznöm, mint általában. Lehet még szép ez a nap.
- Ez nem ér, Joy! Esélyt se hagytál kukkolásra!
- Ha kinyafogtátok magatokat, gyertek edzeni – kacsintottam.
Seprűmmel a kezemben kiléptem az öltözőből. Nem vártam sokat, felpattantam rá, aztán kilőttem az ég felé. Olyan érzés volt újra repülni, mintha hosszú idő után vettem volna ismét levegőt. Baromi sablonos, de ilyen. Úgy 30 méter magasban megálltam, mert a hajam az arcomba csapkodott, hogy majd kifolyt a szemem. Pár perc múlva Black leparkolt mellettem.
- De jó újra repülni… - sóhajtott nagy sokára.
- Te egész nyáron is akkor röpködtél, amikor akartál, nem?
- Nem. Anyám nincs oda érte. A mi házunkból meg nem olyan könnyű megszökni.
- Ja igen. Kegyetlen aranyvérű szülők! Én éppenséggel simán kiszökhettem volna, ha nem egy muglikkal teletömött, totál sík helyen élnénk…
- Még mindig jobb, mint nekem.
- Igen? Gyere el hozzánk egyetlen hétre, és még anyád cipőjének nyomát is csókolgatni fogod.
- Ha a te szobádban lennénk, lenne benne fantázia.
Ez tipikus Blackkel való csevelynek tekinthető.
- Lejjebb jöttök végre? – dörrent Potter mágikusan felerősített hangja.
Szépen lelibegtem a csapathoz, Blackkel a hátamban.
- Nos, idén arra gondoltam…

Végighallgattunk egy bő fél órás lelkesítő beszédet, amin majdnem elaludtam, a fejem az újdonsült őrzőnk vállára bukott. Persze, a kapitányunk ezt észre sem vette, tehát nyugodtan próbálkozhattam szunyálni. Mikor végre abbahagyta, elsőként ásítottam, csak aztán vetettem magamat a gyakorlásba. Potter ezt azzal jutalmazta, hogy maradnom kellett Blackkel gyakorolni az ütésemet, mert nem elég pontos. Köszi puszi… Szóval a csapat visszatért a kastélyba, kettőnkön kívül.
- Na jó, hagyjuk a francba, éhes vagyok – hangzott a véleményem.
- Egyet értek. Vacsora van. Nagyterem kilőve.
- Miért is?
- Mert ott kajál épp James is.
- Ja… konyha?
- A manók foglaltak.
- OK. Van még Lángnyelv whiskyd?
- Az mióta kaja? – vigyorgott rám.
- Mióta sehol nem tudunk enni. Ezt igennek vettem. Nyomás.
Leszáguldottam a földre. Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor inkább a földbe. Ugyanis a hajamtól semmit nem láttam, így fénysebességgel nekirepültem a pálya aljának. Viszont leértem. Black gond nélkül huppant le a seprűjéről, pedig neki se rövid a haja. Nincs igazság!
- Egyben vagy? Látom, hosszú volt a nyár…
- Semmit nem láttam a hajamtól.
Odanyújtotta a kezét, hogy segítsen. Megragadtam, és azzal a hévvel lerántottam magam mellé. Természetesen Mr. Tökély a hátsójára esett, majd kérdőn meresztette rám a szemét.
- Fáj a fejem. Üljünk egy kicsit…
Hát ültünk. Black közben engem nézett, én meg őt. Úgy öt perc múltán egy fiú alakját láttam kirajzolódni.
- Basszus – kommentáltam.
Black erre odakapta a fejét. Murray ahogy közeledett, azzal arányosan egyre jobban zavarban volt. Black visszafordult felém.
- Ez meg mi a francot keres itt?
- Szerintem engem.
Nagy nehezen feltápászkodtam, hogy aztán átessek Blacken, aki felpattant és elkapott, mielőtt újra közeli viszonyba kerültem volna a földdel.
- Lángnyelv whiskyt akarok…
Eme elmés mondat végeztével én, Joy Ecker – ha nem is önszántamból teljesen, de – Sirius Black karjaiban elájultam. Mégis kemény lehetett az ütközésem…