- Ez nagyon fájt, te brutális állat!

- Te mondtad, hogy erősen csináljam!

- De ennyire…? És ez a gyűrű! Felhorzsolta az egész bőröm!

- Legalább elhiszik, hogy megtettem. De most te jössz.

- Akkor készülj, mert nagyot ütök ám.

Cedric összeszorította a fogait, és bólintott George-nak, aki ördögi mosollyal az arcán a bosszúját tervezgette. Ökölbe szorított keze a fiú felé lendült, aki az ütéstől nekitántorodott egy lovagi páncélnak.

- Jesszusom, gurkónak nézel?! – fogta Cedric vérző orrát.

- Majd ha elő kell vennem az ütőmet is – vigyorgott volna George, ha nem fájt volna neki annyira a monoklija.

- Hát akkor, ideje zajt kelteni – szólt ártatlan arccal a hugrabugos, és egy szolid mozdulattal feldöntötte a mellette lévő páncélt.

George követte a példáját, és egy szexi mű-keleties harci kiáltással berúgta az ablakot.

- Nem túlzás ez egy kicsit? – kérdezte orrhangon Cedric. – Na, mindegy, vesd rám magad, mindjárt itt is lesznek.

- Kész örömmel.

Az odaérkező tanárok már csak annyit láttak, hogy a hatalmas káosz közepén, egy hugrabugos és egy griffendéles fekszik a földön, egymást püfölve.

- Ha még egyszer ilyet mersz mondani… - próbálta Cedric túlkiabálni a vöröshajú röhögési rohamát, hogy alakításuk megőrizze a hitelességét.

- Azonnal állítsák le magukat! – hallották McGalagony dühös, fülsértő rikácsolását – Ötven pontot levonok mindkét háztól, ez egyszerűen szégyen! Maga, Mr. Diggory, prefektus létére… mélységesen csalódtam mindkettőjükben, menjenek a gyengélkedőre!

A két fiú diadalmasan összenézett, és ál-szégyenkező arckifejezéssel a megadott úti cél felé indultak.

- Baszd meg, Weasley, az antik ablak volt…

- Nem baj, van rá keret.

Amikor eltűntek a folyosó végén, szinte egyszerre tört ki belőlük a nevetés (ami néhol párosult egy-egy feljajdulással is).

- Tudtad, hogy beletérdeltél a tüdőmbe?

- Ó igen, jól esett. Főleg miután impotenssé tettél.

- Hoppá, remélem nem tervezted, hogy szaporodsz.

- Azt éppen nem, csak dugni készültem – vágott fájdalmas fintort Cedric.

Ezután sokatmondó csendbe burkolóztak, de a gyengélkedő folyosójára befordulva George megtörte a szótlanságot.

- Te, Diggory, azt hallottam, a hugrabugosok nem tudnak szexelni.

- Ez partnertől is függ, eddig úgy látszik, neked csak a selejt jutott.

- Ezek után te vagy a következő.

A hugrabugos éppen válaszolt volna a sértésre, amikor kivágódott az ajtó, és a javasasszony robbant ki rajta. Amint meglátta őket, magasra vonta kozmetikust még nem látott szemöldökét, majd hangos sopánkodásba fogva beterelte a két „bajkeverőt” a helyiségbe.

Ezúttal jól jött, hogy Madam Pomfrey sokáig bent tartja „áldozatait”. Cedricet és George-ot másnap reggelig nem is volt hajlandó elengedni, a griffendéles azon megjegyzése miatt, miszerint „a bordái szúrják a belső szerveit”. Szótlanul, és látszólag duzzogva várták, hogy a gyógyító elvonszolja alfelét aludni. Sajnos elég szívós alkatnak bizonyult, éjfélig ott trónolt a hippogriffet megszégyenítő méretű kofferével, nehogy a fiúk megint egymásnak essenek. Nem is sejtette, hogy ők pont ezt szerették volna tenni, csak éppen egy egész más értelemben. Háromnegyed tizenkettőkor már bóbiskolni kezdett, időnként fel-felhorkant, aztán úgy döntött, visszavonul. A fogadás két résztvevőjének szeme azonnal felpattant, amint Madam Pomfrey mögött becsukódott az ajtó.

- Na, Weasley, mássz át ide!

- Repülök, édesem! – mondta affektálva George, miközben küldött egy csókot partnerének.

oOo

- Aú, kicsi ez az ágy, mindjárt leesek.

- Majd mindjárt alám kerülsz, és jobban elférünk.

- Hehe, én alád kerülök, te meg belém…

- Ez hülye megjegyzés volt, George.

- Lehet, de ezektől vagyok olyan vérmenő a suliban.

- De talán az ágyban nem kéne használnod őket!

- Na, de most beszélgetünk, vagy dugunk?

- Amelyiktől jobban feláll.

- Intellektuális típus vagy?

- Jelenleg nem az agyam a legaktívabb testrészem.

- Oh, érzem… Tudtam, hogyha valaki a seprűnyelet jól lovagolja, akkor mást is…

- Máskor majd találkozhatnánk meccs után a zuhanyzóban…

- Hm, még meggondolom, a ma esti teljesítményedtől függ.

- Akkor készülj fel…

- …Merlin!

- Cedric vagyok, de nem valami megtisztelő, hogy hozzá hasonlítasz.

- …Úristen!

- Na, látod, ez már jobban tetszik… Hé, ne karmolássz!

- …Bocs, most élem ki az állati ösztöneimet…

-… Nem elég, hogy eltörted az orromat…

-…Madam Pomfreynak tetszene a műsor…

-...Hogy tudsz még most is arra a trollra gondolni?!

-…Nem tehetek róla, még a lihegésed sem nyomja el a horkolását…

-…Hát akkor próbálkozzál te…

-…Ahh, baszd meg…

-…Éppen azt teszem, ha nem vetted volna észre…

-…Hát, valami kicsi izé feltűnt…

-…Kicsi izé…? Akkor abba is hagyhatjuk…

-…Ne, ne, beérem azzal is…

-…Hm, még meggondolom azt a zuhanyzós szitut…

-…Azon ráérsz később is gondolkodni…

-…Milyen igazad van…

…

Reggel, amikor Madam Pomfrey hivatalosan el akarta engedni a fiúkat, azoknak már hűlt helye sem volt. Morgolódva nekikezdett az ágyneműcserének, aztán…

- Mik ezek a foltok a lepedőn?!

oOo

Mindeközben a fogadás résztvevői és szemtanúi a szokásos helyükön gyülekeztek, nagyban röhögve a javasasszony elképzelt reakcióin. Aztán a felhőtlen hangulatnak Draco lusta hangja vetett véget.

- Ez így tök szépen hangzik, de honnan tudjuk, hogy igaz-e? – vonta fel a szemöldökeit, miközben bosszúálló mosolyt villantott ellenfelére.

- Jól van, kikérdezhetsz – sóhajtott Cedric beleegyezően, majd ő maga vette be azt a bizonyos egy cseppet.

- Dugtál George Weasleyvel a gyengélkedőn tegnap este?

- Igen.

- És jó volt? – kérdezte a háttérből George.

- Megint ez a hülye próbálkozás. Nem megmondtam, hogy egy csepp, egy kérdés? Amúgy igen, képzeld, jó volt – pillantott a hugrabugos a fiúra, majd tekintete Malfoyra vándorolt. – És te jössz, Mr. Én Mindent Jobban Tudok.

Draco lesújtóan nézett vissza rá, majd hanyagul a papírra bökött a pálcájával. A név láttán felnyögött, és a kezébe temette az arcát.

- Baszd meg, már megint egy Weasley?!

Fred erre egy csuklásszerű hangot hallatott, Ron arca pedig felderült.

- Hozzam a húgomat is? – kérdezte, mire mindenfelől gyilkos pillantásokat kapott.