|
4. Megszabadítás
Syn 2007.06.21. 12:30
Szerző megjegyzése:
Ím, itt az eléggé rövidke, befejező fejezet. Az 5. fejezet már csak egy kis ráadás, csak akkor fordítom, ha lesz rá egy kis érdeklődés. Remélem, lesz, tekintve, hogy a fejezet címe: Cső-szex. XD
- Hang?
- Hello, Harry.
- Igazad volt. Egyedül érzem magam
- Aha, tudom. Én is.
- Biztos vagy benne, hogy nem találkozhatnánk valahol?
- Igen, egész biztos.
- Hmm. Szomorú vagyok.
- Én is.
- Nagyon jól sikerült a bájitaltan házim. Asszem, Piton sokkos állapotban lehet.
- Alighanem azt hiszi, csaltál.
- Hát, lényegében igen.
- Piton soha nem mondta, hogy nem dolgozhatunk együtt rajta. Az ő hibája.
- Kíváncsi vagyok, mért így vannak felszerelve a csövek.
- Elég különös.
- Talán valaki szándékosan csinálta.
- Borzalmasan túlbecsülöd Dumbledore-t, higgy nekem. Egy tonnányi dolog történik a Roxfortban, amiről halvány fogalma sincs.
- Úgy gondolod?
- Tudom.
[DH]
- Harry? Harry, ébren vagy? Kérlek, ébredj.
- Hang? Minden rendben.
- Öhm…
- Megint a rémálmok?
- Igen.
- Bárcsak… most rögtön megölelhetnélek.
- …
- Jaj, Hang. Csak nem sírsz? Mondd meg, hol vagy. Elmegyek hozzád, senkinek nem kell tudnia róla.
- Én…
- Minden rendben.
- …
- Nem akarod, hogy beszéljek hozzád egy kicsit?
- De. Az… jó lenne.
- Hadd beszéljek az unokatesómról, Dudley-ról. Ez vicces téma…
[DH]
- Harry?
- Igen?
- Öhm…
- Mi az?
- Ó, felejtsd el.
[DH]
- Harry.
- …
- Ó, úgy sajnálom.
- Mért csináltad, Draco?
- Te… tudod, hogy én vagyok?
- Persze hogy tudom. Az istenért, Draco, nem vagyok teljesen idióta.
- De…
- Mért próbáltad eltörni a koponyámat? Tiszta szerencse, hogy Ginny elhívott, mielőtt az a kő földet ért.
- Én…
- Draco?
[DH]
- Gyerünk, Draco. Addig fogok kalapálni ezen a csövön, amíg nem válaszolsz.
- Ó, Harry.
- Mért? Mért próbálsz állandóan kinyírni? Ki fogod rúgatni magad.
- Nem szándékosan csinálom.
- Imperius.
- Igen.
- Az apád?
- Igen.
- Mért?
- El akarnak tüntetni az útból, Harry. Amint meglátlak, meg kell próbálnom valamit.
- Te intézted el a csöveket?
- Nem. Ez csak… szerencse.
- Átversz?
- Nem. Istenem, dehogyis. Esküszöm, apámnak fogalma sincs, hogy csövekhez beszélek.
- Komolyan?
- Argh. IGEN, Harry. Nem bírom tovább ezt az egészet. Nem. Nem tudom, mit tegyek.
- Én igen. Gyere az Átváltoztatástan tanterem elé. Most rögtön.
- Én…
- Gyerünk, Draco. Elég volt ebből. Indulj.
- Meg foglak próbálni megölni.
- Tudom. Készen állok rá.
[DH]
Harry az árnyékban állt, Dracóra várva. Ha egyáltalán nem mozdul, Draco nem láthatja meg. Egy gyors mozdulat, Finite Incantatum, és Draco arccal előre a földre omlott.
Harry nem mondott semmit. Visszatette a pálcáját a zsebébe, és Draco mellé ült a kőpadlóra. Az ölébe húzta a fiút, megsimogatta a haját. Draco arca nedves volt. Vége volt.
[DH]
- Draco?
- Szia, Harry.
- Jól vagy?
- Aha.
- Holnap… megmutatod, hogyan lesz az ember animágus?
- Hm. Aha, azt hiszem.
- Király.
- Harry?
- Igen?
- Én…
- Igen. Én is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
