3.Balesetek
Syn 2007.06.21. 12:29
- Harry? - Hang! Istenem. Jó újra hallani téged. Hiányoztál. - Jól vagy? - Agh. Nem. Nem igazán. - Akkor mért jöttél el a gyengélkedőről? - Ó, nem vagyok rosszul. Csak… nagyon ideges vagyok. Nem bírtam tovább ott maradni. - De most már jobban vagy? Semmi maradandó? - Hát… gyógyulok. Csak idő kérdése, tényleg. Rendben leszek. - … Nagyon fáj? - Hm. Egy kicsit. Szándékosan csinálta, Hang. - Úgy gondolod? Pontosan mi történt? - Malfoy lelökött a lépcsőn. Eltört a karom. - Azt mondják, baleset volt. - Nem baleset volt. Először a lépcső felé kellett löknie. Ú - Ó. - Te hiszel nekem? - Igen. Hiszek neked, Harry. Sajnálom, hogy ez történt. - Kösz. Ez segít, tudod? - Te is hiányoztál, Harry.
[DH]
- Harry! - … - Harry, ébredj! - Agh. Felébredtem, felébredtem. - Megint mágikus óra van. - Oh. Most mi volt? - „Engedj ki”. Valami ilyesmi. Aggódtam, hogy felébreszted a griffendéleseket. - Jogosan. Kösz. - Jól vagy? - Hm. Máris az leszek. Pf, utálom a rémálmokat. - Igen, én is. Miről szólnak? - A rémálmok? - Igen. Nem kell elmondanod, ha nem akarod. - Hm. Ezek… szóval. Mindenféle dolog, igazán. Leginkább Voldemort. - Aha. Kellőképpen… ijesztő lehet, tudod, mindaz, amit láttál. - Ühüm. És Cedric. - Oh. Hát igen. Az rémes lehetett. - A szüleim is, néha. Vannak olyan rémálmaim, hogy utálnak. - Ó. Tudod, hogy ez nem igaz. - Persze, hogy tudom. Halottak. - Bocs. Ez hülyén jött ki. - Heh. És néha a nagynéném meg a nagybátyám. Ma éjjel is. - Igen? Mi a baj velük? Félsz, hogy ott ragadsz, Muglifalván? - Hah. Bár csak ez lenne. Egy gardróbban tartottak a lépcső alatt. - Hogyan, büntetésképpen? - Nem. Folyamatosan. - Hülyéskedsz velem? - Nem. Egy gardróbban éltem, míg a Roxfortba nem kerültem. Az unokatestvérem levetett ruháit hordtam. Az egyik nyáron, mikor otthon voltam, rácsot szereltek az ablakomra, és napi egyszer konzervlevest kaptam. - Ez… felháborító. - Hm. - Ezért vannak méreten felüli ruháid? - Öhm, aha. Az unokatesóm elég dagadt. - Merlin. Dumbledore csak nem hagyott ott azokkal az emberekkel? - Hát, de. - A vén kecskének ezért Azkabanba kellene mennie. Gyermekveszélyeztetés. Ez szörnyű! - Öhm. Sokat gondolkodtam már rajta, hogy mért engedte. A nagyobb alkalmasság, meg ilyenek. Ők az egyedüli családom. - Nagyobb alkalmasság a seggem. Azt álmodtad, hogy megint a gardróbban vagy? - Aha! Igen. Bevágtak a gardróbba, és aztán bevakolták az ajtót. A halott szüleimmel odabent. - Ó. Elég kellemetlen. - A te rémálmaid miről szólnak? - Hmmm. Szóval. - Nem kell elmondanod. - De, el fogom. Csak… még soha nem nagyon mondtam el senkinek. - Nem mondom el. - Tudom, hogy te nem. Én… Öhm. Javarészt az apámról szólnak. Ő… - Ver téged. - Nos, igen. Úgy értem, szóval, ezt minden apa csinálja, nem? - Öh, nem hiszem. - Óh. Szóval. Igen, ez, és aztán… - Jesszus, mit tesz még? - Nem akarod tudni. Tényleg. - Bár elmondanád, ki vagy. - Mért? - Nem egy olyan embernek kéne ezt elmondanod, aki semmit nem tehet. - Hm. Csak ilyen embernek tudom elmondani. - Nem olyan vagy, mint egy mardekáros. - Mért? Milyen egy mardekáros? - Nem is tudom. Hideg? Kellemetlenkedő? Nem mint te.
[DH]
- Áh! - Gond van, Harry? - Igen. Átváltoztatástan házidolgozat. - Melyik témát kaptad? - Animágia. - Ah, tiltott tudomány. Mondhatok egy titkot? - Még szép. - Animágus vagyok. - Ne már, komolyan? Istenek. Olyan irigy vagyok. Dolgoztam rajta, hogy lehet azt csinálni. - Megmutathatnám. Nem olyan nehéz, mint hinnéd. - Milyen állattá változol? - Hang? Itt vagy még? - Hang? Megijesztesz. - Atyaég. Van egy nagy madár az ablakom előtt. Te vagy az, Hang? - Nagy fehér madár. Várj, kinyitom az ablakot. - Hang? Így ni… ülj a karomra. - Basszus, Hang. Gyönyörű vagy.
[DH]
- Harry? - Hang! Szevasz! - Kopogtál? - Te voltál? A múlt éjszaka? - Igen. Én voltam. - Huh… milyen madár vagy? - Gém, Potter. El lennék szörnyülködve, hogy ezt sem tudod, de a gardróbban töltött gyerekkorod számlájára írom. - Kösz. - Mindig félmeztelenül alszol, vagy kizárólag nekem szólt a show? - Jézus. Hát, nem tudtam, hogy látogatóim lesznek. - Hé, engem nem zavar. - Heh. - Zavar, hogy nem zavar? - Különösképpen, nem. Nem zavar. - Tudtad ezt? - Hmm, nem. Nem igazán. Nem sokat gondolkodtam rajta. - Nem? - Nem nagyon. - Még mindig kedvelsz? - Hah! Igen! Persze, hogy igen. A griffendélesek nagylelkűek és szívélyesek, emlékszel? - Pontosan. Mint például Peter Petti… - Kuss.
[DH]
- Harry? Itt vagy?
[DH]
- Harry? Kérlek.
[DH]
- Hang? - Harry! Hát itt vagy. Hol voltál? - Kint Ronnal. Őszinte Vallomások. - Igen? - Nem mondtam neki semmit, nyugi. Úgy értem, mit is mondanék? „Hé, tudod, mi van, Ron, tetszik nekem egy testetlen Hang a csövekben.” Bizonyára remekül menne. - Öh… - Ez… rendben van? - Öhm. Igen. Rendben van. Noha nem tudod, ki vagyok. - Hát igen, ezzel kicsit beleköpsz a levesembe. - Nem hiszem, hogy az vagyok, akinek gondolsz. Aki szeretnéd, hogy legyek. - És az ki lenne? - Nem tudom. De… - Talán… eljött az idő, hogy elmondd? - Én… nem bírom, Harry. Nem megy.
[DH]
- Hang?
[DH]
- Hang? Ugyan már. Esküszöm, hogy minden oké. Ne félj tőlem, rendben?
|