|
2. Rémálmok
Syn 2007.06.21. 12:28
Szerző megjegyzése:
Köszönöm a kritikákat, íme a második fejezet, ahol a kergeség csak fokozódik, de hát ez egy ilyen mű...
- Hang?
- Merlinnek hála.
- Csak most jöttem. Fülsüketítő ez a kopogás. Valami baj van?
- Igen. A segítségedre van szükségem.
- Miben?
- Az Imperius átok.
- Mi van vele?
- Te ellen tudsz állni neki, nem igaz?
- De.
- Hogyan?
- Nem igazán tudom.
- Tanította valaki?
- Nem… Rémszem Mordon… szóval Kupor… érted, egyszer rám küldte órán, és…
- Igen, tudom. Nem akkor csináltad először, vagy igen?
- Tudod? Aha. Szóval mardekáros vagy, ugye.
- Nem feltétlenül. Mindenki tudja.
- Tényleg?
- Uramisten, Potter. Van fogalmad róla, mennyit beszélnek rólad az emberek?
- Hogy érted?
- Mindenki mindent tud rólad.
- Mindent azért nem.
- Nem?
- Persze hogy nem.
- Titkaid vannak, Ó Nagy Harry Potter? Mint hogy hol tartod a teddymacidat? Melyik salátaöntetet kedveled? Oh, nem, ha jól emlékszem, ez benne volt a minap a Prófétában, balzsamecetes, jól mondom? Talán hogy beleestél Grangerbe, ah, nem, ezt is lehozta a…
- Kuss. Csak… kussolj.
- Harry?
- …
- Ugyan már, Harry. Sajnálom.
- …
- Harry? Kérlek, gyere vissza.
[DH]
- Harry?
- …
- Tudom, hogy ott vagy. Nem beszélsz velem?
[DH]
- Hang!
- Grr… Mi van?
- Te. A rémálmaiddal.
- … hány óra?
- Éjjel kettő. Mágikus óra.
- Oh.
- Megint az apád. Mit csinál veled?
- Én…
- Jól vagy?
- …
- Hallom, hogy sírsz. Mondd el, hol vagy, odamegyek.
- Csak…
- Gyerünk már, ez egy ideig működik így, de nem élhetsz így, a rémálmokkal, és… Egyszerűen nem. Ez… nem helyes.
- Jól vagyok.
- Mondd el, hol vagy.
- Nem tudsz bejönni. Meglátnak.
- Van egy láthatatlanná tévő köpenyem.
- Komolyan?
- Ja. Apámé volt.
- Ó.
- Hol vagy?
- Jól vagyok, tényleg. Jól vagyok.
- Nem úgy hangzik.
- Csak a csövek…
- Na persze.
- Figyelj, Harry… sajnálom az előbbit. A kötekedés a rossz szokásaim közé tartozik.
- Rendben van.
- Nem teszem többet.
- Na ne mondd.
- Hah. Szóval. Úgy értem, próbálom nem megsérteni az érzéseidet.
- Mmmhhmmm.
- Nagyon.
- Mondd el, hol vagy. Nem kéne egyedül lenned.
- Harry, én…
- Mondd el, ki vagy.
- Nem sejted?
- Nem. Tényleg. Ötletem sincs.
- Jó éjt, Harry.
- Hang…
- Igen?
- Jól vagy?
- Jó éjt, Harry.
[DH]
- Harry?
- Na megvagy.
- Rászoktál a kopogásra, mi?
- Csak nem.
- Borzalmasan hangos.
- Mondd el.
- Mi van?
- Beszélni akartam veled.
- Oh. Nos. Itt vagyok.
- Elmondod, ki vagy?
- Hát… nem most. Később. Esetleg.
- Csak meg akarod vásárolni, hogy befogjam a szám, mi?
- Talán.
- Kviddicsmeccsem lesz a délután.
- Aha, tudom!
- Ott leszel?
- Igen.
- Szurkolsz majd nekem?
- Természetesen.
[DH]
- Szép volt, Harry!
- Hé! Hang! Hát láttad!
- Még szép hogy láttam! Jól játszottál, azt kell mondjam.
- Az igazat megvallva nem hittem, hogy győzünk. A mardekárosok magasan vezettek.
- Igazán? Azt gondoltam, neked nagyon is egyszerűnek tűnt. A végén csak úgy mellékesen kinyújtottad a kezed, még csak nem is abba az irányba néztél, és…
- Te ezt láttad? Onnan, ahol ültél?
- Hát, van omniszkópom.
- Ja. Jó. Hát igen, állati mázlim volt. Malfoy már közel volt hozzá; én azt sem tudtam, hogy ott a cikesz.
- Komolyan?
- Aha. Láttam, ahogy felém közelít, és próbáltam megtalálni az egyensúlyt, hogy kitérjek. Úgy nézett ki, csak jól oldalba akar vágni, hogy leesek a seprűmről.
- Szóval te csak…
- Aha. Kinyújtottam a kezem, és ott volt.
- Ennyi szerencsét.
- Mint egész életemben.
- Mindazonáltal szép játék volt.
- Kösz! Aú, mindenem fáj.
- Igen?
- Igen. Malfoynak sikerült rendesen nekem jönnie még a játék elején, azt láttad?
- Igen. Igen, láttam. Egy kicsit tisztességtelen volt, ugye?
- Azt mondanám. Hooch soha nem ad nekik büntetést a mocskos módszereik miatt.
- A griffendéleseknek sem adott büntetést.
- A griffendélesek tisztán játszanak.
- Oh, és mi van Weasleyvel, meg a Monstro gyomrába nyomott seprűnyelével?
- Az véletlen volt!
- Hogyne, nyilvánvaló.
- Hm. Megérdemelte, amiért sebhelyesfejűnek hívott. Hé, nem vicces! Ne röhögj!
- Heheheeee…
- Borzalmas vagy. Biztos mardekáros vagy.
- Semmi gond nincs a Mardekárral.
- Naná. Az összes rossz útra tért varázsló a…
- Mardekárba járt? Rizsa. Mi van azzal a helyes kis munkadarabotokkal, Peter Pettigrewval?
- Hmm. Ott a pont.
- Na és mit szólsz ahhoz a Sirius Blackhez?
- …
- Na?
- KUSS. LEGYEN.
- Most meg mi van?!
- Megyek. Buli van odalent, mennem kell. Csak… csak ne említsd Sirius Black-et, hacsak nagyon nem akarod, hogy haverok legyünk.
- Én…
- Most megyek.
- Jó.
[DH]
- Harry!
- Hang!
- Visszajöttél!
- Vissza hát!
- És meglehetősen részegnek hangzol!
- Hehehehe, így meg tudod mondani?
- Mi a franctól rúgtál be?
- Ron bátyjai is itt voltak a meccsen, hoztak nekünk vajsört. Sok. Vajsört.
- Most lefekszel?
- Aha. Jesszus, el kell mennem a mosdóba, nagyon nagyon gyorsan.
- Merlinre, Potter. Menj.
- Visszajövök, ígérem.
[DH]
- Potter?
- …
- Beájultál?
- …
- Nos, élvezetes macskajajt holnap reggel, seggfej.
[DH]
- Unf.
- Jó reggelt, hercegnő.
- Urgh.
- Menj, igyál egy kis vizet.
- Ühüm. Jó. Hé, ne röhögj! Fáj tőle a fejem.
[DH]
- Hang?
- Igen?
- Á, itt vagy. Nem hallottam semmit. Csak azon gondolkodtam, vajon alszol-e.
- Áh, nem. A Bájitaltan házin dolgozom.
- Én is. Még mindig fáj a fejem.
- Dorbézolás hétközben. Nem jó ötlet.
- Emlékeztess erre a következő alkalommal, mikor szarrá verjük a mardekárt.
- Hm.
- Tényleg mardekáros vagy, ugye?
- Talán.
- Ismerjük egymást, tudod, napközben?
- Lehetséges.
- Nincsenek mardekáros barátaim. Tehát nem vagyunk barátok.
- Szomorúnak hangzol, Harry.
- Hát, egész jó lenne, ha barátok lennénk, nem?
- Talán azok vagyunk. Bizonyos értelemben.
- Az tetszene.
- Nekem is.
- Akkor legyünk barátok. Oké? Én és Hang. Barátok vagyunk.
- Oké.
- Szóval, ki vagy?
- Nincs valami sok barátom, tudod.
- Nincs?
- Nem igazán. Nos, nem sok, akiben, mondjuk úgy, megbíznék. Vagy sokat beszélgetnék velük. Nem úgy, mint veled.
- Hmm. Csinálhatnánk valamit közösen. Szerintem a barátaim csípnének.
- Erősen kétlem.
- Mért? Én kedvellek.
- Tényleg?
- Naná.
- Hmm.
- Te kedvelsz?
- Mmhmm. Mit válaszoltál a 12-es kérdésre?
- Mi?
- Őrölt mályvarózsa-mag? Vagy pitypang-kivonat?
- Heh. Én azt hittem, zúzott csigakagyló.
- Merlinre, Harry. El se hiszem, hogy átmentél Bájitaltanból.
- Alig mentem át! Utálom.
- Mért?
- Tudhatnád. Malfoy mindig megnehezíti az életem azon az órán.
- Hogyhogy?
- Álljon meg a menet. Mindent tudsz rólam, de ezt nem?
- Csak mondd.
- Szóval. Állandóan szekál. És elintézi, hogy elromoljon a bájitalom. És. És megzavar.
- Megzavar?
- Igen. Argh. Lefogadom, hogy az egész házim rossz.
- Hát olvasd fel. Majd kijavítjuk. Te ökör.
- Heh.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
