|
1. Fejezet: A beszélgetés megkezdődik
2007.06.09. 17:37
A történet Ivy Blossom: The Voice in the Pipes című művének fordítása. Az eredeti írás elérhető itt:http://www.glassesreflect.net/hd/voicepipes.php
Jut eszembe, sem ő, sem én nem birtoklunk itt semmit. Minden JKR-é.
A korhatárt nem kell nagyon komolyan venni.
Első fejezet: A beszélgetés megkezdődik
- Halló, halló, halló…
- Halló.
- …
- Halló? Itt vagy még? Megijesztettelek?
- Ki a franc vagy?
- Én vagyok a Hang a csőben. És te?
- Ugyanaz.
- Nem igaz.
- Honnan tudod?
- Tudom, hogy Harry Potter vagy, onnan.
- Akkor minek kérdezted?
- Tőled akartam hallani. Szóval, mért beszélsz a csőbe?
- Nem tudom. Csak… kopogtak rajta, mintha valaki… figyelmet akart volna.
- Talán.
- Azt akartad, hogy figyeljek?
- Hmm. Igen.
- Ki vagy?
- A Hang a csőben.
- Élsz, vagy már meghaltál?
- Borzalmasan udvariatlan vagy, nem gondolod?
- Az udvariatlan, hogy a szobámban lévő csövön kopogsz.
- Egyedül érezted magad.
- Nem is.
- De még mennyire hogy egyedül érezted magad. Hiányzik a közös szoba a barátaiddal?
- Szóval. Igen.
- Nem szereted a különszobát?
- Igen is, nem is.
- Majd megszokod.
- Nem akarom megszokni.
- Magányos.
- Lehet.
- Értem, mire gondolsz.
[DH]
- Halló, halló megint…
- Ah, szóval itt vagy. Épp kezdtem csodálkozni.
- Igen?
- Igen. Már háromnegyed órája kopogok.
- Tudom.
- Mért nem válaszoltál?
- Nem volt kedvem dumálni.
- Mért? Nehéz napod volt?
- Igen.
- Gyerünk már. Meséld el az egészet barátodnak, a Hangnak.
- Tudod, hogy másodéves koromban találtam egy naplót, ami válaszolt a bejegyzésekre?
- Tudom.
- Picit rejtélyesnek tűnik ez a cső-dolog.
- Nyugi. Nem vagyok Tom Denem.
- Biztos?
- Igen. Valójában én vagyok Voldemort.
- …
- Csak vicceltem!
- Nem volt valami humoros.
- Akkor mért röhögsz?
- Nem röhögtem. Köhögök. Valami kaparja a torkom.
- Biztos a humorérzéked.
- Ha.
- Na, tényleg. Nem vagyok rosszindulatú. Legalábbis most nem. Csak… beszélgetek.
- Diák vagy?
- Én csak a Hang vagyok a csőből.
- Olyan vagy, mint Hisztis Mirtle?
- Merlin. Egyáltalán nem vagyok olyan.
- Ismered?
- Tudok róla.
- Hát, ő egy lányvécében kísért, te a csövekben. Találkoznotok kéne.
- Én nem kísértek, Harry.
- Szóval csak egy diák vagy valahol egy cső mellett ülve?
- Lehetséges.
- Nem tűnsz ismerősnek.
- Messze vagyunk egymástól.
- Hogy lehet, hogy mégis hallak?
- Nem tudom. De mindent hallok, ami a szobádban történik. Tudtad, hogy beszélsz álmodban?
- Nem igaz.
- Dehogynem. Felébresztettél hajnali ötkor.
- Mit mondtam?
- Azt, hogy „kérlek, ne” és hogy „elég”.
- Ó.
- Ismerős?
- Lehet.
- Mit álmodtál?
- Nem igazán akarok beszélni róla.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Megmondhatnád annak a Weasley haverodnak, hogy kussoljon. Merlinre esküszöm, egyik nap az egész házamat felébresztette az idétlen röhögésével.
- Melyik házat?
- Nem mondom meg.
- Honnan tudtad, hogy engem hallasz?
- Ki más lennél? Fél napon át hallgatom Granger barátnőd előadásait a tananyagról, mindenki, aki belép a szobádba, kikiabálja a neved, különben is jellegzetes hangod van. Elég könnyű volt, tényleg.
- Be fogom tömetni valamivel ezt a szart.
- Ne. Kérlek.
- Mi?
- Ne. Csak… hagyd így?
- Nem tetszik, hogy kémkedsz utánam!
- Nem kémkedek.
- Na ne mondd.
- Nem, esküszöm. Nem fogom ezt ellened felhasználni.
- Neked tetszik ez az egész?
- Hát… igen.
- Mért?
[DH]
- Halló? Hang a csőben? Halló?
[DH]
- Hang?
- Igen?
- Visszajöttél.
- Vissza.
- Hiányoztál.
- Igen?
- Ja.
- Nem tömetted be a csövet.
- Nem.
- Mért?
- Hát, mert megkértél. De most már óvatosabb vagyok, mi hangzik el ebben a szobában.
- Észrevettem.
- Többet akarnál hallani, mi?
- Nem. Nem igazán. Ron és Hermione untatnak.
- Engem akartál hallani?
- Igen. Megint a rémálmok, ugye?
- Mhm.
- Mégsem akarod elmondani?
- Rendben.
- Ki vagy?
- Számít ez?
- Igen. Számít. Te hogy éreznéd magad, ha egy névtelen akárki mindent hallana, ami a szobádban történik?
- Biztos vagyok benne, hogy te is hallod, ami az enyémben történik.
- Nem vettem észre.
- Pedig tuti. Csak az én szobámba nem ront be valaki minden percben. Na és nem beszélek álmomban.
- Pfff.
- Hallod, amikor kopogok.
- Hát, igaz.
- Itt csinálom, az ágy lábánál. Egy ceruzával. Hallod?
- Igen. Aztán mért nem jönnek a szobádba?
- Hm. Nem hiszem, hogy túlságosan szeretnének.
- Mért nem?
- Nem tudom. Nem vagyok valami kedves, asszem.
- Várj… mennem kell, Ron és Seamus jön. Lemegyünk… a klubhelyiségbe.
- Oh. Oké.
[DH]
- Hang?
- …
- Hang, hallasz engem?
- …
- Hang, ébredj! Ébredj!!
- Uh. Igen. Ébren vagyok. Mi van?
- Jesszus, sikoltoztál. Rémálom?
- Esetleg.
- Rendben vagy?
- Öh… mennyi az idő?
- Nem tudom. Két óra, vagy a körül?
- Meghallottál?
- Igen.
- Mit mondtam?
- Nyugi, nem mondom el. Különben is, mit is mondanék. Azt sem tudom, hogy hívnak.
- Szóval mit mondtam?
- Nem értettem jól.
- Ne hazudj.
- Oké, oké. Valamit az apádról.
- Ah.
- Nem mondom el.
- Mit tudsz?
- Semmit.
- Velem ne játszadozz!
- Te kezdted az egészet!
- Mi a faszt tudsz?
- Semmit. Tényleg. Legfeljebb, hogy… apád nem valami kedves ember.
- Csak egy álom volt.
- Biztos?
- Igen.
- Beszélhetnél Dumbledore-ral. Vagy. A házatok fejével, akárki is legyen.
- Jól szórakoztál tegnap este a barátaiddal?
- Ööö. Igen.
- De jó.
- Nem akartalak így megváratni.
- Rendben van.
- Jobban vagy?
- Jól vagyok. Jobb lenne, ha visszamennék aludni.
- Oké. Kopogj, ha… tudod, kell valami.
- Hát, kéne egy pohár víz.
- Az Isten szerelmére.
- Jó éjt.
- Jó éjt.
- Kösz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
