Hátulról előre

avagy

A szőke ördög bosszúja

Jó reggel...em is lehetne... ha mondjuk szembejönne egy griffendéles, és levonhatnék tőle annyiszor száz pontot, ahányszor rám mer nézni. Vagy... ha megbüntethetném valamelyiket... igen, határozottan jó lenne, ha nem engem büntetnének. Megint. Lucius mély nyomokat hagyott bennem, a szokásosnál is mélyebbeket... már nagyon be lehetett indulva. Nem mintha ezt a nagyteremben szeretném végiggondolni... garantáltan álló... tapsvihar törne ki.

Jézusom, ezt az estét. Meg éjszakát és hajnalt... Nem kívánom senkinek, komolyan. De most nyugodj meg szépen, Severus, bevonulsz a nagyterembe, és nem lesz baj. A kezemen lejjebb húzom a talárt, és szenvtelen arccal lépkedek. Jézusom, Draco Potter mellett eszik a griffendélesek között? Lucius, édesem, egyre jobban sajnállak. De semmi baj, hányinger nélkül el tudok menni Potter mellett... Hisz annyi éven keresztül sikerült, csak nem most kéne feladni.

- Harry, mi az ott Snape kézfején? - Remek, már Draco is ellenem van. Potter hunyorogva olvassa, én meg gyorsan elmegyek mellettük, remélem, csak pár karcolást láttak. Most pedig leülök, nyugodtan megiszom a teám, és megeszem a pirítósom, anélkül, hogy eszembe jutna Lucius.

Persze ez elég nehezen megy, ha minden egyes falatnál Draco és Potter elégedett fejét kell bámulnom. Nem is igaz, hogy mit szenvedtem értük. Komolyan... inkább nem is nézem (nem rossz ötlet, mert Draco Pottert eteti valami lekváros izével, persze ami nem a szájába jut, azt lenyalogatja...). Mondjuk így kénytelen vagyok a kézfejemet csodálni... sosem állt jól nekem az égővörös szín. Lucius, te szadista állat, hát ezt érdemeltem?

És már megint Lucius. Még mindig Lucius. Inkább lássuk a teát. Megfogom a forró csészét, és belenézek. A gőzfelhő hirtelen alakot ölt, egy magas férfiét, hosszú hajjal, kígyós sétapálcájával. Lehet, hogy ezt kezeltetnem kéne? Luc mindig azt mondja, hogy a legjobban úgy szabadul meg egy fergeteges este emlékeitől, hogy újraéli. És utána a nosztalgia békén hagyja, legalábbis a következő reggelig. Talán nekem is ezt kéne tennem? Hát jó. Higgye csak azt mindenki, hogy nyugodtan kortyolgatom a teám, addig én képzeletben újraélek minden percet.

Persze számítottam rá, hogy egyszer baj lesz, de reméltem (mikre vetemedek mostanában), hogy Draco meg Potter még egy kicsit titokban tartja a dolgot, és nekem még jó sokáig nem kell szembenéznem Lucius felbőszült tekintetével. De nem, azok az idióták (bár fogalmam sincs, hogy csinálták, talán bemutatót tartottak neki... vagy már jegyet árulnak?) sikeresen leleplezték magukat, a szőke ördög meg egyből a véremet akarta. Hiába mondtam neki, hogy Draco alapból nem volt egy jégcsap, és az alma meg a fája se hatotta meg (bezzeg az én szám még mindig tátva marad, ha látom... ami néha kifejezetten hasznos). Szóval ahogy ott álltunk az ajtóban (minden tekintetben), már tudtam, hogy ezt az estét soha nem felejtem el.

* * *

Hirtelen belökött a szobámba, a saját szobámba, és a falnak szorított. Acélkék szemei villámokat szórtak, és látszott, hogy nagyon, de nagyon dühös. Én próbáltam kedvesen mosolyogni, békíteni egy kicsit, de nem hatotta meg különösen. A falhoz lökött, és szorosan hozzám simult. Puha, szőke tincsei csiklandozták arcomat, ahogy a fülemhez hajolt.

- Megígérted, Severus... - suttogja, én meg megborzongok. Tudom, hogy most nem a jutalomszex következik, sokkal inkább egy büntetés... Nos, ilyenben még nem volt részem, az ismeretlentől pedig egyenesen rettegek. Főleg ha annak köze van Luciushoz és az örököse identitásához.

Miközben letörlöm az arcomról a merőben természetellenes vigyort (nagy fenyegetés nagy áldozatokat igényel), magamban fohászkodom (Kérlek szépen, csak a farkát ne, csak azt ne vond meg tőlem!), majd komolyan (nem remegve) ránézek. Ő meg felnyársal... sajnos csak a tekintetével, és egy erőteljes lökéssel leülésre késztet. Várom a borzalmat, felkészülök mindenre (mennyi perverz dolog a fejemben!) ő pedig... előhúz egy pennát. Meg egy pergament. Mi a jó ég ez?

- Mi ez, büntetőmunka? - kérdezem gúnyosan, ő pedig csak bólint egyet.

- Úgy van... És most, írni fogsz, Severus - parancsol, én meg felvonom egyik szemöldököm. Szeretem a szerepjátékot szex közben, de általában én vagyok a tanár.

- Mit és hányszor? - kérdezem unottan, és még mindig nem értem, mire jó ez az egész. Ő közelebb jön hozzám, és ismét a fülembe súg valamit. Én meglepetten nézek, és megcsóválom a fejem. Nem-nem, ez nem fog menni.

- Sajnálom, Lucius, de ez... - állnék fel túlzottan is fizikális értelemben, de ő visszanyom a székre.

- Ha nem teszed meg, ez sosem lesz többé a tiéd - simít végig ágyékán, én meg nagyot nyelek. - Keresek magamnak egy másik szeretőt, valakit, aki méltóbb rá... - sziszegi, én meg kezdek sápadni. - Viszont ha megcsinálod, ígérem, nem lesz kifogásod a következő büntetések ellen - húzza gúnyos mosolyra a száját, én pedig nagy döntés előtt állok. Lucius farka vagy a hírnevem?

Nem kérdés, hogy melyik a nagyobb. Vagy az, hogy melyikhez ragaszkodom jobban?

- Ehh, add azt a fecnit, meg a pennát - ülök vissza nagy sóhajjal a székbe (és nem is érzem úgy magam, mit egy duzzogó elsőéves). Lucius meg gúnyos, "jól van, jó döntés, kicsi Sevie" mosollyal mered rám, és leteszi elém a papírt és az íróeszközt.

A kezembe veszem (nem, nem Luciust, de ami késik, nem múlik) őket, mégiscsak nevetséges, amit le kell írnom, ráadásul semmi értelme nincs.

- Még ma este el szeretnék menni, Snape, annyi értelemben, amennyiben csak akarod. Rajtad áll - sürget, én meg nagy sóhajjal nekilátok. Lassan vésem le az I betűt, de azt hiszem, túlságosan is véső lett. Bal kézfejemen felszakad a bőr, és egy hosszú vonal jelenik meg rajta. Óh, Lucius, hogy baszna szét az ég... Meg ha már itt van, engem is. De most komolyan, hogy a francba lehet ennyire szadista? Nem baj, Lucius farka lebeg a szemem előtt... Óh, így már mindjárt könnyebb koncentrálni, mit ne mondjak. Aztán a lelki ködöt elűzve a valóság is egyre vonzóbb: egy talár landolt a padlón.

- Rendben, Severus. Leírod egyszer, rólam pedig leesik egy ruhadarab... Nos, mit szólsz? Így talán menni fog - ösztönöz, én meg bólintok, és rekordsebességgel körmölni kezdek.

Áldom az eget, hogy a bal kezem lesz hirdetőtábla, a jobbat még használnám ma. Már túl vagyok három teljes (véres) feliraton, és Luc éppen a nyakkendőjét lazítja meg. De én csak írok... írok... Ez fel sem ér Voldemort kínzásaival, ráadásul akkor még célprémium sem volt (ami nem baj, mert nem nagyon akarom tudni, hogy a Nagyúr valójában mennyire nagy).

Lucius félmosollyal nézegeti a kézfejemet és szórakozottan hátraveti szőke tincseit.

- Severus, nagyon vidámnak látszol. Csak nem azt hiszed, hogy ennyivel megúszod az egészet?

Beletrafált. Ez a néhány karcolás nem nagyon fog meghatni, arról nem is beszélve, hogy ami utána jön (bár beható élmény lesz), nem életem traumája.

Végre végeztem, bár a kezem sajog, már alig érzem, és a pergamen is vérben úszik, de kit érdekel, hogy ha előttem van a világ legcsodásabb meztelen teste? Ledobom a pennát, és közelebb lépek hozzá. Ő felemeli fájó karom, és végignyalja a sebes feliratot. Én felszisszenek a fájdalomtól és a vágytól. Nyelvét végighúzza a betűkön, mintegy megpecsételve őket. Aztán feljebb kalandozik az alkaromhoz, és a Sötét Jegyet is szentesíti. Mikor végez, egy rövid csókot nyom a számra. Én mohón kapok ajkai után, de ő mutatóujjával elállja az utam. Azért még próbálkozom, végignyalok rajta, de ő hajthatatlan.

- Menj a falhoz, és fordulj meg - suttogja, én meg örülök, hogy ezt hallom.

Odasétálok a legközelebbi falhoz, és farkasszemet nézek a kövekkel. Lucius mögém lép és... egy varázsigét suttog. Súlyos bilincsek jelennek meg a kezemen, majd a falhoz csatlakoznak, így már alig tudom mozgatni a karom. A fémre meredek a csuklómon... már csak a gondolatra, hogy ki vagyok szolgáltatva Lucius minden vágyának, felizgulok. Persze még mindig zavaróan túlöltözött vagyok a társasághoz képest.

Úgy tűnt, egyetlen problémámat egy pálcasuhintás meg is oldja. Lucius erős szakítóbűbájjal megszabadít a ruháimtól, majd pálcáját végighúzza a gerincemen. Én alig kapok levegőt, bizsergés fut végig a hátamon, a pálcából áradó mágia pedig még dob pár centit a farkamon.

- Ugye tudod, hogy rossz kisfiú voltál, Snape? - sziszegi a fülembe, én meg csak nyögök egyet válaszul. A fenekemnél érzem a lakkozott fát, és Lucius kezét is. Aztán az utóbbi előrébb vándorol, és végigsimít az ágyékomon. Én felhördülök, és hátravetem a fejem.

Lucius gúnyosan... és éhesen mosolyog rám, aztán ráveti magát a nyakamra, mint egy vérbeli vámpír. Felhördülök, ahogy szívni kezdi a bőröm, és kezével lassan két irányból is ostromol. Közben végig érzem az ezüst kígyó fejét a hátamon (rejtély, hogy hogy tudja azt is tartani). Nekifeszülök a bilincseknek, Luc pedig gúnyosan cicceg a fülembe:

- Már most szabadulni akarsz? Pedig ez még csak a kezdet.

Ha nem ismerném Luciust, most csak gúnyosan felkacagnék. Azonban túl jól ismerem. Nyelvét most a gerincemen érzem, ujjai pedig a farkam köré fonódnak. Nemes vágású orra lágyan simogatja a hátam, csókjai ellepik bőrömet. Egyre lejjebb és lejjebb ér, aztán egy ujj csusszan belém. Én kéjesen felnyögök, és úgy rángatom a bilincset, mint Black, mikor lecsukták.

- Ne az ujjaddal szórakozz, Lucius - suttogom, amennyire kevés levegőm engedi. Ő viszont nem tágít onnan, inkább engem tágít, már két ujjal van bennem. Kezdek megijedni.

Nem mintha a két ujja komoly fenyegetés lenne a farkához képest, nem. Csak ő nem szokott ezzel időzni... igen, szereti a szűk helyeket (ez a klausztrofóbia ellentéte lehet?). Úgyhogy kezdek kicsit kapkodva lélegezni (nem, nem a harmadik ujj teszi), ő meg újra végighúzza a botot a gerincemen. Megremegek, miközben Luc a nyelvével követi végig az útvonalat. És egyre több az ujj. Talán kezdek paranoiás lenni? Az ujjak támadása...

Ez a négy kicsit már kezd feszíteni, de őrjítő érzést okoz. Nyögve nyomom vissza magam a drágalátos szőkém... kezére. Ebbe kicsit csalódottan gondolok bele. És továbbra sem tudom, mire készül. Aztán felvilágosít: hideg, csőszerű valami siklik belém, felváltva ujjait. Felüvöltök, egyszerre tör rám gyönyör és fájdalom. Egyik kezével a farkamat masszírozza, másikkal pedig ki-be húzogatja azt a valamit. Egész testem bizsereg, szememet nem bírom nyitva tartani, futóversenyt rendez rajtam a hideg.

- Hogy tetszik, Sevie? - kérdezi érzékien a nyakamnak suttogva. Én válaszul megint csak nyögni tudok, de remélem, érti. - A pálcám jól érzi magát benned...

Szemeim egy századmásodperc alatt kipattannak. A pálcája? Merlinre, ezt még leverem egyszer Dracón...

Persze a verés céltestrésze (érthető módon) egyből vált, ahogy a pálca megbök "valamit" bennem.

- Áááh - üvöltök fel, de nem a fájdalomtól. Lucius (a kis élelmes) a jó szögben fúrja belém a rudat, egyre intenzívebben, és csak a perzselő lélegzetét érzem a nyakamon, ahogy próbálok egyre jobban helyezkedni, hogy többet kapjak. Az élvezet egyre csak fokozódik, és hála Lucius szakértő ujjainak, be is teljesedik. Felhördülök, szinte kiszakad a torkomból az állatias hang. Bár mindenért ilyen büntetést kapnék... Azt hiszem, több hibát ejtenék. Luc kirántja belőlem pálcáját, és a földre dobja. Ó, igen, nyílván már ő is ki van éhezve, nekem viszont kezd sok lenni a dolog. Fáradt vagyok ekkora élvezés után.

- Nyughass, Sevie - csitít le, lehelete pedig megint csodát művel a tarkómnál, beleborzongok. Hozzám simul, teste forró. Nem teketóriázik sokat, már belém is hatolt, és ütemesen, egyre gyorsabban kezd mozogni bennem. Én próbálok hátrafordulni egy csókért, amit meg is kapok. Szenvedélyesen harap ajkaimba, aztán a nyakamat ostromolja. Kezem ernyedten lóg a bilincsben, az övé viszont egyre gyorsítja a tempónkat.

Lökései egyre mélyebbé és sürgetőbbé válnak, aztán egy hangos nyögés után kimerülten borul a vállaimra. Hátrahajtom a fejem, így az arcomhoz ér selymes haja. Lassan magához tér, és pálcáját magához véve (el fogok pirulni erre a gondolatra?!?) eltünteti rólam a bilincseket. Szó nélkül sétálunk oda a kanapéhoz, és mindketten elhelyezkedünk rajta. Ha nem rontaná le a híremet, akkor most csendesen kuncognék Luc arckifejezésén. Valahogy mintha nem egészen így akart volna megbüntetni. Durcás képet vág (nem csak a fiának megy), és az orra alatt mormog, amiből csak annyit értek, hogy "idióta Granger, miért kellett, még az is felhúzott". Bár fogalmam sincs, hogy mi köze van az egésznek Grangerhöz, de per pillanat nem is érdekel. Egy lökéssel a hátára döntöm a duzzogó Luciust és (hozzám rettentően nem illő módon) hozzábújok.

* * *

(Szemszögváltás: Harry)

- Draco, szívem, nézd, megjött a posta! - mutatok fel. Több száz bagoly repül be az ablakokon, minden kis diák kap egy ajándékot, vagy egy levelet a családtól, hogy várják haza karácsonyra. Minden szerencsés diák... Én meg jobb esetben megint kapok egy Weasley-pulcsit. Óh, megjött Dracoék ezüst baglya, arisztokratikusan körberepüli a termet, hogy mindenki rá figyeljen, majd lepottyant elénk egy-egy levelet, aztán tovább repül, és egy méregzöld borítékot ejt Snape ölébe.

- Apától jött - olvassa szemöldökráncolva Draco, és mohón kinyitja. Én egy kicsit lassabban, de követem a példáját. Felszakítom a minőségi, drága pecsétet, és kiveszem a puha, szinte selymes levélpapírt.

„Mr Potter!

Szeretettel meghívjuk Önt a Malfoy birtokra a karácsonyi szünetben. Reméljük, elfogadja a meghívást, és számíthatunk a jelenlétére.

Lucius Malfoy”

Felvont szemöldökkel olvasom újra a sorokat. Ez valami vicc? Draco idebújik hozzám, és olvasgatni kezdi a levelem.

- Jé, te is ezt kaptad... Kissé más formában - mosolyog, és kapok egy gyors csókot. - Ugye eljössz? - kérdezi reménykedő tekintettel. És mégis hogy tudnék ellenállni ennek a szürke szempárnak?

- Elmegyek. Mondom kissé félszegen, mire Draco (izgatott csillogással a szemében) rám ugrik és... Nah jó, ezt a fél iskola előtt mégsem csinálhatjuk. Snape felé bökök (elterelés-képpen) és kissé elfúló hangon megjegyzem:

- Csak nem ő is jön velünk vakációzni? - bár pontosan tudom (most áldjam a büntetőmunkát?), hogy Lucius és Snape elég khm...közel állnak egymáshoz (minden szééép, és perverz értelemben).

- Nem tudom. - Draco hirtelen felugrik, és engem is maga után vonszolva a tanáriasztal felé veszi az irányt.

- Tanár úr! Csak nem önt is meghívták hozzánk a szünetre? - Draco egész konszolidált volt, ezt alig hallotta a fél... nah jó, az egész terem.

- De - motyogja Snape az orra alatt (ott aztán kényelmesen elfér) és nagy hévvel próbálja letörölni a kezéről a ráömlött teát. (Vajon hol kalandozott, hogy így megijedt Draco kiáltására?)

Így most újra alkalmunk nyílik megcsodálni a bal keze fején vöröslő (nagyon is ismerős) karcolt feliratot. Megbököm Dracót, aki szintén odanéz, próbáljuk kibetűzni (micsoda macskakaparás... siethetett a készítéssel)... Felvont szemöldökkel és már hangosan próbálkozok:

- It's okay to be gay?*

Az egész Nagyterem dőlt a röhögéstől, McGalagony pedig csalódottan tette le villáját (nem akarom tudni), Dumbeldore arca viszont felvidult (ezt sem...). Úgy tűnik, Snape sem bánja, hogy idén elhagyja a kastélyt...

*Buzinak lenni nem bűn (avagy buzinak lenni elfogadható dolog XD Képtelenség jól fordítani:P De ami biztos, hogy buzinak lenni jó ^^)

Ezennel az Előről hátra kisregény be van fejezve, köszönjük szépen mindenkinek, aki elolvasta, és nagyon reméljük, hogy tetszett is. Kérnénk azért kritikának is, tehát ha van pár perced, hagyj nyomot itt: kritikák. Ehhez a részhez pedig (így utólag, hogy ne lőjjön le poént), nagyon ajánlom Tomboytól az It's OK to be gay-t, ami az egészhez az ihletet adta, és köszi Umbridge-nek, akinek kölcsönvettük a pennáit:P De ez már egy másik novella, hogy került Luchoz a cucc;) Óh, a képek pedig a Wilde című zseniális filmből vannak (magyarul Oscar Wilde szerelmei), és főként Bosie-k, Jude Law jóvoltából ^^ Tehát neki is köszönjük:D És én (Bosie) köszönöm szépen Synnek, hogy írhattam vele, hogy elviselte a hülyeségeimet, és még élőben is hajlandó volt látni <3 Tehát köszi mindenkinek :D

Megelőztél, Bos:D Én akartam megköszönni, hogy kibírtad a hülyeségeimet, és még egyszer sem küldtél el melegebb éghajlatra (megyünk együtt?:P). Nélküled nem lenne EH és a blondjob blond része is hiányozna. (a jobot (munka) egyedül meg ki szereti?XD)/szóvicc ala Syn/. És mindenki másnak is köszönöm, aki eljutott idáig, hogy ezt elolvassa, hogy ...elolvasta.:D

Én mindig megelőzlek, nem emlékszel? XD Szerintem enahma már elküldött minket együtt oda, mehetünk, csomagolj :D Óh, a blond részt megosztom Luccal, ő vérbeli szőke:P én csak agyilag ^^ A munka meg hülyeség nélkül mit sem ér:P De azért nem mintha neked nem menne XD És igen, köszönjük mindenkinek, akinek meg nem tetszett, légyszi, együtt küldjön el minket a francba:P ott még úgysem voltunk ^^

Megbeszéltük.XD Megyünk a francba, ketten. A francban ugye sok buzi van?:P