A s�l hanyagul hever a sorsa s�lya alatt lassan �sszeroppan� sz�ken, de ezen k�v�l semmi m�s nem bontja meg a lak�s ped�ns rendj�t. Az ajt� gondosan becsukva, m�g v�letlen�l sem becsapva, a kulcs is hapt�kba v�gja mag�t az akaszt�n. Kab�t a fogason, cip� a szekr�nyben, �n a kanap�n. �s a leveg�ben kiirthatatlanul kering a rem�ny, szinte kaparja a torkom, ahogy kapkodva leveg�t veszek, nem hagy, k�s�rt, �letem utols� nyomor�s�gos pillanataiban is.
F�lelmetes hangja van a l�gz�semnek. Mint egy massz�v doh�nyos, aki k�toldali t�d�gyullad�ssal fekszik… har�csol�-csikorg�, abszol�te m�ltatlan a meghal�s nemes r�tus�hoz. R�h�gn�k, ha lenne er�m. Tal�n h�romszor cigiztem �letemben, azt is csak az�rt, hogy ne maradjon ki az �letemb�l, �s erre most a f�gg�s�get hi�nyolom. Az ember sosem kaphatja meg az �letet mag�t, teljesen, minden sz�rny�s�g�vel �s gy�ny�r�vel egy�tt…
Vesszen Pandora! Nem el�g, hogy kiszak�totta az emberis�get abb�l a tudatlan, komplik�latlan �let�b�l a kis szelenc�j�vel, a tetej�be m�g egyszer ki kellett nyitnia, hogy kiengedje a lehet� legt�bb baj okoz�j�t a f�ld�n.
A rem�nyt.
Az�rt a g�r�g�k tudtak valamit… ezt az �cska ribancot is a puszt�t�s eszk�zei k�z� z�rt�k, hogy a nyomoronc emberek a v�g�n m�g t�bbet szenvedjenek. Engem is a rem�ny �lt meg, �s a lehet� legkev�sb� vagyok ezzel egyed�l. Ha v�lasztanom kellene, hogy j� amerikaik�nt a k�s gy�rt�j�t vagy Darwin b�csit perelem be, nem sokat t�tov�zn�k. Lehet, hogy az igazi b�n�s nem szerencs�tlen tud�s, de am�g az emberek nem gondolhattak bele, hogy a rem�ny esetleg csak egy evol�ci�s k�nyszer, addig nem is k�s�rtette �ket olyan nagyon… Azel�tt �s azut�n is mindenkit megcsalt, de ma m�g k�telkedhet�nk is benne, hogy vajon l�tezik-e vagy csak bek�pzelj�k az eg�szet. Magasztos nevet adunk a l�tfenntart�s egyik legfontosabb t�nyez�j�nek, ami �r�kk� a t�l�l�sre sarkall minket.
Minden jobb lesz… szart.
H�t milyen alapom van nekem a rem�nyked�sre egy konyhak�ssel a mellemben, p�r percnyire att�l az alag�tt�l, ahol nem ord�t fel�d szitkokat senki ha szembem�sz vele?
�s m�gis, m�gis kell… holott igaz�n kedves lenne ha v�gre felfogn� a tudatalattim is, hogy v�gk�pp nincs rem�ny. Senki nem tudja, mit tettem, senki nem fogja megtudni, hogy mi�rt.
Az �n �r�k�s titkom… giccsesen romantikus.
Lehangol� egy ilyen helyen meghalni, huszonak�rh�ny �v szenved�s ut�n. A h�zban, ami v�gk�pp megfosztott minden es�lyt�l, �s a hely�t a rem�nnyel p�tolta csup�n.
Egy v�gtelen�l hossz�ra ny�lt p�lyafut�s utols� felvon�sa k�vetkezik…
Istenem, ha megv�ltoztathatn�m! B�rmit megadn�k �rte. Azt hiszem, b�rki b�rmit megadna �rte, ha �let�nek n�h�ny sorsford�t� pontj�n m�sk�pp d�nthetne. Mert igenis, �rzem! Lehetett volna jobb is.
Carpe diem… most neh�z lenne m�snak �lni, mint a pillanatnak. A j�v� a k�pzelet�nk sz�lem�nye, a m�lt pedig csak az agyunk s�t�t zugaiban l�tezik. A jelen az egyetlen, a megfoghat�, a jelenben rejlik a v�ltoz�s lehet�s�ge, sehol m�sutt. �s amint �rzem, hogy megfosztattam a v�ltoztat�s jog�t�l, minden annyira… sz�rke? furcsa? rem�nytelen? p�nikot id�z el�? Csak minden annyira nyugodt. Elt�nt a stressz, t�bb� nem �rzem �gy, hogy rajtam m�lik az eg�sz. Valami m�s ir�ny�t, �s az al�rendelts�g elhiteti velem, hogy biztons�gban vagyok. Most v�lik �rthet�v�, mi�rt hisznek annyian k�l�nb�z� istenekben… hogy ne kelljen �r�kk� nekik ir�ny�tani, hogy elh�r�ts�k a felel�ss�get. �ket valami m�s vez�relte… nem �k a hib�sak, �k csak apr� hangy�k valami nagyobbhoz k�pest. Minden Isten felel�ss�ge.
Tulajdonk�ppen nem is Isten teremtette az embert, hanem az ember Istent… t�maszul, oltalmaz�ul, goly�fog�nak. Logikus. �szveszejt�en logikus.
Halk k�h�g�snek indul, azt�n szinte g�rcs�s rohamm� v�lik. V�r csordul ki a sz�m sark�n, �s a nyakamon eleg�nsan �tszelve a kanap� durva sz�vet�be roskad. Eg�sz sz�p lehet, b�r �n csak a plafont l�tom, �s nem is sz�nd�kozom hosszan b�cs�zkodni mindenf�le t�rgyakt�l.
Fogynak el a szavak. Csak valami s�rget�, keser� k�nyszert �rzek, csal�dott belet�r�d�st, hogy annyi mindent ki kellett volna pr�b�lnom… hogy akkor a vil�g tal�n nem pomp�zna ilyen ideg�l�en sz�rke �s barna sz�nekben. Annyi apr�s�got mulaszottam el… annyi nagy dolgot… mind�ssze azzal, hogy belet�r�dtem.
Pedig ebben a vil�gban harcolni kell… hogy felemelkedhess, miel�tt egy�ltal�n lezuhansz. A pillanatnyi �r�m�k b�rmily sek�lyesek is, kev�s szebb dolog van n�luk.
Istenem! B�rcsak visszamehetn�k… �rzem, ahogy a rem�ny beveszi a sz�vemet, �s �cs�rol, ami�rt megfosztottam az uralm�t�l… szinte k�jesen ny�gi a f�lembe, hogy mit �lhettem volna meg, ha nem vagyok ilyen gyenge �s gy�va �s boldogs�gra k�ptelen. Sorolja azokat a gy�ny�r�ket �s gy�ny�r�s�geket, amik m�g r�m v�rtak, de igaz�b�l nem is, mert � tudta, � tudta, hogy gyenge leszek �tv�szelni a rosszat, � bizony hi�ba seg�tett, t�mogatott, usz�tott, �n egyszer�en hib�s vagyok, valaminek valamikor t�rt�nnie kellett velem… De tal�n m�g nem k�s� cs�ggedni! Fogjam csak meg a telefont, �s szinte h�zza a kezem, vonszolja a kagyl� fel�, remeg a csukl�m az er�lk�d�st�l, �s hosszas harc ut�n visszahull a karom a f�ldre. Nem gy�zhet. M�g van rem�ny, �pp ez�rt akarok meghalni.
Iszonyatos a k�s�rt�s, hogy becsukjam a szemem, hogy figyelmen k�v�l hagyjam a l�legz�s megszokott menet�t, �s csendesen s�rva felszabaduljak. Sz�p lenne kidobni ezt az eg�szet az ablakon, ennek a halv�ny-szomor� �letnek minden jellegtelen t�rt�n�s�t, hogy azt�n elsodr�djon valahov�, messzire.
Ugyan, minek gondolkodni az �leten. Volt, elm�lt. �rzem.
�rdekes, azt rem�ln� az ember, hogy minden hom�lyosabb lesz, a tudatom els�t�t�l, a f�nyek �r�kre kihunynak. Ehelyett elt�nik a h�lyog a szememr�l, ami elhom�lyos�totta a l�t�somat, �s a vil�g egy pillanatra, �pp csak egy r�pke, m�land� pillanatra gy�ny�r�v� v�lik…
Azt�n meghalok.