FIGYELMEZTET�S: enyhe, ink�bb csak eml�t�sszer� slash fordul el� benne, valamint kor�ntsem enyhe HP6-spoiler.

Aj�nl�s: ha m�r times, a M�V-nak (Mi�rt �llunk Vazze?), ami�rt mindig k�sik…

ROX YORK TIMES

1

Harry Potter fell�legzett, ahogy a ny�zsg� roxmortsi utc�r�l bel�pett az �ri�si Woodcrofti Hengist V�rosi K�nyvt�r el�csarnok�ba. M�r h�t �ve maga m�g�tt hagyta Roxfort folyos�it, egyre-m�sra horcruxokat hajkur�szott, m�gnem Neville �s � k�z�s er�vel legy�zt�k Voldemortot – biztos, ami biztos, �gy teljes m�rt�kben eleget tettek a J�slat minden egyes pontj�nak.

�m a sikernek �ra van – j� ideig �nnepelt�k, vadul �s rajongva, m�gnem – mindenki elfelejtette �t. Mindenki, aki rajong�nak sz�m�tott. Az ut�bbi n�h�ny h�tben m�r senki sem ostromolta az utc�n interj��rt, s�t m�g bar�tai sem kerest�k. Ez ut�bbi nem is volt nagy csoda, hisz az iskola �s k�s�bb a h�bor� v�gezt�vel mindenkinek �pp el�g dolga akadt a saj�t �lete k�r�l – csal�d, h�ztart�s, k�s�bb gyerekek, ahogy duk�l.

A Nagy�r legy�z�se ut�n egy�tt �nnepelt�k a Hollowi Csat�t, megf�radtan b�r, de azzal a furcsa, felszabadult �rz�ssel a mellkasukban. K�s�bb azonban a bar�tok megsz�ntek folyv�st l�togatni �t - kiv�ve persze a h�s�ges Colin Creevey-t, aki, mivel feles�g�l vette Hermion�t – a l�nyr�l kider�lt, hogy jobb’ szereti a fiatalabb h�st, hisz �ket b�rmikor kioktathatja -, mindig sort tudott ker�teni egy-k�t rosszul megindokolt bek�sz�n�sre.

Ez a t�r�d�s a legcsek�lyebb m�rt�kben sem zavarta a Kis T�l�l�t, aki – h�snev�hez m�ltatlanul - v�gre f�lszedett p�r kil�t �s magass�gban is r�dolgozott egy kicsit.

Neville szint�n j�l tartotta a frontot, �s, b�r Harryhez hasonl�an � sem vett el senkit, hat�rozottan kiegyens�lyozottabbnak t�nt a csata �ta.

Ami Harry Pottert illeti – � k�sz�nte sz�pen, nem k�rt sem az �nnepl�sb�l, sem az ut�na k�vetkez� feled�partikb�l �s pihenget�sb�l – � m�g nem v�gzett.

M�g meg kellett tal�lnia Dumbledore gyilkos�t.

Snape-et az�ta nem l�tt�k, hogy lerohant a toronyb�l azon a v�gzetes est�n; �gy a fi�nak volt ideje nosztalgi�zni. Sok mindent elfelejtett roxforti �veib�l, de a f�rfi von�sai �s g�nyol�d�sai furcsam�d m�g mindig olyan �l�nken �ltek eml�kezet�ben, mintha csak el�z� nap �rta volna azt a dolgozatot a cseppent�m�rgekr�l.

Val�sz�n�leg annak k�sz�nhette ezt a remek hossz� t�v� mem�ri�t vele kapcsolatban, hogy nap mint nap gondolt r� – a legteljesebb gy�l�lk�d�ssel.

Ez az �rz�s norm�l esetben arra sarkallta volna, hogy tegyen valamit Snape k�zre ker�t�s�nek �rdek�ben – de fogalma sem volt, mihez is kezdjen, hiszen a hal�lfal� tart�zkod�si hely�r�l m�g annyit sem tudott, mint annak a r�gi dolgozatnak a megold�sair�l. A f�rfi nem volt ott a csat�ban; val�sz�n�leg bujk�lt a gy�v�ja.

Elkesered�s�ben v�g�l is Harry p�lda n�lk�li var�zslathoz folyamodott - oly nagyon p�lda n�lk�li volt az eset, hogy nem is lett semmi foganatja. Elm�letileg egy sebezhet�, k�s�r�k n�lk�li Snape-hez vezette volna el a r�gi k�nyvekben tal�lt ige – de ennek m�r t�bb hete, �s a dolog sehogy se smakkolt. Nem t�rt�nt semmi! Semmi az �gvil�gon, legal�bbis �vele.

Roxmorts az �vek sor�n �szrev�tlen�l megv�ltozott; nemhi�ba nevezt�k az egyetlen var�zsl�k lakta v�rosnak. Sz�tterpeszkedett, egyre csak n�tt, n�vekedett; az �p�letek sz�ma is megszaporodott. B�r � maga az�ta nem j�rt itt, hogy elballagott Roxfortb�l, id�n visszat�rt, �s mellbe v�gta a nagy v�ltoz�s. K�l�nf�le alkalmi sz�ll�sokon, panzi�kban t�ltve az �jszak�kat, a r�gi id�kre eml�kezett, �s a nagy k�nyvt�rban a Megold�st kereste.

�ll�sa nem volt, p�nze pedig elegend�nek t�nt m�g hossz�-hossz�, t�tlen�l t�lt�tt �vekre. �gy h�t megtehette, hogy h�tk�znap, d�lut�n n�gykor elmegy keresg�lni, egy olyan helyre, ahov� di�kkor�ban be nem tette volna a l�b�t. S egykori hanyags�g�ra nem csup�n az volt a magyar�zat, hogy akkor m�g nem �llt itt semmif�le pomp�s V�rosi K�nyvt�r – akkoriban egyszer�en csak tasz�tott�k a pap�rral teli, nagy helyis�gek.

Bel�pett a kellemesen h�v�s el�csarnokba, �s �vatosan k�r�ln�zett. A biztons�g kedv��rt m�g manaps�g is ellen�rizte, nincs-e lesifot�s a k�rny�ken. Hiszen csak p�r hete tettek le arr�l a dr�gal�tos szok�sukr�l, hogy megnehez�ts�k az �let�t.

Semmi. Megnyugodva folytatta �tj�t az arch�vum fel�. H�tha r�tal�l egy h�rre, egy eg�szen apr�cska cikkre, melyben k�zlik egy Snape nev� b�n�z� hal�lh�r�t. A h�bor� alatt nem �rt r� a f�h�reken k�v�l b�rmi m�st is elolvasni a Pr�f�t�ban – s abban nem tal�lt Snape-r�l semmi biztat�t.

A k�nyvt�r valahogy kihaltnak t�nt. Tal�n, mert az emberek nagy r�sze m�g dolgozott ebben a napszakban; a roxfortosok pedig, szerencs�tlenek, m�g �r�kon �ltek. Miut�n bel�pett a k�nyvekkel teli �ri�si helyis�gbe, Harry azonnal az �js�gos r�szleg fel� vette �tj�t. A sz�pirodalomn�l csak egy-k�t arrafel� teng�d� alakot l�tott, saj�t �tic�lja k�rny�k�n pedig csup�n egyet.

A v�kony, n�la vagy egy fejjel alacsonyabb fi� a tudom�nyos magazinok k�z�tt keresg�lt, �s �gy t�nt, �szre sem vette a k�zeled� Harryt. Ha �szre is vette, egy�ltal�n nem t�r�d�tt vele. Harryt n�ha m�g mindig meglepte ez a hirtelen j�tt n�vtelens�g. Odas�t�lt a l�togat� mell�, a r�gi Pr�f�t�k r�szleg�re, �s maga is nekikezdett a kutakod�snak.

�m hirtelen valami elvonta figyelm�t munk�j�t�l: a fi� t�sszentett. A hang a hatalmas, �resen kong� teremben �gy hangzott, mintha valaki r�h�zott volna egy cint�ny�rra. Harry �sszerezzent; az idegen alak zsebkend�t h�zott el�, �s megt�r�lte az orr�t.

Az �tlagosn�l j�val nagyobb orr�t.

Harry gondolatban v�llon veregette �nmag�t – vigasztal�an �s egyben k�r�rvend�en. Nem igaz, hogy m�r mindenhol Snape-et l�tja!

Visszafordult a munk�j�hoz, �s folytatta a keresg�l�st. Az egyik m�rciusi sz�mban tal�lt egy hirdet�st, amiben egy Sergestus nev� alak alig haszn�lt �st�ket keresett. Lehet ez a pasi Snape rokona? A m�ni�j�b�l �s a l�k�tt nev�b�l �t�lve…

Gondolatait egy halk k�hint�s zavarta meg; a fi� volt az, de a dolog l�that�an nem neki sz�lt. Csak n�zegeti az �js�gokat �s apr�t k�hint, hiszen n�th�s vagy mifene, nem? Ekkor d�bbent r�, hogy �rz�keivel alattomban igenis figyeli ezt a fi�t, s ha az felt�n�bb mozdulatot tesz vagy valamilyen hangot ad ki, � ugr�sra k�sz. Mi ez? Olyan ismer�s volt a helyzet.

A m�sik ek�zben a f�le m�g� t�rte f�nyes, s�t�t haj�t, �s �l�ben egy rak�s magazinnal a legk�zelebbi asztal-sz�k egy�tteshez s�t�lt. M�g �tk�zben is olvasgatta egyik szerzem�ny�t, �s tov�bbra sem l�tszott tudom�st venni a h�res Harry Potterr�l.

Harry ellenben veszett�l figyelte �t, �s egyre ismer�sebbnek tal�lta. Azt tette h�t, amit a h�bor�ban tett volna ilyen esetben: elb�jt a k�nyvespolcok m�g�, �s onnan b�multa tov�bb.

El�sz�r semmi figyelemrem�lt�t nem csin�lt a k�ly�k, lesz�m�tva, hogy olykor-olykor halv�nyan elmosolyodott olvas�s k�zben. Id�nk�nt lekapart n�h�ny sz�t az el�tte hever� pergamendarabra, majd folytatta a magazinb�j�st. Harry tehetetlen�l leste.

Tizenhat-tizenh�t �ves lehetett a fi�, nem n�zett ki se t�bbnek, se kevesebbnek. Egyszer�, fekete, roxfortos tal�r volt rajta, mely al�l csukl�j�n�l kil�gott feh�r inge. Az �lt�zetet s�t�t csizma eg�sz�tette ki; �sszess�g�ben v�ve semmi gyan�s. Ahogy el�rehajolt, haja kiszabadult f�le m�g�l, �s ism�t az arc�ba borult. Finom, hossz� tincst�meg, v�kony, �s nem is k�l�n�sebben �polt; itt sem volt jelen egyik v�glet sem.

Harry maga sem tudta, mi�rt t�nik olyan furcs�nak sz�m�ra a l�tsz�lag t�k�letesen norm�lis iskol�sfi�. Hiszen k�zelr�l m�g nem is igen l�tta! A polcokn�l el�sz�r h�ttal �llt neki a k�ly�k, k�s�bb, messzebbr�l l�tta profilb�l, most pedig, egy k�nyvespolc m�g�l �s vagy tizen�t m�ter t�vols�gb�l figyelhette szemb�l.

A fi� kiss� arr�bb h�zta a sz�k�t, �s �js�gj�t leemelte az asztallapr�l, majd az �l�be vette. Sz�tt�rt l�bakkal olvasott tov�bb, k�nyelmesen elterpeszkedve, kezei k�zt egy r�g megs�rgult lappal. M�g mindig el-elmosolyodott n�ha, sz�ja sz�l�t jobbra h�zva, gunyorosan. Val�sz�n�leg az �sr�gi tudom�nyos cikkeken der�lt ilyen j�kat; azok mindig viccesek tudnak lenni…

Harry beleunt a hosszas figyel�sbe; maga is a magazinok fel� kapott, �s �jult er�vel folytatta a munk�t. ,,Ostobas�g”, mondogatta mag�nak, �s valah�nyszor hatalm�ba ker�tette az a k�ptelen �rz�s, legsz�vesebben fejbe verte volna mag�t. ,,Hagyjuk m�r ezt!”

Ez�ttal azonban a fi� nem hagyott neki b�k�t. Fel�llt ugyanis az asztalt�l, �s terh�vel megrakodva visszas�t�lt az �js�gospolcokhoz, csup�n n�h�ny m�tert hagyva a k�zt�k l�v� t�vols�gb�l; elkezdte visszarakosgatni a kez�ben tartott lapokat eredeti hely�kre. Mikor meg�rezte, hogy n�zik, sz�rakozottan oldalra pillantott, egyenesen a m�sik szem�be.

�s ekkor Harry v�gre megl�tta az arc�t.

Majdnem felki�ltott megr�k�ny�d�s�ben. Nem, az nem lehet! A fi� oly m�rt�kben hasonl�tott Severus Snape-re, hogy Harrynek kis h�j�n felizzott a zseb�ben a p�lca. Nem lehet!

De tizenh�t �ves volt, a r�gi karcs�, magas f�rfi helyett ink�bb sov�ny, ny�pic k�ly�k; haja j�val hosszabb, mint amilyenre Harry roxfortos �veib�l eml�kezett, az orra pedig… igen, az orra j�val kev�sb� volt hajlott, �s nem is t�nt olyan nagynak. A j�r�sa is kialakulatlan volt m�g; olykor bizonytalan, kamaszos lend�let� l�ptekkel haladt, de n�ha – mint p�ld�ul most, ahogy odas�t�lt a polc v�g�hez a nyilv�ntart�s�rt -, n�ha megpr�b�lkozott valami peckes, b�szke tart�ssal, alig emelte l�bait, ink�bb lopakodott. L�tszott, hogy n�la az �nmegval�s�t�snak nevezett miz�ria m�g k�sik.

Legink�bb a Mereng�ben l�tott fiatal Snape-re hasonl�tott; de hozz� k�pest is akadtak elt�r�sek. Az arca is m�snak t�nt kiss�, a pillant�sa is, ahogy gyanakodva m�g egyszer v�gigm�rte az �t b�mul�t; haja hosszabb volt, ruh�ja jobban illeszkedett test�re, s m�g az a Snape holts�padt volt, mint egy s�t�tben nevelt n�v�ny – � egyszer�en csak feh�r �rnyalat�nak tetszett, de nem l�tszott betegesnek.

M�gis – hasonl�tott r�, �s ez sz�get �t�tt Harry fej�be.

- Bocs�nat – l�pett k�zelebb a fi�hoz. – Megk�rdezhetn�m a neved?

- Mi�rt? – kapta fel a fej�t a m�sik, �s l�tszott, hogy csak az utols� pillanatban �llta meg, hogy �szt�n�sen h�tral�pjen.

- Azt hiszem, ismerem az ap�dat – mondta �vatosan Harry. A fej�ben mintha vil�goss�got gy�jtottak volna. R�tal�lt a megold�sra!

- Ismered? – A fi� keserny�sen elmosolyodott. – �, k�tlem.

- Mi�rt? – k�rdezte ez�ttal Harry.

- Mert m�r k�zel egy �ve halott, �s tudtommal �rtes�tett�k a jelent�sebb ismer�s�ket.

Harryt mellbe v�gta az inform�ci�. ,,�, k�pzelem, mif�le ismer�s�ket �rtes�thettek!”

- Nem Snape a vezet�kneved? – puhatol�zott tov�bb.

A fi� most m�r t�nyleg h�tr�lt egy l�p�st; b�ntudatosan, fej�t oldalra d�ntve f�rk�szte minden Potterek legh�resebbik�t.

- Teh�t ismerted. Ismerted az �reg Snape-et, igaz? – mormolta. – Na �s mit gondolsz r�la?

- Azt ink�bb nem soroln�m el – komorodott el Harry. – Azt viszont nem tudtam, hogy van egy fia.

- � se – vont v�llat keser�en a fi�. – Mit akarsz?

- A legut�bbi balh�ja el�gg�… eml�kezetesre siker�lt – folytatta Harry. – Tudsz r�la? Nem sokan tudj�k, ez bennfentes inform�ci�.

- M�g sz�p, hogy tudom, az�rt m�giscsak az ap�m! – csattant fel a k�ly�k. – �s meg�rdemelte, amit kapott! Szabadna tudnom, hogy m�gis ki vagy te?

- Igaz is. M�r k�rdeztem a neved. Huszon�t �ves vagyok, �gy illik neked el�bb bemutatkozni – jelentette ki megrov�an Harry. – Te vagy a fiatalabb. – Most, hogy kider�lt, val�ban ifjabb Snape-r�l van sz�, �gy d�nt�tt, nem tartja kord�ban ellen�rz�seit, f�leg, mert a sr�c annyira hasonl�t az apj�ra – s mert azt sz�nleli, hogy nem ismeri fel �t, holott �t mindenki ismeri.

- Severus Snape. – A fi� kih�v�an b�mult r�, ugr�sra k�szen.

- Fant�ziad�s elnevez�s – nyugt�zta g�nyosan mosolyogva Harry.

- Hogy mer�szeled…

- Potter. Harry Potter. Csin�ljunk �gy, mintha nem tudn�d. Nos, nem �ppen szolg�latodra, de itt vagyok.

- �, remek. Akkor, dics� Potter, el�lln�l az utamb�l? M�g van egy kis dolgom.

- Na igen. Nektek csak kis dolgaitok lehetnek, Snape. Hajr�. – G�nyosan h�tr�lt n�h�ny l�p�st, a fi� pedig d�ht�l remeg� v�llakkal elsietett az el�bbi asztala fel�. Ism�t a kez�ben tartott n�h�ny �js�got.

- Mit csin�lsz, katalogiz�lsz? – hallotta a h�ta m�g�l tizenvalah�ny b�k�s olvasgat�ssal t�lt�tt perc ut�n.

- Semmi k�z�d hozz�, Potter. Istenem... ti mind egyform�k vagytok!

- Kik mi? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. Kifejezetten impon�lt neki, hogy most � az id�sebb f�rfi, �s Snape ivad�ka a megal�zhat� di�k.

A fi� konokul hallgatott. Harry szem�gyre vette.

- Nem k�ne annyit doh�nyoznod. Megs�rgul t�le a k�rm�d.

- Hagyjatok m�r v�gre b�k�n! Azt csin�lok, amit akarok!

- L�tszik, hogy nem volt ap�d.

- Nem lehet mindenki olyan szerencs�s, mint egyesek.

- R�m c�lzol, te idi�ta? – szisszent fel Harry. – Az egy dolog, hogy neked m�r nem kellett r�szt venned a h�bor�ban, de igaz�n megjegyezhetn�d, hogy az ap�mat r�g meggyilkolt�k! – Nem tudta megem�szteni, hogy a mostani gener�ci� tagjai m�r hajlamosak megfeledkezni sz�lei trag�di�j�r�l.

- �s hogy hogy meg�rdemelte… - duruzsolta k�jesen a m�sik, �s �sszecsapta az �js�got. – J�l figyelj r�m, Potter. Se te, se James, se senki m�s…

- Fogd be a sz�d! – rivallt r� Harry. – �, hogy menn�l a francba, te fatty�!

- Ott vagyok, te t�rt�l r�m! – v�gott vissza d�h�s fintorral a fi�.

- Szeg�ny �ldozat! Az apja egy mocskos gyilkos, az eg�sz kl�nja egy aljas �rul� bag�zs, �s m�g � van nagyra mag�val! Ide figyelj, te vakarcs.

- ~ ~ Nem figyelek ~ ~ – mondta dallamosan a kis Severus, �s befogta a f�l�t. – Kapj�tok be, Potterek, �ljen a Mardek�r, tralalala. T�n�s, hagyj b�k�n, �reg.

- Elveted a sulykot, kicsi Snape! �n csak az�rt j�ttem, hogy…

-…~ tralalalala ~…

-…megtudjak valamit…

-…~ lalalalla ~…

- AZ AP�D MINDENIT! Mi ez a f�ledben?

- Discmannek h�vj�k, � nemes Potter. Nem megmondtam, hogy halj meg �s menj a pokolba?

Harry erre m�r nem sz�lt semmit. Megragadta a neveletlen k�ly�k grabanc�t, �s �gyse hi�nyzik senkinek alapon kir�ngatta az �p�letb�l. A nyomorult nem v�dekezett el�g felt�n�en ahhoz, hogy b�rkinek is felt�nj�n.

Az utc�n azt�n azonnal felpofozta Severust. Az erre sarkon fordult, �s fut�snak eredt, de Harry p�lc�ja enn�l az�rt gyorsabb volt – egy egyszer� k�t�z�b�b�j, �s m�ris aktu�lis sz�ll�shelye fel� r�ngatta, a legteljesebb lelki nyugalommal.

- D�g�lj meg – sziszegte a fatty�, �s beleharapott a kez�be. Ez volt az utols� mondata a meg�rkez�s�k el�tt, mivel Harry Silenci�val – �s a biztons�g kedv��rt m�g egy adag k�t�llel - jutalmazta az akci�t.

Haza�rve le sem jelentkezett a port�sn�l. Ok�, m�r nem rohamozz�k a Vitrol-f�le agressz�v riporterek, rendben van; de egyes privil�giumai m�g megvannak.

Egyenesen a szob�j�ba cipelte a tehetetlen�l kap�l�dz� tin�dzsert, �s az ajt� bev�g�sa, valamint egy j�l elhelyezett Colloportus ut�n azonnal lev�gta az �gyra.

- �s most besz�lgetni fogunk – jelentette ki a szemk�zti falnak. R�pillantott a k�ly�kre; ifjabb Snape kerekre t�gult szemekkel, d�bbenten meredt r�.

- �, azt mondod, nem tudsz besz�lni, mert bek�t�ttem a sz�d? Ugyan, kicsi Sev… Megoldjuk. Majd csak �n besz�lek, �s nem ugatsz bele.

Odal�pett a b�rszekr�nyhez, kit�lt�tt mag�nak egy martinit, majd helyet foglalt egy k�nyelmes fotelben, mely az �gyra n�zett. – Nos… Hol is hagytam abba? Ap�m h�s volt. A te ap�d pedig…

F�l �ra m�lva, miut�n szerencs�tlen Severus v�gighallgatta, miket is m�velt az apja �s h�nyszor, hogyan �lte meg Dumbledore-t �s mi�rt, s hogyan is folyt le a h�bor�, m�g � egykedv�en �ld�g�lt valahol otthon a n�vtelen anyja mellett (akir�l Harry val�j�ban nem is tudott semmit), majd Roxfortban tanult McGalagony alatt, mit sem sejtve arr�l, hogy a Voldemort elleni heves csat�roz�sok k�zben az eg�sz Rend az � nyomorult apj�nak nev�t gyal�zza… bla-bla-bla, nos ez egy kicsit sok volt neki.

Mikor Harry v�gre levette a sz�j�r�l a k�t�st, Severus elemi er�vel k�pte az arc�ba: - Te nem vagy norm�lis!

�m a h�s csak cinikusan elmosolyodott. – Ahogy gondolod, kedves. Ahogy gondolod. Na most te mes�lj. Hogy h�vj�k az any�d?

- Mes�lj te a ti�dr�l – sziszegte vissza gy�l�lk�dve a m�sik. Harry a szem�be n�zett, �s h�l�t adott az �gnek, hogy a k�ly�k meg van k�t�zve. �gy h�t f�lelem n�lk�l folytathatta megkezdett j�t�k�t, nem kellett tartania holmi kamaszos gyilkoss�gi k�s�rlett�l.

- A �n any�m… gy�ny�r� volt. Nem mintha r�d tartozna, de Lily Evans volt az egyik legszebb boszork�ny, akit valaha is… f�nyk�pen l�ttam.

- Ha! – pr�szk�lte Severus, �s g�nyosan elvigyorodott. Harry az arc�ba �nt�tte a marad�k martinit.

- Nos, nagy k�r, hogy ap�mmal egy�tt meg kellett halnia, ugyanis ketten egy�tt t�bbet �rtek, mint a te sz�leid �s eg�sz rokons�guk.

- L�tom, a csal�dodra jellemz� heveny �n�rt�kel�si zavar r�lad is elmondhat� – jelentette ki r�vid fuldokl�s ut�n Severus. Sunyin �sszeh�zott szemekkel figyelte a m�sik minden mozdulat�t, mik�zben t�tov�n belenyalt a sz�ja sz�l�r�l csordog�l� italpatakocsk�ba. Harry gondterhelten belet�rt a haj�ba, �s lepillantott a fi�ra.

Nem tudta elhinni, hogy az �reg Snape meghalt. �s azt m�g kev�sb� tudta elhinni, hogy siker�lt foglyul ejtenie a fi�t. M�rt nem sz�lt neki senki arr�l, hogy id�k�zben a k�lyk�t beiratt�k a Roxfortba? Egy�ltal�n… mi�rt nem sz�ltak, hogy van fia?

�, h�t persze. Minerva k�m�lni akarta a nagy h�s �rz�keny kis lelk�t. Milyen meghat�! �jabb poh�rral t�lt�tt mag�nak. M�r vagy egy �ve m�sra sem tudott gondolni, mint hogy…

�jra r�n�zett a fi�ra. F�rk�sz, alattomos pillant�ssal tal�lta szemben mag�t. Furcsa, de a r�snyire �sszesz�k�tett szemek hat�s�ra egy pillanatra Cho jutott esz�be.

Elhessegette az eml�kk�pet. Ginnynek igaza volt; � kitartott mellette, ahogy meg�g�rte, egyszer sem hagyta el a h�bor� sor�n, b�rmily nagy vesz�lyben is volt az � k�zel�ben. Illetve, csak egyszer.

Mikor meghalt.

�szrev�tlen�l ki�r�lt ez a poh�r is. Ez�ttal cherryvel t�lt�tte �jra, az �reg Trelawney r�gi kedves ital�val, �s k�zben fogly�t n�zegette. A kis Snape meg �t. B�mult�k egym�st, mintha mindketten valami alattomos t�mad�sra sz�m�tan�nak.

Severus elvigyorodott, ahogy v�gigm�rte �t. – Ugyan m�r, Potter – duruzsolta. – Mit�l f�lsz? �n meg vagyok k�t�zve, te meg nem. L�p�sel�nyben vagy, sajna. �gyhogy l�pj, l�gy sz�ves, mert m�r elzsibbadt a seggem.

Harry agy�n minden eddigin�l er�sebben suhant �t az �t�d�ves Cho eml�ke; k�bultan felhajtotta az ital�t. Ut�na intett egyet, �s Snape-r�l elt�nt az a kisebbfajta k�t�lh�l�zat, amit az utc�n var�zsolt r�.

- Van m�g valami mondanival�d? – duruzsolta Severus, �s k�nyelmesebb poz�ci�t vett fel az �gyon.

- Tulajdonk�ppen… - Harry elt�prengett. Mihez is kezdhetne ezzel a k�ly�kkel? – Nincs.

- Sajn�lom, amit ap�m tett – suttogta az ifj� Snape, �s arc�ra, meglep� m�don, szomork�s kifejez�s �szott. – �rtem se tett valami sokat, de ez…

- Amikor a k�nyvt�rban tal�lkoztunk… - t�n�d�tt Harry -, nem azt mondtad, hogy… sz�val, �gy t�nt, hogy nem szereted. Szeretted…

- Hogyan is szerethettem volna? Ezt? – sziszegte megvet�en a kamasz. – Most viccelsz, ugye? M�g a nevem is gy�l�l�m.

- Azt mondjuk � sem szerette – mosolyodott el keserny�sen Harry. – F�lv�r Herceg, bahh… Milyen k�nyelmes…

- Az – lehelte Severus. Harry feln�zett a furcsa hangv�telre. A fi� �pp a cs�p�j�n j�rtatta a kez�t; unottan v�gigsim�tott saj�t combj�n, �s a plafont b�multa t�n�dve. M�sik karja t�maszul szolg�lt a tark�ja m�g�tt.

A m�sik f�rfi zavartan f�lren�zett, hisz csak egy elm�lked�skor szok�sos �nk�ntelen mozdulatr�l volt sz�. Vakar�zott, vagy valami…

- L�ttad valaha? – k�rdezte lassan. Most el�sz�r tudatosan �gyelt arra, hogy a m�sik fi�nak is vannak �rz�sei, �s hogy a gyerek nem az apja.

- Aha – suttogta b�gyadtan a m�sik.

- Megvert?

- Ja. – Kis Snape oda sem figyelve, rosszkedv�en meredt a falra.

- Figyelj… �n sajn�lom – mondta Harry, �s t�nyleg sajn�lta. Minek is rabolta el szeg�ny k�lyk�t? M�g ha annak a k�lyke is, nem tehet semmir�l.

- �n is – mormolta a k�ly�k. Harry most m�r odapillantott. Mit s�hajtozik meg egyszavas v�laszozik ez, m�rt nem maszturb�l rendesen, vagy b�gje el mag�t, vagy... b�rmilyen bels� nyomora van is, csin�lja, csak ne…

…aludt. A kamasz elaludt az � �gy�n.

,,Ez az �ra annak, hogy �sszekevertem az apj�val”, gondolta Harry, �s a szekr�nyhez l�pett takar��rt, miel�tt r�j�tt, hogy az egyetlen darab Snape alatt van, �s a fi� nagyban �lmodik rajta.

Nem volt mit tenni… f�lhajtott m�g egy poh�rral. Ez m�r nagyon sok volt m�ra; nem szok�sa inni, de a h�bor� ut�ni esem�nyek jobban megviselt�k, mint eddig b�rmi. Egyed�ll�t, mag�ny, Ron h�zass�ga, Hermione terhes, bahh… �s � nem tal�lja, egyszer�en nem tal�lja Snape-et, pedig megesk�d�tt r�…

V�g�l is itt van, megtal�lta, b�r nem eg�szen ez az, amit keresett. Hal�lh�r�t kapni r�g elt�nt ellens�g�nek, s helyette az �gy�ban tal�lni a fi�t – a fi�t, aki k�b� annyi id�s lehet, mint � volt Dumbledore hal�lakor...

Katartikus.  Ha egy sz�val kellene jellemeznie az �lm�nyt, h�t ez az. B�ntudatosan v�gigsim�tott az alv� fi� arc�n, �s sz�gyenkezve konstat�lta, hogy m�g mindig nedves a r� locsolt martinit�l. Hirtelen �tlettel m�g k�zelebb hajolt, �s szimatolva pr�b�lta kider�teni, �rezni-e �gy rajta az alkoholszagot.

Hiba volt. Ifjabb Snape v�ratlanul kinyitotta a szem�t, �s sz�jon cs�kolta �t.

�rezte rajta az ital �z�t, �s m�g valamit: fanyar borsmenta- �s cigarettaillatot. Vannak, akik azt hiszik, az illatoknak nincsen �z�k – de azok m�g nem �rtak verset, �s nem cs�koltak nikotinf�gg�t.

Harrynek esz�be sem jutott tiltakozni; a fej�be sz�llt alkohol, Cho k�p�nek ki�jul� eml�kkock�ja �s a fi� nedves ajkai nem engedt�k. A f�rfi hagyta mag�t belevinni a cs�kba, �s r�videsen megtapasztalhatta, mire k�pes a fiatal Severus nyelve, ha gazd�ja igaz�n szabadj�ra engedi a fant�zi�j�t.