B�kakir�lyfi ala Malfoy

- Lucius!- hangzott fel a m�r j�l ismert �v�lt�s, ami m�g percekig visszhangzott a Malfoy K�ri�ban. A sz�ke, f�rfi f�l l�bbal a l�pcs�n fordult feles�ge fel�, tudva, hogy �gysem ker�lheti el az �jabb hisztirohamot.

- Igen, Narcissa?- mondta kev�s meggy�z�d�ssel. A szint�n sz�ke asszony, eltorzult arccal �llt az el�t�r k�zep�n, �s kit�rni k�sz�lt.

- Tenned kell valamit! A fiad megint meg�tkozta a a vend�geimet! R�ad�sul nem is ak�rkit! Az Aranyv�r� N�k T�k�letesen Arisztokratikus Egylet�nek eln�kn�j�t! Tudod mekkora sz�gyen ez? �ppen a te�nkat fogyasztottuk, mikor az a pokolfajzat befutott a t�rsalg�ba egy gurm�kot �ld�zve, �s megint haszn�lta a szak�csn� var�zsp�lc�j�t! Persze ahelyett, hogy a l�nyt tal�lta volna el, sikeresen bajuszt n�vesztett Madame Chantelnek! El se tudok k�pzelni nagyobb sz�gyent!

A n� v�r�s arccal meredt f�rj�re, aki alig b�rta visszafogni mag�t a bajuszos asszon k�p�re.

- �s? Mit kellene tennem? - k�rdezte f�l�nyesen, mintha semmi k�ze nem lenne a probl�m�hoz. S�t tal�n egy kicsit b�szke is volt a fi�ra, hogy ilyen sz�pen elint�zte azt a nagysz�j� tehenet.

- Hogy mit kellene tenned? - Narcissa hangja okt�vokat ugrott, �s �gy n�zett ki, mint aki menten felrobban. - Nos, ha nem lenn�l ilyen �rdektelen, �s foglalkozn�l a fiaddal, nem lenne ilyen! �gyhogy ma neked kell mes�lned neki! Hosszan!

- K�l�nben?

- K�l�nben elh�vom a miniszter urat �s a feles�g�t vacsor�ra holnap, �s nem mehetsz Snape-hez - �, igen. Narcissa bevetette a titkos fegyver�t. A f�rj�nek legfontosabb ponton t�madott. Lucius minden p�nteken Severushoz j�rt k�rty�zni...na j�, mondjuk, hogy vetk�z�s p�kert j�tszottak.

- Rohadj meg - sziszegte undorodva Lucius, majd h�tat ford�tott feles�g�nek, �s felcaplatott a l�pcs�n, egyenesen Draco szob�j�ig. Az �t�ves kisfi�nak akkora rezidenci�ja volt, mint Weasley- �k eg�sz h�za (ami valljuk be �szint�n, annyira nem is nagy teljes�tm�ny), �s mindene megvolt, amit csak egy gyermek k�v�nhat. A hatalmas ablak alatt m�retes francia�gy foglalt helyet, m�regz�ld takar�val, �s p�r puha pl�ss s�rk�nnyal. Mellette az �jjeliszekr�nyen egy szint�n z�ld l�mpa vil�g�tott, alatta apr� j�t�kok sokas�ga. Az �gy mellett egy k�nyelmes fotel kapott helyet, m�g�tte k�nyvespolc, tele poros k�tetekkel. A f�ld�n egy s�rk�nyt mint�z� sz�nyeg ter�lt el, ami minduntalan ontotta mag�b�l a v�r�s selyemanyagot. Lucius k�ny�rtelen�l v�gigtaposott rajta, �s meg�llt az �gy mellett.

- Draco! - ki�ltotta el mag�t, mire alig p�r m�sodpercen bel�l egy sz�ke kisfi� szaladt be a szob�ba, egyik kez�ben p�lc�val, a m�sikban apja s�tabotj�val. Lucius nagyot s�hajtott.

- Add ide azt sz�pen - guggolt le a fi�hoz, aki vigyorogva �tny�jtotta neki zs�km�ny�t.

- Mit csin�lunk? - k�rdezte vid�man, �s beleugrott az �gy�ba.

Lucius v�gign�zett kisfi�n, aki a z�ld pizsam�j�n mozg� apr� s�rk�nyokat piszk�lta �lvezettel. Mit is mondott az anyja? Pokolfajzat, nos ez volt az utols� jelz�, amit haszn�lt volna Draco le�r�s�ra �gy r�n�z�sre. Sz�ke haj�val, hatalmas, �rtatlan, sz�rke szem�vel, l�nyosan finom arcvon�saival �s csib�szes mosoly�val legjobban egy angyalk�ra hasonl�tott. Persze az m�r m�s k�rd�s, hogy az angyalka m�r most rendelkezett a h�res Malfoy �ntudattal �s fens�bbs�ggel.

- Ma �n fogok mes�lni neked - k�z�lte fi�val, aki nem rejtette el fintor�t. Apja elsiklott a megnyilv�nul�s felett, �s kez�be vette az �jjeli szekr�nyr�l a d�szes Malfoy mesek�nyvet, ami m�r gener�ci�k �ta jelentette az esti sz�rakoz�st az ifj� �r�k�s�knek. Lucius is eml�kezett, hogy az anyja ebb�l olvasott neki, �s arra is, hogy milyen hal�losan unalmasnak tartotta.

- A b�kakir�lyfi - olvasta fel Lucius a c�met, mire Draco l�tv�nyosan �s�tott egyet. - �lt egyszer, t�l az �perenci�n egy csodasz�p kir�lykisasszony. Egy nap kiment a tiszt�sra, hogy j�tsszon az �vegg�mbj�vel, ami �gy csillogott, mint a legszebb gy�m�nt a f�ld�n.

- Nekem is van ilyen. Ez nem nagy sz�m - vis�tott k�zbe Draco, �s r�mutatott a f�ld�n hever� j�t�k�ra. �, igen, Lucius vett neki egyet, hisz ha m�r a kir�lykisasszonynak van, Drac�nak mi�rt ne legyen?

- Igen, tudom, kicsim - s�hajtott Lucius, �s kezdett elt�n�dni, vajon jobban j�rt- e �gy, mint hogy kihagyott volna egy �jszak�t Snape-pel. Gyorsan latolgatta a lehet�s�geket, �s �gy d�nt�tt: igen, felett�bb jobban j�rt.

- Teh�t a kir�lyl�ny kiment j�tszani, de az �vegg�mbje v�letlen�l beleesett a t�ba. A kir�lyl�ny nagyon szomor� lett, �s s�rdog�lni kezdett.

- J�tt a b�ka, kihozta neki, megcs�kolta, kir�lyfi lett, boldogan �ltek - �sszegezte Draco a mes�t m�la undorral. - Ez unalmas.

Lucius felvonta a szem�ld�k�t, majd egy laza mozdulattal becsapta a k�nyvet. Eld�nt�tte: akkor is lek�ti Draco figyelm�t, ha esik, ha f�j. Vele azt�n nem lehet pack�zni!

- Nos, ha ennyire ismered a t�rt�netet, meg tudod nekem mondani, hogy mi�rt van benne a Malfoy mesek�nyvben?

Draco, azon az est�n el�sz�r, �rdekl�dve n�zett apj�ra.

- Nem, de mi�rt?- k�rdezte moh�n.

- Gondoltam, hogy any�d sosem mondta el neked a k�nyv val�di �rt�k�t - Lucius �gy gondolta, hogy fia m�r el�g id�s ahhoz, hogy megismerje a csal�di legend�kat. Tal�n ha neki is elmondt�k volna ilyen id�s kor�ban, � sem pr�b�lta volna felgy�jtani a k�tetet az els� megtanult b�b�jjal.

- Tudnod kell, hogy minden mese ebben a k�nyvben val�j�ban megt�rt�nt esem�nyen alapul, m�ghozz� a csal�dunk tagjaival t�rt�nt esem�nyeken. - Draco nyitott sz�jjal figyelte apj�t, �s �gy t�nt, m�g l�legezni is elfelejtett. - Akarod tudni, hogy a B�kakir�lyfi mes�je hogyan t�rt�nt val�j�ban?

- Igen! Igen! - b�logatott a kisfi�, aranyos f�rtjei csak �gy sz�lltak a leveg�ben. Lucius elmosolyodott, tudta, hogy ez sokkal jobban fogja �rdekelni fi�t, mint a sz�zszor hallott unalmas mes�k.

- Egyszer volt, �ppen itt volt, sok- sok �vvel ezel�tt. �k- �k- �k- �knagyap�d, Flavius Malfoy �lt ugyanebben a kast�lyban abban az id�ben. Term�szetesen hatalmas var�zsl� volt, mindenki tisztelte, �s f�ltek t�le. Nem is alaptalanul. Sok egy�b nagyszer� tulajdons�ga mellett �s�nk anim�gus volt. Ugye tudod, az mit jelent?

- Nem - r�zta a fej�t csillog� szemekkel Draco. Lucius mes�l� p�zba helyezkedett, kisfia pedig, mint j� hallgat�s�g elter�lt az �gyon, �s figyelte apja minden mozdulat�t.

- Az anim�gia egy bonyolult var�zs, seg�ts�g�vel az ember �llatt� tud alakulni. Igen kevesek k�pesek r�, hossz� tanul�st, �s kiv�teles k�pess�geket ig�nyel. M�ig sem tudom, hogy annak a nyavaly�s Pettigrew-nak hogyan siker�lt... De mindegy, most nem ez a l�nyeg - t�rt vissza a mes�hez Lucius. - Flavius alig tizennyolc �vesen m�r �t tudott v�ltozni b�k�v�.

Draco t�tott sz�jjal hallgatta, �s itta apja minden szav�t.

- Flaviusnak volt egy hatalmas szenved�lye: im�dta a mugli kir�lyl�nyokat. Akkoriban ezen a vid�ken rengeteg kir�lys�g volt, �s nem messze a kast�lyunkt�l foglalt helyet az akkori legnagyobb palota, Dorian kir�ly palot�ja. Dorian nagy uralkod� volt, az �sszes mugli tisztelte �s im�dta �t. Volt egy csodasz�p l�nya, Gloria. �benfekete haja volt, ragyog� k�k szemei, �s sud�r alakja. Messze f�ldr�l �rkeztek kir�lyok �s hercegek, hogy ellopj�k a sz�v�t. Persze Flavius nem udvarolhatott a kir�lyl�nynak, neki nem volt semmi mugli rangja, be sem engedt�k a kir�lyi udvarba. Nem mintha ez gondot okozott volna az �k- �k- �k- �kap�dnak. Neki is, mint �ltal�ban minden Malfoynak, a v�r�ben volt m�sok ir�ny�t�s�nak �s manipul�l�s�nak k�pess�ge.

Draco tov�bbra is csillog� szemekkel figyelte apj�t, �s erre a megjegyz�sre elt�totta a sz�j�t �s mag�hoz szor�totta a kez�t, �gy jelezve, hogy az � v�r�ben is ilyen nemes adom�ny lakozik.

- Flavius nem szerette, ha valamit nem kap meg, �gyhogy kieszelt egy tervet, hogy megszerezze a kir�lyl�nyt. Egyik nap besz�k�tt a palot�ba, hogy megkeresse Glori�t, aki minden nap a kerti t� mellett j�tszott a kedvenc �veggoly�j�val. K�vette eg�szen a tiszt�sig, megb�jt egy bokor m�g�tt, �s onnan leste a gy�ny�r� l�nyt. Gloria �nfeledten j�tszott �s nevetett, azt�n egyszer csak v�letlen�l beleejtette j�t�k�t a t�ba. Nagyon elkeseredett, le�lt a t� partj�ra, �s s�rni kezdett. Flavius �rezte, hogy most j�tt el az � ideje. Egy szempillant�s alatt �talakult b�k�v�, �s belevetette mag�t a t�ba. Ki�szott a kir�lyl�nyhoz, �s brekegni kezdett, hogy felh�vja mag�ra a figyelm�t.

„Brek brek kir�lyl�ny, mi�rt s�rsz?” - k�rdezte t�le, Gloria pedig r�emelte j�gk�k szemeit.

„Az �vegg�mb�m beleesett a t�ba, �r�kre elvesztettem” - pityergett a l�ny. Flavius elmosolyodott mag�ban, �s eld�nt�tte, hogy alkut aj�nl.

„�n sz�vesen kihozom neked az �vegg�mb�t, de csak egy felt�tellel” - mondta ravaszul, mire a kir�lyl�ny arca felder�lt.

„Igaz�n? Mondd, mit akarsz cser�be, b�rmit megteszek! Ti�d lehet a palota �sszes kincse, a mez�, az erd�, amit csak akarsz!” - dalolta boldogan Gloria. Flavius azonban megr�zta cs�f b�kafej�t.

„Nem kell nekem sem arany, sem mez�, vagy erd�. Csup�n azt k�rem, hogy cs�kolj meg engem!” - brekegte, a kir�lyl�ny pedig undorodva n�zett r�.

„Hogy gondolod ezt?” - k�rdezte, �s m�g azt is elfelejtette, hogy visszakapn� a legnagyobb kincs�t, ha megtenn�, ezt az apr� dolgot. Flavius pedig szembes�lt vele, hogy a kir�lyl�ny sem k�l�nb�zik az aranyv�r� n�ismer�seit�l, � is ugyanolyan finny�s. De nem adta fel ilyen k�nnyen.

„Csak egy cs�kr�l van sz�, att�l igaz�n nem esik le az er�ny�ved” - azt nem eml�tette, hogy ett�l, ugyan nem, de ha rajta m�lik, m�st�l biztosan.

Draco �rtetlen�l n�zett apj�ra, aki kicsit elkalandozott a fi�nak kiss� cenz�r�zott t�rt�netben.

- A kir�lyl�ny elgondolkozott, hiszen ennyit igaz�n meg�g�rhetett, ha vissza akarta kapni az

�veggoly�j�t. �s � mindenn�l jobban szerette a j�t�kot.

„Rendben, megteszem” - sz�lt, �s Flavius m�ris a tettek mezej�re l�pett. Jobban mondva a t�ba ugrott. Nem telt el f�l perc, m�ris kint volt Gloria kincs�vel. A l�ny lehajolt a g�mb�rt, majd Flaviusra �gyet sem vetve szaladt vissza a palot�ba.

„Rohadt kurva... akarom mondani h�l�tlan kir�lyl�ny!” - szitkoz�dott Flavius, de nem hagyta annyiban a dolgot. Sietve visszav�ltozott, �s odaszaladt a kast�ly bej�rat�hoz. �gy sokkal gyorsabb volt, mint b�kaugr�ssal. Mikor oda�rt, k�rben�zett, hogy v�letlen�l se l�ssa senki, �s visszav�ltozott b�k�v�. Beosont a folyos�ra, cuppogva ugr�lt fel a l�pcs�n, gusztustalan ny�lk�t hagyva maga ut�n. A szobal�nyok sik�tva cs�sztak le, de Flaviust ez sem �rdekelte!

Draco �desen felnevetett, Lucius pedig mosolyogva megv�rta, m�g fia befejezi. �gy gondolta, kihagyja azt a r�szt, mikor Flavius v�gigj�rta a l�nyszob�kat, �s b�kak�nt k�r�ln�zett. Ez majd egy m�sik mese lesz, t�z �v m�lva.

- Flavius folytatta �tj�t, meg sem �llt a kir�lyl�ny szob�j�ig. M�g egy utols� pillant�st akart vetni r�.  Szem�gyre vette a sz�ps�ges Glori�t, majd ism�t leugr�lt a l�pcs�n, �s haza ballagott. Este csal�dottan fek�dt le az �gy�ba, �s bossz�t tervelt... Senki nem verhet �t egy Malfoyt b�ntet�s n�lk�l! Igen, m�r akkor is l�tezett ez az �r�k �rv�ny� t�rv�ny. M�snap Flavius �jra a t�hoz ment, �s l�ss csod�t, Gloria, �kesen jelezve, hogy mennyire is el�rel�t�, �jra ott j�tszott az �veggoly�val. Ez alkalommal a b�ka nem v�r semmire, egyenesen a kir�lyl�nyhoz ugr�lt, aki bossz�s �s undorod� arccal n�zett r�.

„Te meg mit akarsz itt m�r megint?” - k�rdezte, �s k�t l�p�st tett h�trafel�.

„Elj�ttem a meg�g�rt jutalmam�rt” - mondta Flavius, b�r azt nem tudta, hogy mikor v�lt a meg�rdemelt jutalmak v�d�szentj�v�. Gloria pedig hitetlenked� pillant�st l�vellt fel�.

„Csak nem gondolod, hogy megkapod, amit �g�rtem?” - mondta, majd sarkon fordult �s ism�t elfutott. Flavius k�r�lbel�l ekkor d�bbent r�, hogy a kir�lyl�nyb�l milyen j� Malfoy lenne.

- De Flavius nem adta fel. Csak neki volt joga megszegni az �g�retet, de m�g ezt sem engedte a h�res Malfoy- becs�let. Az �ra vacsor�hoz �t�tt, �s h�s�nknek zseni�lis �tlete t�madt. Odafutott a kapuhoz, bekopogott, hisz b�ka alakban nem �rte volna fel, majd ism�t visszav�ltozott. Szerencs�je volt, a kir�lyl�ny nyitott ajt�t neki. Gloria teljesen led�bbent, hogy ism�t itt l�tja �t.

„Menj el innen! M�r ezerszer megmondtam, hogy t�n�s!” - sziszegte halkan, de a b�ka mosolyra h�zta sz�j�t.

„Meg�g�rted, kir�lyl�ny!” - felelte hangosan, hogy a kir�ly is hallja.

„Ki van itt, Gloria?” - k�rdezte Dorian kir�ly, mire a l�ny becsukta az ajt�t.

„Senki ap�m!” - hazudta, de nem tudta �tverni. Egy perc m�lva �jra ny�lt az ajt�, �s k�t nemes n�zett a kis Flavius- b�k�ra.

"Egy b�ka k�r bebocs�t�st, uram" - sz�lt a jobb oldali, mik�zben sz�lesre t�rta az ajt�t...nem mintha egy b�k�nak akkora helyre lett volna sz�ks�ge.

"Mi�rt keresed a l�nyomat?" - k�rdezte a kir�ly, �s fel sem mer�lt benne a gondolat, hogy a b�ka esetleg nem tud besz�lni.

"Az�rt j�ttem, mert a Gloria nem tartotta be a nekem tett �g�rete r�es� r�sz�t"- sz�lt Flavius, mik�zben k�zelebb ugr�lt a megrakott asztalhoz. A kir�ly �rdekl�d� k�pet v�gott, mire a b�ka folytatta a mes�t:

"Tegnap �ppen a t� mellett h�s�ltem, mikor a kedves l�nyod lej�tt j�tszani az �veggoly�j�val. De egy szerencs�tlen dob�s ut�n az a v�zben k�t�tt ki. Mivel �n annyira j�sz�v� vagyok, k�szs�ggel felaj�nlottam a seg�ts�gemet, persze csak egy apr� dolog�rt cser�be."

"�s mi volt az?" - k�rdezte a kir�ly els�t�t�l� tekintettel.

"Egy cs�kot k�rtem csup�n. �s a l�nya elfogadta a felt�telt, de miut�n felhoztam a j�t�k�t elszaladt. �s nem teljes�tette az �g�ret�t ma sem, amikor megkerestem."

"Igaz ez?" - k�rdezte a apja Glori�t szigor� tekintettel.

„De apa, ez csak egy b�ka!” - ny�sz�rg�tt a l�ny, de apja komor maradt.

„H�t akkor k�rlek, eb�delj vel�nk. Megtudhatn�nk esetleg a neved?” - k�rdezte a kir�ly, majd le�lt az asztalhoz.

„A nevem Flavius” - felelte a b�ka, �s felpattant a sz�kre, majd onnan az asztalra.

„Gloria, oszd meg a t�ny�rod a vend�ggel!” - parancsolt Dorian kir�ly ellentmond�st nem t�r� hangon. A l�ny ny�sz�rg�tt m�g, de teljes�tette apja k�r�s�t, �s egy�tt falatozott a ny�lk�s b�k�val.

- De Flavius b�csi sokkal t�bbet tudna enni ember alakban! - sz�lt k�zbe a kis Draco, �s nagyon b�szke volt megfigyel�s�re.

- �, igen. De Flavius nem akart enni, � csak a kir�lyl�nyt akarta! - v�laszolt Lucius, majd mosolyogva megsimogatta fia sz�ke kobakj�t. - Teh�t Flavius�k megvacsor�ztak, illend�en elcsevegett a kir�llyal, �m Gloria ker�lte a tekintet�t. Apja figyelm�t sem ker�lte el ez a t�ny, �gyhogy sz�r�s tekintettel n�zett l�ny�ra.

"Gloria, ne k�nyeskedj, ez egy�ltal�n nem vall r�d!"

"De apa, � egy b�ka, k�ny�rg�m!" - v�laszolt a l�ny k�ts�gbeesett arccal.

"Igen, de az �g�ret sz�p sz�, ha megtartj�k, �gy j�! �s te �g�retet tett�l, nincs kib�v�. Ez�rt most azonnal a szob�dba viszed ezt a szerencs�tlen b�k�t, �s megadod neki, ami j�r!"- mennyd�r�gte Dorian. A l�nya s�rt�d�tten felpattant, �s a szob�ja fel� sietett. Flavius meg gonosz mosollyal k�vette.

„H�t gyer�nk. Legy�nk t�l rajta” - s�hajtotta Gloria, le�lt az �gya sz�l�re, �s karj�ba vette a ny�lk�ban �sz� Flaviust. M�g egyszer fintorogva v�gigm�rte, majd becsukta a szem�t, �s ajk�t a b�ka sz�j�hoz �rintette. Flavius pedig fogta mag�t, �s visszaalakult emberr�. A kir�lyl�ny nagyon meglep�d�tt, ijedten esett az �gyra. Ahol az el�bb egy b�ka volt, ott most egy dali�s f�rfi �llt. Flavius hossz�, ez�stsz�ke haja m�lt�s�gteljesen omlott d�lceg v�llaira, ac�lk�k szeme leny�g�zte a l�nyt.

„A cs�kod megt�rte az �tkot” - suttogta Gloria f�l�be. „H�t l�gy eny�m...” - mondta, azzal szenved�lyesen megcs�kolta. Az �jszak�t egy�tt t�lt�tt�k, de m�snapra Flavius elt�nt. Nevetve indult haza hajnalban, �s szob�ja fal�ra eleg�ns bet�kkel fel�rta: „Az �g�ret sz�p sz�, ha megtartj�k, �gy j�.”

- M�g mindig fel van �rva? Ugye apu, m�g mindig itt van valahol? - visongott �nfeledten a kis Draco.

- �, igen, h�t persze! Te is ezerszer l�ttad m�r az �gyunk felett... - mosolygott Lucius, �s �l�be vette fi�t. Mag�hoz �lelte, �s ringatni kezdte.

- Mi t�rt�nt Flavius b�csival �s a kir�lyl�nnyal, apu? - k�rdezte �s�tozva Draco, �s m�g ink�bb hozz�b�jt apj�hoz, majd j�tszani kezdett a hossz�, vil�gos tincsekkel.

- Flavius figyelemmel k�s�rte otthonr�l a kir�lyl�ny �let�t. Sok�ig csal�dott volt, �s kereste a herceg�t, de hamarosan �jabb szerelem tal�lta k�pen. - fintorgott egy cseppet Lucius, majd folytatta.

- Nos, Flavius b�csi nagyon el�gedett volt a terve eredm�ny�vel, �gyhogy m�g n�gy kir�lyl�nnyal elj�tszotta ugyanezt. De az utols� kisasszony nem eg�szen az volt, akinek mutatta mag�t. Igen, boszork�ny volt, �s � lett a �k- �k- �k- �knagymam�d - mosolyodott el Lucius, Draco pedig vid�man kiab�lta:

- Kir�lyl�ny, kir�lyl�ny, kir�lyl�ny volt a nagymam�m!- azt�n visszahuppant az �gy�ra �s v�rakoz�an n�zett apj�ra.

- �s mi t�rt�nt Glori�val?

- Nos, az � �zl�se nem lett jobb, �gy hozz�ment egy Black nev� var�zsl�hoz, aki m�sod�ll�sban h�s lovagot j�tszott. Term�szetesen �gy az � csal�djuk k�zel nem annyira tiszta aranyv�r�, mint a mi�nk - mondta f�l�nyesen Lucius, afelett meg kegyesen eltekintett, hogy Narcissa eredeti vezet�kneve is Black.

- Ugye holnap is mes�lsz nekem? - k�rdezte Draco, �s apj�ra emelte hatalmas sz�rke szemeit. Lucius b�lintott egyet, majd �ttette fi�t az �gy�ra.

- Most aludj sz�pen - takargatta be, majd cs�kot nyomott a homlok�ra. Draco mosolyogva �lelte mag�hoz az egyik pl�ss s�rk�ny�t, majd lehunyta a szemeit. Lucius m�g n�zte p�r percig az alv� fi�t, majd egy nagy s�haj k�s�ret�ben elhagyta a szob�t.

- Holnap este Snape... - suttogta maga el�, azt�n egyszer csak szembe tal�lta mag�t kedves feles�g�vel.

- Te elaltattad! - ki�ltotta boldogan. - Remek, holnap is te olvasol neki - mosolygott �nel�g�lten Narcissa.

- Holnap Snape-hez megyek, te is tudod - v�laszolt h�v�sen Lucius.

- �h, nem, nem, m�r megh�vtam Bell�t vacsor�ra - k�z�lte Narcissa, majd indult a h�l� fel�.

Lucius el�kapta a p�lc�j�t, �s enyh�n idegesen h�tba l�tte Narciss�t egy �tokkal. A n� arccal el�re landolt a k�padl�n, Lucius pedig hanyagul h�tradobta a haj�t.

- Az �g�ret sz�p sz�, Narcissa. Ezt jobb, ha megjegyzed - sziszegte, majd elviharzott.